A legtöbb ember küszködik a
bőség hiányával. Hosszú, spirituálisan vagy anélkül töltött évek múlva,
millió gyakorlatot elvégezve, előadást meghallgatva, könyvet elolvasva
is tendencia az, hogy a legtöbb embernek nincs "bősége”. Se anyagilag,
se más tekintetben az életben. A bevonzó technikák, matrázások,
agykontrollozások sorra csődöt mondanak a legtöbb ember életében.
2012. május havában újra egy krisztusi Fénybeavatás részesei lehetünk,
mely kristálytestünk szellemi minőségébe avat be minket 9 lépcsőfokon
keresztül.
Ezt a rendszert már 2010-ben előkészítették, és akkor abban a
minőségében tudtuk átvenni, ahogyan akkor a tudati fejlődés egyéni fokán
álltunk.
Most újabb fázisában vehetjük magunkhoz egy magasabb tudati állapotban ezeket az isteni erőket.
Isteni
Rendben élünk, melynek alapja a Szeretet. A Teremtett Világ és annak
Ura olyan, mint az Örök Forrás, és annak kisugárzása. Fényből vagyunk
hát, és Fény az Otthonunk is. Az Örök Mérték (=Szeretet) határozza meg a
teremtett világban zajló valamennyi életfolyamatot – azokat a
megnyilvánulásokat, amelyeket születésnek és halálnak, napsugárnak,
vízcsobogásnak, virágnyílásnak élünk, és tapasztalunk meg. Az Isteni
Terv tökéletes, nem is lehet más. Ennek a Tervnek (Fényóceán) ránk eső
része az egyéni életterv (fénycsepp-lét), amely szintén csak tökéletes
lehet.
Az a "baj” ezzel a harmadik
dimenzióval, az idő linearitásával, hogy sok fontos és szép dolog nem
látszódik benne. :) S aki az életét csak a látható, kézzelfogható
valóság alapján akarja meghatározni, úton útfélen szembetalálkozik
érthetetlen és megmagyarázhatatlan elemekkel, amelyeket most a
hétköznapi élet részének tartunk, és sokszor nem is foglalkozunk vele.
Megszoktuk már őket…
Az elmúlt hetekben a Mars és a
Neptunusz szembenállása, illetve más „marsikus” események üzenetei
jelentek, jelennek meg életünkben. Mindez különböző formákban
nyilvánulhatott meg: harcok, feszültségek, akarat… vagy az az érzés,
amikor csinálnál valamit, ahogy te szeretnéd, de nem tudod, mert
ellenállásba ütközöl. Az Egység ellen törsz, talán magad sem érted
miért… Hajt az „ego”, hajt az akaratod, hogy csináld, de tudod, hogy
ezzel talán ártasz másnak. Talán nem érted, hogy hol az „én” és a „te”
határa? Uralnál, irányítanál, mert Te „jobban tudod”, s ez nincs
Egységben? Vagy mindezt láttad másokban?