Az a "baj” ezzel a harmadik dimenzióval, az idő linearitásával, hogy sok fontos és szép dolog nem látszódik benne. :) S aki az életét csak a látható, kézzelfogható valóság alapján akarja meghatározni, úton útfélen szembetalálkozik érthetetlen és megmagyarázhatatlan elemekkel, amelyeket most a hétköznapi élet részének tartunk, és sokszor nem is foglalkozunk vele. Megszoktuk már őket…

Elkapnak gyorshajtásért, letörik a sarka a cipődnek, a szomszédod reggel 7-kor kezd el füvet vágni – csupa olyan dolog, amire a 3D-s elme azt mondja: "ez van”. Majd az ember "spiri” lesz, elmondja, megtanulja, hogy a dolgokat, az életét ő teremti, és ugyanúgy továbbra is történnek az emberrel ezek a "dolgok”, cipősarokletörések, és más kellemetlen apróságok, amire továbbra is értetlenül néz az ember, nem érti. De már legalább valamilyen viszonyt próbál kialakítani a saját élete és az Énje között – még ha elsőre nem is látszanak az összefüggések.

S persze, nem is fog igazán kiderülni a valódi turpisság, a valódi ok itt a 3. dimenzióban, amikor Te mint Teljes Ember valójában egy többdimenziós lény vagy. Csak éppen MOST a 3. dimenzióra vagy tudatos, erre a fizikai világra. Vannak még részeid – a Te részeid – amelyek boldogan élnek a magasabbnak tartott valóságokban – csak Te aki ülsz és olvasod ezeket sorokat, nem tudsz ezekről.

Hiszen, pont azért indultunk el erre a harmadik dimenziós utazásra, hogy megtaláljuk önmagunkat úgy, hogy nem tudjuk hogy többek vagyunk mint amiről tudunk.

Ugye milyen izgalmas? :)

És TE, mint egy többdimenziós Létező, elvégzel valamit, amiből most csak annyit látsz, hogy mondjuk megpucolod a cipődet. Nem túl spiri, elég hétköznapi cselekedet, lehet nem is gondolsz rá soha többet. Csakhogy, ez a LÁTSZAT. Valójában, a "magasabb” dimenziókban e közben csináltál valamit, amiről MOST nincs tudomásod.

Nincs tudomásod, és eszedbe sem jut, hogy amikor utazol a villamoson, megváltoztatod valakinek a sorsát az által, hogy lehetőséget adtál arra, hogy egy szép tiszta cipőt nézzen, és ezáltal elkezd magában rendet tenni.

S ez csak egy példa, és sorolhatnám a leghétköznapibb dolgoktól kezdve a legspiribb cselekedetekig, hogy TE valójában amikor a 3. dimenzióban ügyködsz, elképzelhetetlen munkát végzel a többi dimenzióban.

Mondhatnád, hogy szép-szép, sokra mész ezzel, hiszen nem tudsz róla, a hajadra kenheted úgymond. Hát pont ez a lényeg pedig. Amíg esetleg úgy érzed, úgy gondolod, hogy ezzel te nem tudsz igazán mit kezdeni, nem lesz tőle több pénzed, nem fogod magad jobban szeretni, nos, addig így is lesz. :) Hiszen teret sem engedsz magadnak a gondolataid által, hogy egy másik tudatosságod bekukucskáljon életedbe.

Ha esetleg még nem tetted volna meg, itt az ideje annak, hogy képzeletben felvegyél egy multidimenzionális szemüveget (nyugodtan el lehet képzelni), és kezdd el látni azt, hogy minden cselekedeted, gondolatod hogyan gyűrűzik tovább, elképzelhetetlen módon adva és hatva a többi létezőre.

Az egyszerű reggeli cipőpucolás (nekem nagy hiányosságom, hogy sosem pucolom a cipőmet, ezért is írok erről :) ), szóval ez a cipőpucolás legyen annyiban tudatosabb, hogy érezd és tudd, hogy ezzel most Te adsz valakinek valamit. Ne akard meglátni, hogy mit. Hiszen azzal az elméddel akarnád megérteni és meglátni az eredményét, ami három dimenziós – pont nem fogja észrevenni azt, amit keresel.

Helyette kezdj el csak érezni, lenni. Engedd, hogy áramoljon beléd az élet, és egyre jobban elkezdesz egyre több mindenre nyitott lenni. És aggyal továbbra sem fogod megtudni, hogy mit adtál a többi embernek a cipőpucolásoddal, de az élet elkezd elhalmozni az ajándékaival.

S ezt ne korlátozzuk csak a "jó” dolgokra. Mert azzal, hogy mondjuk ingerülten viselkedsz a munkahelyeden, pont ezzel adsz egy olyan energiát valakinek, akinek elege lesz a munkahelyéből, és elkezdi azt csinálni, amit szeret. Te meg csak bünteted magad azzal, hogy megint ingerült voltál, bután viselkedtél. Pedig pont adtál valakinek valamit… (nem azt mondom, hogy most már legyél mindig ingerült – csak lásd meg azt, hogy nincs olyan, hogy valami rossz, csak rossz)

S így tovább…

Gondolj bele abba, hogy egy olimpiai futó győzelmét ünnepled, és élteted… közben pedig millió dolognak köszönheti a győzelmét, amire talán sosem gondol. Azt a stadiont, amiben nyert, hány ember építette, tervezte. A cipőjét készítő ember vajon gondolt-e arra, hogy az ő cipőjében fogja valaki megnyerni az olimpiát? A salakot cipelő ember vajon sejtette-e, hogy az a kis salakdarab, amit ő lepisilt munkaidejében, az lesz az a salakdarab, ami úgy fog összetapadni, hogy pont azzal a tizedmásorperccel segíti a futót? És még a végtelenségig sorolhatnám…

S elkezdesz ebbe egyszer, úgy igazán belegondolni, rá fogsz jönni, hogy az Emberiség milyen csodálatos összhangban él és létezik, és hogyan táplálja és támogatja egymást úgy, hogy arról nem is tud. Ráadásul az előző példám pusztán három dimenziós volt.

Képzeld el, hogy a többi dimenziókban ez még komplexebb, még szebb kapcsolódással történik meg… Amiről most nem is tudsz, hogy olyan dolgokat adsz át a többi létezőnek, amelyekről egyszer ha tudomást szereznél, hatalmas örömkönnyekben törnél ki. :)

Maga a létezésed egy Csoda – minden lélegzetvétel, minden apró tett és gondolat felfoghatatlan mélységekkel és magasságokkal rendelkezik.

Szeretnéd átalakítani az életedet? Keresed a boldogságot?

Minek? Amikor az már ott van benned, most, csak MÉG nem láttad meg. S ha nem fogsz elindulni, sosem fogom meglátni. Ha továbbra is hitetlenként, vakon a többi dimenzióra éled életedet, a várt boldogság nem fog eljönni. Csak múló pillanatok ál-örömei.

De ha kinyílsz Önmagad felé, lassan elkezd megtöltődni az életed valamivel, amire nem találsz majd szavakat. Ugyanúgy le fog fröcskölni az autó, jönni fognak a számlák – de te már TELJESEN másképp fogsz ezekre nézni. És meglátsz, megérzel mögöttük valamit, amit mindig is kerestél, és rá fogsz jönni, hogy tényleg végig ott volt a szemed előtt. Csak nem nézted meg.

Több vagy, mint hinnéd…