Égi útján a Szaturnusz a Szűz csillagkép
egy olyan részébe ért a napokban, amelynek nagyon fontos üzenete van a
jelenlegi életünk mindennapjaira. A tavalyi év során is szépen lassan
elhagyta a Szűz csillagkép legfényesebb csillagát, a Spica csillagot, és
beért a Szűz angyali részébe. Majd megfordult, visszatért a Spica-hoz a
nyáron, ismét előretartó mozgást vett fel, majd belépett az Angyali
részbe – immáron 30 év múlva fog csak erre járni legközelebb.
Örömmel tölt el bennünket, hogy ilyen sokatok megkapta az üzenetemet,
és oly sokan csatlakoztatok a szeretet fényhálójához, tudatosan, vagy
tudatalatti szinten. Többen elvégeztétek a gyakorlatot is, így sikerült
legalább részben megszabadulnotok a régi sebektől, fájdalmaktól. Azért
részben, mert tudatos szinten is fel kell, hogy dolgozzátok, a szőnyeg
alá söprés nem jó taktika. Valamikor fel fog gyűrődni az a szőnyeg, és a
szemét ott lesz alatta. Az akarat a lényeg. Hogy meg akartok válni a
szennytől. Minden csak gyakorlás kérdése.
Sokan
vagytok, mégsem tudtok egymásról, mégis felismeritek egymást, akár egy
pillanat alatt, egy összenézés, egy gondolat, egy érintés erejéből.
Együtt vagytok már fénytestetekben és együtt lesztek hamarosan fizikai
formátokban is. Együtt velem és tanítványaimmal, kik közül a
legkedvesebb hamarosan megkapja végső beavatásait, hogy eggyé váljon a
Fény Virágával és ezáltal velem és mindazokkal, akik már az öröklétben
tartózkodnak.
Először
tudatotokban lesz kristálytiszta és világos rend, elengedve mindazt,
amivel még kapaszkodtok a külső világba, emberekbe, folyamatokba,
vágyaitokba. Igen, ez nem könnyű, de ami követi, az megéri azt
az áldozatnak tűnő röpke pillanatot, amíg ezt fájdalommal terhesnek
élitek meg.
Ha az elmúlt éveket megnézzük, akkor nem sok „jóval” dicsekedhet sem a világ, sem pedig Magyarország. Senki előtt sem titok, hogy nemcsak az országunk áll a szakadék szélén, hanem maga az egész világ ínséges időket él meg. Ezt
az időszakot, amely az emberi gondolkodás és cselekvés teljes
lealacsonyodásának az abszolút mélypontja – amelynél már nincs mélyebb
alászállás – VASKORNAK nevezzük. Az ókori naptárak négy világkorszakról írnak:
Mit jövendölnek Magyarországnak az ősi szent iratok, próféciák, jóslatok?
Az
utóbbi 20 évben Magyarország fénysebességgel rohan egy olyan szakadék
felé, amely akár az örök vesztét is okozhatná hazánknak. Ki kell
ábrándítanom a szakadékba zuhanásunkra várakozó törekvőket, mert ez a
tragédia nem fog bekövetkezni! Hazánk történelmére visszatekintve
(még akkor is, ha az nagyrészt el van torzítva) láthatjuk, hogy már
többek is kísérletet tettek országunk és népünk elpusztítására, vagy „jó
esetben” csak rabszolgaságba kényszerítésére, ám ezek a próbálkozások
sem voltak eredményesek. Nem kell messze menni, ott van mindjárt a volt szovjethatalom, aki nemcsak megszállta országunkat, hanem irányította is.
Tapasztalhattuk az elmúlt
hónap intenzívnek nevezett energiabombáit, ami leírva igen izgalmasnak
hangzik, de a megélés közben talán az „izgalom” az, ami utoljára az
eszünkbe jut… Bármi is történt veled az elmúlt egy-másfél hónapban, nem
szükséges levonni belőle messze menő következtetéseket, hiszen nem történt más, mint hogy találkoztál a Benned lévő Teljességgel.
A legutolsó – Kalandtúra a Fényfolyón
– című írásban részletesen kifejtésre került, hogy miképpen és miért
érdemes régi energiamintákon túli megoldásokat megtalálni. S most ha
visszatekintek az azóta eltelt közel egy hónapra, azt látom, bizony az
élet elénk hozta a megpróbáltatásokon keresztül a VÁLTOZTATÁS
lehetőségét.
Érdemes tehát visszanézni az előző négy
hét tapasztalásait: képes voltál-e más módon tekinteni magadra, a
világodra? Milyen jellegű problémákba futottál bele, miről szóltak most a
tapasztalásaid? Ki tudtál belőlük lépni, el tudtad-e engedni őket, és
ugyanúgy hatottak-e rád? Ezt bőven elegendő magaddal szemben, önmagad
számára megválaszolni, és a válaszokon talán azonnal túl is lépni. Mert
könnyen lehet, hogy ezzel csak tovább növeled a „drámát”: „nézzétek, milyen ügyes voltam” vagy „jaj, nekem semmi sem sikerült” – és így tovább.
Sok félreértést eloszlatni van feladatom a mostani alkalommal.
Embertársaitok között akadnak sokan, akik úgy értelmezték a
bejelentkezésünket, hogy most már minden szenvedéseteknek vége, és
megérkezett a felmentő sereg. Félreértettétek azt, hogy az a kifejezés,
hogy „esély a győzelemre”, egyenlő lenne azzal, hogy mi, kívülről jövők,
meg tudnánk oldani a ti, földi gondjaitokat.
Újra jelezni szeretném, hogy a Fény Galaktikus Szövetségének
Konföderációja, közös Galaxisunkon belül, a galaxis-szinten megtartott
rendért, és a stabilitásáért felelős. Energiákkal dolgozunk. A
diszharmóniát vagyunk hivatva kiegyenlíteni energetikai szinteken.