Segédlet Földanya üzenetéhez

Felmerül sokakban a kérdés, hogyan tudnánk változtatni, tenni magunkért és a földért, embertársainkért?
Az interneten, szóban, könyvekben nagyon sok le van írva, csak el kellene olvasni, aki elolvasta fel kellene dolgoznia, gondolkodnia, először is valóban előrevivő-e az információ, és mi azokból mit tehetünk meg. Sajnos a gondolkodás és felelősségvállalás nem erőssége a földi emberek többségének. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy például egy tanárnő sem hajlandó venni a fáradtságot, hogy gondolkodjon. És a tanárok okítják a jövő nemzedékét…elgondolkodtató nem?
Amit tehetünk két fő részre bontanám. Egyik fizikai síkon, fizikai tevékenységgel megtehető. A másik a spirituális tevékenység.
Kezdjük a fizikai tennivalóval, mivel a többség számára érthetőbb, kézzelfoghatóbb. És igazán itt kezdődik a spiritualitás.
Itt nem arra kell gondolni, hogy lázadjunk a rendszer ellen, menjünk neki a fegyvereknek. Erőszak erőszakot szül. A napi életvitelünkön, hozzáállásunkon tudunk változtatni. Mindig célszerű elgondolkodni, hogy milyen tevékenységünkkel mit okozunk másoknak, családtagjainknak, a természetnek, Földanyának.
· Sok embert érint a gépkocsi használat. Sokan csak kényelemből használnak gépkocsit, pedig tömegközlekedéssel is megoldhatnák. Következmény: fokozott környezetszennyezés, egészségkárosítás. Nemcsak másokra, saját magunkra is hat. A „száguldozzunk mert megmutatjuk milyen menők vagyunk…” többlet üzemanyagfogyasztás, következmény ugyanaz. Az időnyereség pedig legtöbbször minimális….
· Áruvásárlás: kis kiszerelésben veszünk valami mindennap, vagy pár naponta nagyobbat. Csomagolás és szemétmennyiség aránya. Legnyilvánvalóbb példa az ásványvizek. Nagy a divatja, pedig legtöbb településen a csapvíz is teljesen iható. Mennyi mindent veszünk teljesen feleslegesen, élelmiszert, egyéb árucikket. Aztán megy a szemétbe. Átgondolásra vár, mire van valójában szükségünk. Élelmiszernél odafigyelünk-e arra, hogy minél kevesebb káros anyagot tartalmazzon. Gyerekeink étkezésére mennyire figyelünk oda. Hazait vesszük-e, vagy a külföldiek zsebét tömjük. Lehet, hogy a hazai kicsit drágább, de az itthon marad, hosszútávon mindenki jól jár vele.
· Élelmiszer: Nagyon sok helyen főleg falun, de városokban is vannak kisebb kertek, parlagon állnak a területek, esetleg befüvesítve. Ahelyett, hogy megtermelnénk a saját élelmiszerünk legalább egy részét, megvesszük a mérgezőanyagokkal tele boltit, a kőzetgyapoton termelt, mellesleg sokkal rosszabb ízű vitamin és ásványianyag-szegény élelmet. Amit aztán mesterséges ízfokozókkal, ízpótlókkal helyettesítenek. Aki nem tud termelni terület híján, vásároljon inkább piacon, amit csak lehet. Mert aztán csodálkozunk, hogy betegségekre fogékonyabbak vagyunk. Élelmiszertermelésnél műtrágya helyett természetes eredetű használata, a permetezés lehető legkisebb mértékűre csökkentése.
· Szelektív hulladékgyűjtés: ennek egy fő akadályát látom, a lustaságot. Legtöbb helyen elérhető. Döbbenet, mikor azt látom, valaki megy a boltba, ott a boltbejáratnál a szelektívgyűjtő, de a házban dobja bele a kukába a PET palackot. Nem kell feltétlenül befektetés, pár papírdoboz a mosogató alatt megteszi. Ha nincs is a közelben szelektív gyűjtő, mikor autóval megyek, útba esik legtöbbször valahol egy gyűjtő. Nincs plussz üzemanyag, csak kettő perc, míg beledobom.
· Szemetelés: egy buszon láttam kiírva, de nagyon találó. „intelligens ember nem szemetel, a többinek pedig tilos”. Az is jelzi az intelligenciaszintet, mikor látok út mentén, meg erdőben kidobott rossz bútort, háztartási gépet. Pedig ugyanannyi, vagy kevesebb úttal, a szelektív gyűjtő szigetek ingyen befogadják. Ahol nincs, ott pedig van lomtalanítás. Csakazértis?…
· Újságokból csak azt megvenni, ami feltétlenül szükséges. Papír és amiből gyártják, az erdők kímélése. Lassan belefulladunk a légszennyezésbe, jó példa Budapest…
· Vízspórolás: egy kézmosáshoz nem kell teljesen megnyitni a csapot, (aztán úgyis csak fröcsög szanaszét), fürdéshez nem kell teleengedni a kádat. Wc öblítés, talán nem részletezem…
· Áram: sok családnál módi, hogy mindenhol felkapcsolják a villanyt, aztán hosszú órákon át ott is világít, ahol senki nem tartózkodik. A tv, rádió, egyéb ne menjen ott, ahol senki nem nézi, hallgatja. Tv-t kikapcsolás után a konnektorból is húzzuk ki, mert úgy is fogyaszt. Az ezáltal keletkező elektroszmogról már ne is beszéljünk.
Ezek csak kiragadott példák, lehetne még sorolni. Mindenki nézzen körül saját háza táján, mit tehet meg ezek közül, célszerű a legkönnyebben megtehetőkkel kezdeni a sort. Lehet összehívni a családot. Bevonni a gyerekeket is, hogy ki mit tud tenni ennek érdekében. Ötletbörze, kisebb gyerekek is élvezik ezt.
Azáltal, hogy odafigyelünk, mit pazarlunk, vagy spórolunk, nemcsak a saját pénztárcánknak teszünk jót, hanem a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrásokkal is spórolunk, nem kell annyi fát kivágni, kőolajszármazékokkal és termékekkel szennyezni a Földet. Jó kifogás, hogy amit tehetünk, az csak töredéke a nagy egésznek. Persze, de sok kicsi összeadódik. És bármi kicsit is teszünk, saját fejlődésünknek is teret engedünk. A nemtörődömség, a „csakazértis majd én megmutatom, hogy nekem nem számít semmi és senki” nem éppen a fény és a szeretet útja. Nagyon sok „spirituális” emberen is látom, hogy ezekre nem figyel oda, nem törődik vele, pedig a fejlődés szerves része. Itt kezdődik a spiritualitás, nem a templomokban és az ezoterikus utakon, módszereken múlik. Hiába a sok meditáció, látszólagos ezoterikus tevékenység és fejlődés (én már olyan fejlett vagyok, hogy a fal adja a másikat…J), ha a környezetünkre, és Földanyára való figyelés, törődés nincs meg, hiába várhat bárki a felemelkedésre. Ez szerves része annak. Jó kifogás az időhiány. Csak először kell figyelmet fordítani legtöbb ilyen teendőre, azután automatikussá válik. A kert művelése kapcsán pedig tett és következmény, bevállaljuk a betegségek gyakoribbá és súlyosabbá válását, vagy a felesleges teendők helyett felemeljük a fenekünket, teszünk is magunkért valamit. A gyerekeket is erre kellene nevelni, a szülők teszik őket ilyenné, amilyenek, és ez az ő felelősségük. Amilyenek a gyerekeink, olyan lesz a jövőnk. Ilyen jövőt akartok? De hát nagyon sok ember számára a lustaság fél egészség… aztán várják, hogy valaki majd helyettük megteszi amit kell, ők meg élnek kényelmesen a tespedésben, langyos pocsolyában, és gondolják majd azért felemelkednek, mert ők meditálgatnak, meg olvassák a földönkívüli üzeneteket… és ők majd biztos megmentik őket…
Sajnos a felelősségvállalás nem az emberek erőssége. Legtöbben ott bújnak ki alóla, ahol lehet, de aztán elvárják, hogy rendben, jólétben, békében menjen tovább az életük. Döntés mindenkinek a sajátja, de a következmények miatt sincs senkinek joga siránkozni. A kifogások ellenére a sorsunk a kezünkben van..
A spirituális lehetőségekről a következő üzenetben írok.

Amit tehetünk önmagunkért, a jövőnkért, és a Földanyáért spirituális oldala.
Azzal kezdődik, amit az előző üzenetben leírtam. Anélkül csak ”féllábas, féloldalas” a spirituális fejlődés. Hiába a sok hókusz-pókusz, ha homokra építünk várat. Nagyon szeretnek az emberek sok információt begyűjteni, rohangálnak egyik tanfolyamról a másikra, de ez csak akkor válik tudássá, ha a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni. Egyébként csak holt információs anyag lehet az egész útból. Lehet vele villogni mások előtt, verni a mellünket, hogy mi milyen fejlettek vagyunk, mennyit tudunk, csak üres doboz lesz belőle.
Alap hozzáállási kérdés, hogyan viszonyulunk másokhoz, a természethez, környezetünkhöz. Szeretettel, vagy nemtörődömséggel, utálattal, lenézéssel stb. Sokan kérdezik, mi az életfeladatuk itt a Földön. Mindenki valami világmegváltó dologra gondol. Az pedig csak pár ember feladata volt és van. A többség feladata éppen az önmagunkkal, természettel, Földanyával kapcsolatos harmónia, béke és szeretet megtalálása, természetesen a karmikus bevállalt leckéken kívül. A karmikus leckék többsége is arról szól, hogy megtanuljuk a tett ill. tétlenség következményeinek felismerését, alkalmazását. Okozunk valakinek valamit, ( a természet, még a szilárd anyag is élő, csak más tudatossági szinten áll), azt meg kell tapasztalnunk a másik oldaláról, mivel a tapasztalat úgy teljes. Például adunk valakinek egy pofont, annak a tapasztalatnak csak ez csak az egyik fele, hogy adtuk. A másik fele a kapjuk, azt az oldalát is meg kell tapasztalnunk. Sokan ezt nevezik büntetésnek, pedig csak egy tapasztalati út. Vesszük a legmérgezőbb bolti félkész, és készételeket, mert sokan nem hajlandók főzni, azután jön a rossz kedélyállapot, betegségek gyakrabban stb. Amennyiben felismerjük ezt a törvényszerűséget, kellő tudatosodás után vigyázunk arra, mit teszünk vagy nem teszünk, gondolunk, mondunk. Mivel már tudjuk, hogy meg kell tapasztalni a másik oldalát is. Minden visszahat, a szavak és a gondolat is. Pl. mikor azt mondja valaki: költse gyógyszerre. Azután csodálkozik, hogy beteg lett, vagy olyan váratlan kiadásai lesznek, amire nincs ésszerű ok.
Egy nagyon jó iránymutató ima:
„Adj Uram erőt ahhoz, hogy változtassak, amin tudok,
Adj Uram erőt ahhoz, hogy elviseljem amin nem tudok,
És bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól.”
Aki megpróbálja ezek szerint élni az életét, észreveszi, hogy a legtöbb problémája egyszerűen megszűnt, eltűnt. Miért? Mert a legtöbb problémát az emberek maguk gyártják. Más hülyesége, agyament hozzáállásán miért kell idegeskedni? Itt jön képbe az elfogadás. Elfogadjuk, hogy a másik a fejlődési útján ott tart, ahol tart, és megyünk tovább. Nem bosszankodunk rajta napokig, hetekig. Szeretet… Elfogadás… Másokon nem változtathatunk, egyszerűen nincs hozzá jogunk. Csak akkor segíthetünk neki változni, ha ő kéri. Mit tehetünk? Magunkon, a saját hozzáállásunkon változtatunk. Min nem tudunk változtatni? A másik emberen. Nehéz lecke, de megtanulható.
A gyermekeink amíg felnőnek más kérdés, mert azzal, hogy hozzánk leszülettek, bevállaltuk, hogy jó példát mutatunk neki, és felkészítjük őket az életre. Manapság legtöbben letolják magukról ezt a felelősséget, ráhagyva a gyerekre, hogy csináljon amit akar, mivel a szülő lusta arra is, hogy a gyerekéből tisztességes embert neveljen. Ettől a hozzáállástól olyan a mai fiatal generáció, amilyen. A rossz hír, hogy a szülő felelőssége ettől még fennáll, és egyszer el kell számolniuk tetteik és tétlenségük következményeivel. Sajnos a példamutatással is hadilábon áll az emberiség. Mikor a szülők is az önzés, lustaság, nemtörődömség példáját mutatják, mit várhatunk a gyerekektől?
Spirituális információforrások:
Nagyon sok könyv, tanfolyam, film, „csatornázás” szól ebben a témakörben. Mint minden másban, ebben is van jó, közepes és félrevezető. Az információ átadás szintje, mélysége is különböző. Kell is különböző mélységű, hogy aki kezdő az úton, az is fel tudja fogni. A gond, amikor valaki kontroll nélkül fal minden információt, nem értelmezi, rendszerezi, szelektálja. Minden információforrásban bent van az átadó személyisége, tisztasági foka, hitrendszere, világképe. 100% tiszta forrás nincs, csak megközelíthető. Kellő távolságból kell nézni minden információt, míg meg nem győződünk arról, hogy az nekünk, és annak a világnak jó, amiben élünk. „Fenti” szellemi információkhoz bárki hozzáférhet, de vagy nem fogadja el, mert például nem fogadja el csak a fizikai síkot. Vagy például csak keresztény megközelítést fogad el, mert ilyen világszemléletű. Ettől még lehet valóságtartalma, csak az ember által rákent mázat kell leszednünk róla. De vannak egész nagy tisztasági fokú információátadók is. Tanfolyamok is vannak szép számmal, csak legtöbbször, egy apró, pár mondatban átadható lényeges információ köré csinálnak egy hatalmas körítést, (és ez sajnos sokszor lerontja a valódi elővrevivő információ hatását, csak kevesen veszik észre), hogy jó pénzért el lehessen adni.
Mit lehet tenni? Próbáljunk az intuícióra, belső megérzésre hallgatni. Maximálisan erre hagyatkozni sosem szabad, hosszú gyakorlás után sem, mert a vágyaink, lelkesedésünk elnyomhatja a valódi útmutató érzést. Mindig mellé kell tenni az ésszerű gondolkodást. Kérhetünk szellemi segítőinktől, vagy más néven őrangyalainktól útmutatást, jelzést, megerősítést. Ha valami nagyon sok erőfeszítés árán sem akar összejönni, el kell gondolkodni, hogy tényleg ez kell-e nekünk, vagy egyszerűen majd csak később lesz itt az ideje. A kapott, olvasott információkat is kellő távolságból nézzük. Gyanús jel, ha arról szól, hogy őt nagyon tiszteld (imádd), és majd ő megoldja helyetted a problémát (még a Legfelsőbb Teremtő sem szereti, hogy imádják, de őt is jóleső érzés tölti el, ha szeretettel gondolnak rá). Bár a földi nagy vallások istene csak a földi élet teremtője Jahve, vagy egyiptomi nevén Seth, vagy más néven Allah, és nem a teljes univerzumé annak minden létsíkjával, és dimenziójával együtt…). Vagy majd jön Jézus és megvált. Eleve téves információ, mivel Jézus mindig velünk van, és ő a Legfelsőbb Teremtő gyermeke, nem az ószövetség istenéé. Mindig súgja, mit tegyél, ha kéred őt, hogy változtass magadon, hogy megváltozzon az életed. Az hogy nem hallgatnak rá, arról már nem tehet. A földönkívüliek sem „válthatják” meg az emberiséget. Nem az emberiség miatt vannak itt elsősorban, hanem Földanya hívta őket a saját védelmében, mert az emberek többsége bántja, és bántani akarja őt. (ez a környezetszennyezéstől az erdőirtáson át a túlzott bányászaton keresztül az atombombáig tart) Az emberek dolgába a szép szavakon kívül nem avatkozhatnak be. Sokan szinte imádattal olvassák üzeneteiket, amit ráadásul legtöbbször félrecsatornáznak. Sokan azt csatornázzák, amit szeretnének hallani ők és az emberek.
Ha tetszik, ha nem, a jövőnk, a sorsunk tényleg a mi kezünkben van, És egyéni szinten tehetünk a legtöbbet a pozitív végkifejletért. A fejlődgetünk, a változtatgatunk, szeretgetünk.. ez a sok getünk csak látszatra visz előre. Amikor elszámolunk magunknak a tetteinkről, legkésőbb halálunk esetén, nem lesz értelme a sok látszatkifogásnak. Önmagunknak nem tudunk akkor majd hazudni. Sok ember olyan szépen becsapja önmagát, hogy a legkiválóbb színésznek is becsületére válna. Tehát a sok lépés egyike lehet, hogy kérünk intuíciót, gondolkodunk ( de nem agyalunk, hogy kerüljük ki a feladatot…), szembenézünk önmagunkkal, hibáinkkal, és minél előbb javítunk azokon.

Földanya válasza a kételkedőknek

Kedves emberi teremtmények!

Lehet, hogy kicsit erősen fogalmaztam? Nem érzem így, főleg ha tekintetbe vennétek az én szorult helyzetemet. Látom, nagyon tudjátok sajnáltatni magatokat, anélkül, hogy mélyebben elgondolkodtatok volna az üzenetemen. Igen, tudom, hogy vannak olyan üzenetek a nevem alatt, amelyek a tutujgatásig mennek csupán, aztán véletlenül sem üzennek semmit, csak simogatják a lelketeket. Tudnotok kell, hogy ez kizárólag a médiumon múlik aki csatornáz. Ha ő tutujgatni akarja embertársait, akkor az üzenet is olyan mázzal lesz leöntve.

Akkor még egyszer vegyük át elölről. Elvárjátok tőlem, hogy simogassam a lelketeket, mert a feltétlen szeretet ezt tenné? Tévedtek kedveseim. A feltétlen szeretet szól belőlem, amikor szembesítelek benneteket tetteitekkel. Elvárjátok tőlem a gyengéd szavakat, amikor folyamatosan mérgeztek engem, nem is figyeltek oda, hogy ne szennyezzétek a levegőt, a vizeket, a termőtalajt. Egymást öldösitek, mindenféle nukleáris és egyéb robbanószert vettek be egymás ellen, vegyi és biológiai fegyverekkel irtjátok egymást, és eközben is csak károsítjátok az élővilágot. Mit gondoltok, én ezt tétlenül nézem? Sőt szíveteket, lelketeket simogató szavakat sugdosok az éterbe, arról, mennyire csodálatosak vagytok, mennyire szeretlek benneteket? Nem lényeg, hogy engem közben élettelen gömbnek tekintetek, akit csak úgy le lehet igázni és adott esetben még néhány jól irányzott bombával meg is lehet semmisíteni.

Kedveseim, ébredjetek már fel. Nem részegek vagytok, hanem kómásak. Próbáljátok végre végiggondolni, mi nekem az emberiség. A leggyengébb szóval is csak egy betegség, ami el akar emészteni. Lehet, hogy ti élvezitek a sok nyavalyát, ami gyötör titeket, de mégis orvosolni akarjátok a szenvedéseiteket, és nem akarjátok, hogy a bajaitok állandósuljanak. De tőlem elvárjátok! Hol itt a szeretet a TI részetekről??? Nem érzem az önzetlen odaadást, a feltétel nélküli szeretetet, amit tőlem vártok. Nem gondoljátok, hogy némileg igazságtalanok vagytok? Ti, akik ennyire számon kéritek rajtam a szeretetteljes hozzáállást, legalább a szemetet szelektíven gyűjtitek? Hány keblemen nevelt állatot mészároltattok le, hogy húst egyetek? Gyalog jártok talán, hogy ne szennyezzétek a levegőt? Ti mit tesztek értem?

Eljön az az idő, amikor felelősséget kell vállalnotok a tetteitekért. Ez az az idő. Nem akarok én szendergéséből felrázni senkit. Felőlem nyugodtan éljetek álomvilágban, ahol nektek mindent szabad, ahol a feltétlen szeretet azt jelenti, hogy minden értetek van, és nektek semmit nem kell tenni, még csak meg sem kell köszönni, hogy a hátamon hordalak benneteket. Attól még a valóság más lesz, mint az álom. A valódi, feltétel nélküli szeretet tudatos, becsületes, egyenes, nem vesz el, csak ad, nem követel. Ilyen az enyém. Nem veszejtem el az emberiséget, hanem megajándékozom, egy édenkerttel. Aki el bírja viselni az marad, aki nem, az saját döntéséből fog távozni. Senki nem fogja kényszeríteni, hogy hagyja el a hátam, csak nem fogja bírni elviselni az igazi szeretet hatalmas erejét, mert az igazi szeretet fényében minden hazugságra fény derül.

Ahelyett, hogy megkérdőjelezitek szavaimat, inkább nézzetek körül saját életetekben, hogy rendben van-e minden körülöttetek, hogy ti elviselnétek-e, ha minden gondolatotokat, érzelmeteket, szavatokat, tetteteket felelősséggel fel kéne vállalnotok. Gondoljatok bele, hogy mindenki hallja minden gondolatotok. Az is, akiről valamit gondoltok. Tiszta a lelkiismeretetek? Ha majd tiszta lesz, akkor tudni fogjátok, hogy szavaimért ÉN, vállalni tudom a felelősséget, nem a levegőbe beszélek, és nem azért íratom üzeneteimet, mert bárkit bántani, vagy felvilágosítani, vagy felébreszteni szándékozom. Továbbra is fenntartom, ha valaki továbbra sem érti miről beszélek, annak ezek az üzenetek nem szólnak. Kíméljetek meg attól, hogy magyarázkodnom kelljen olyanok előtt, akiknek fogalmuk sincs a gondolkodásról, és főleg a felelősségről.

Hiszitek vagy sem, én mindannyiótokat szeretlek! Ellenben nem vagyok szolga, akit a végletekig ki lehet használni. Nem elég, hogy én szeretlek titeket, nektek sem ártana ugyanezt tennetek velem. Észreveszitek, meg fog változni az arculatom, ha odafigyeltek rám, ha igazán megtanultok felelősségteljesen létezni rajtam. Akkor majd tudni, érezni fogjátok, mennyire feltétel nélkül szeretlek benneteket, mert akkor végre megteremthetem nektek az édenkertet. Lesz, aki ezt látni fogja. Azok, akik igazán tudnak élni, ahogyan a szeretet törvényszerűségei irányt mutatnak. Nem pedig önző módon, ahogyan most éltek. Csak követeltek, aztán csodálkoztok, hogy miért van annyi vihar, betegség, és miegymás. Nem kell csodálkoznotok, rakjátok rendbe a saját életeteket, én is csak ezt teszem a sajátommal. Elhihetitek, hogy annak, akinek rend van az életében, aki semmilyen árnyoldalától nem fél, aki felülemelkedett egocentrikusságán, az se nem beteg, se nem szenved, se nem panaszkodik. Mielőtt rám mutogattok, kezdjétek magatokon a változtatást, ha akarjátok.
Bejegyezte: László Kovács dátum: 9:59