A ciklus első 5200 évében az egyiptomi vagy atlantiszi Ka-templomokban beavatást nyert emberek közül több ezren érték el a megvilágosodást. és közülük is sokan jutottak a következő, magasabb fokozatra, azaz valósították meg a Krisztus-tudatot. Néhányuk úgy döntött, itt marad a Földön; ők akár 2000 évig is éltek ugyanabban a fizikai testben. amelyet a Ka-energia áramoltatásával és szellemi gyakorlataikkal tartottak fiatalon és egészségesen. Ez alatt az 5200 év alatt újabb, meg¬világosodásra vezető ösvények is kialakultak a bolygó fejlettebb tudat¬szintű egyedei számára.

Az első 5200 év végén hatalmas földrengés rázta meg a Földet, amely az addig fennmaradt lemúriai templomok többségét romba döntötte, és elpusztította Atlantisz szigetének a felét. A lemúriai faj maradéka, akik a további földi életet választották, a Shasta-hegy alatt alkották meg új, föld alatti kolóniájukat. Néhány lemúriai beolvadt az amerikai indián, hawaii és tibeti törzsek őslakói közé - ezekből a népekből nőtt ki aztán a maja, az inka és az első buddhista kultúra, amelyeknek élén a valamikori lemúriaiak álltak szellemi vezetőkként és tanítók¬ként. A földrengés atlantiszi túlélői még mindig elegen voltak ahhoz, hogy kultúrájuk fennmaradjon. Csoporttudatuk ahhoz a szellemi lényhez fordult, akit földi síkon Tóthnak neveznek, és arra kérték őt, hogy inkarnálódjon közéjük, és élessze fel azokat az ősi tanításokat, amelyek a földrengés következtében veszendőbe mentek. Toth, aki a Plejádok Arkangyali Testvériségének Ra-csoportjába tartozott, eleget tett kérésüknek, és sűrített magának egy testet, amelyben alakot öltve Atlantisz szellemi vezetője lett.

Röviddel Toth Atlantiszra érkezését követően szakadás következett be a Föld téridő-folytonosságában, s a résen keresztül a Lant csillagképből származó lények - akik korábban az Oriont szállták meg - érkeztek a Földre. Csoportjuk vezetője Lucifer volt, aki elősegítette a téridő folytonosságának megbomlását és a behatolást: a szoláris gyűrűn kívülről intenzív, magas frekvenciájú rezgéshullámokat sugároztak a Föld légterébe, és amint rés keletkezett a védőburkon, egy fényjárművel betörtek rajta. Ezek az orioni Lant-lények Lucifer segítségével elsajátították a „nemtér-nemidő" utazás technikáját, így a rés keletkezésének pillanatában másodpercek alatt keresztül tudtak hatolni a védőpajzson, megállíthatatlanok voltak. Földre jövetelük a Lant csillagkép lényei, Lucifer és bizonyos emberek karmikus összeköttetéséből kifolyólag tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Előzetes terveik értelmében az Atlantiszon landoltak, mert ez volt az a földterület, amely leginkább megfelelt céljaik valóra váltásához. Felsőbbrendű technikai tudásukkal azon nyomban hozzá is láttak az atlantisziak „beoltásához", akiket elöntött a büszkeség, hogy az adott korban ők lehetnek a legfejlettebb faj a Földön. Egyre újabb és újabb mesterfogásokat akartak ellesni, a Lant-lények pedig hitegetve manipulálták őket: korlátlan hatalmat, technológiát és tudati befolyást ígértek, felsőbbrendű technikai, gondolatirányító és intelligenciabeli képességeiket csillogtatták. Azt hangoztatták, hogy az atlantisziak is szert tehetnek ezekre a képességekre, ha szívélyesen fogadják a Lant-lényeket, és hagyják, hogy beleszólhassanak kultúrájuk alakításába. Sok atlantiszi volt, aki nyomban átlátta a felállított szellemi csapdát, és bizalmatlan maradt a Lant csillagkép lényeivel szemben, de még többen voltak a gyanútlanok, a rászedhetők, akik hatalomra és felsőbbrendűségre éhesen bedőltek a kísértésnek. és befogadták maguk közé a betolakodókat.

A következő tízezer évben Atlantisz lakossága két jól elkülönült részre oszlott: a népesség egyik felébe beépültek a Lant-lények, ez a populáció gyors technológiai fellendülésen esett át, míg a népesség másik fele érintetlen maradt befolyásuktól, megőrizte szellemi tisztaságát és elkötelezettségét. Melkizédek templomai a megszállók manipulatív tevékenységének következtében súlyosan beszennyeződtek; a papi körökből előbb megalakultak a Szürke, majd a Fekete Csuhások rendjei. Céljuk az volt, hogy minél nagyobb pszichikai befolyásra tegyenek szert, és fejlesszék a fekete mágiát. Melkizédek papjai közül alig néhányan maradtak meg eredeti, tiszta hitük mellett. Atlantiszon akkoriban Alorah istennőnek szentelt templomok is álltak, ahol az istennőt szolgáló papnőrendek a kilencedik dimenzióból kapták tanításaikat, a Kilencek Tanácsa nevű hierarchiától. Ezek a tanítások érintetlenek maradtak, a papnők nyíltan megtagadták a közösséget Luciferrel és a Lant-lényekkel, és másokat is arra buzdítottak, hogy ne keveredjenek bele az általuk Sötét Testvéreknek is nevezett csoportok kétes ügyleteibe. Azokat az atlantisziakat, akik annak idején a mágia művészetével vagy az alkímiával szerettek volna foglalkozni, először szellemileg iskolázták, hogy morálisan legyenek felkészülve a birtokukba kerülő erő megfelelő használatára. Csakhogy időközben ez a protokolláris rend felborult, és a tudati befolyásolás és a fekete mágia tanításai széles körökben elterjedtek. Lucifer az emberek számára mindig is láthatatlan maradt, de tudat alatti befolyása annál erősebb volt. Ő irányította a Lant-lények Sötét Testvériségét, és a tagok bármelyikének testébe bejárása volt, hogy ezáltal kommunikálni tudjon velük vagy rajtuk keresztül más atlantisziakkal. Lucifer gyakran kihasználta ezt a lehetőséget, hogy az emberekkel érintkezzen. Arra törekedett, hogy megtörje az atlantisziaknak a Fény Birodalmának szolgálatában álló, a Földet és az egész szoláris gyűrűt kormányzó rendekbe vetett bizalmát. Végeredményként azt szerette volna elérni, hogy Legfelsőbb Lényként magához ragadja a Föld irányítását.

Lucifer és a Sötét Testvériség sok földi ember tudatát beszennyezte, elsősorban férfiakét, akik önnön árnyékszemélyiségük hatalomvágya és különösen a női nem feletti dominanciaigénye miatt fogékonyabbak voltak a pszichikai befolyásra. Létrejött egy földalatti asztrális sík, szintén földalatti szertartásterekkel és lakhelyekkel, ahová befészkelte magát a Sötét Testvériség alacsonyabb szintű kollektív tudata, és ahonnan energiahullámokat és tudat alatti Üzeneteket küldtek a Föld felszínén lakó emberiségnek. Ez az a kollektív tudat, amit azóta Sátán néven ismertek, s ami a Sötét Testvériség valamennyi tagjának alacsony tudati rezgéseinek összességéből tevődik össze. Ez a sátáni erő rendelkezik azzal a képességgel, hogy hatalmas, egységes lényként jelenjen meg. Minél nagyobbra nőtt ez a kollektív tudat, annál nagyobb ereje volt önmaga növekedésének folytonos fenntartásához és ahhoz, hogy felsőbbrendű befolyását rákényszerítse a Földanya istennőre, szoláris gyűrűtökre és a Legfelsőbb Istenségre. Ettől kezdve, ahogy az emberiség tudatalattiját egyre nagyobb erejű negatív gondolati támadások érték a föld alatti szférákból, a Sötétség és a Fény polarizálódásának üteme hihetetlenül felgyorsult a Földön. Az emberek elvesztették hitüket Istenben, megfeledkeztek az Isteni Tervről és annak betöltéséről, alacsonyabb rendű sorba taszították a női nemet, és az érzelmi és szellemi megnyilvánulások felett eluralkodott a puszta tudat.

A technikai fejlettség és a fekete mágia használata földi keretek között korábban soha nem tapasztalt méreteket öltött. A nők egyre inkább visszahúzódtak a Fény templomaiba, a Sötétség templomai pedig egyre inkább a férfiak birodalmává lettek. Természetesen ez a kettősség nem volt abszolút érvényű, de azért javarészt így állt a helyzet. Az atlantiszi kor végére - 10 000 évvel azután, hogy Lucifer és a Lant csillagkép lényei a Földre érkeztek - a földi civilizáción úrrá lett a káosz és a félelem. Atlantiszon általánossá vált a hatalomért és a vezető pozíciókért folytatott harc, és a rettegés még Alorah istennő templomaiba is befészkelte magát. 

Atlantisz végnapjaiban a Fényhez még hűséges templomok és rendek vezetői figyelmeztető üzenetet kaptak, hogy bolygó szerte szórják szét tanításaikat. Az egy helyben összpontosuló magasabb tudás az embereket érő sátáni befolyás miatt ugyanis nem sokáig maradhatott volna fenn tovább. A különböző spirituális képzésben részesült emberek ezért kis csoportokban kezdték elhagyni Atlantiszt, és magukkal vitték azokat a kristályokat, amelyekbe az Igazak Tanácsa az Akása-krónika feljegyzéseit kódolta bele. Az egyik ilyen kristály, amelyet Alorah istennő templomának elöljáró papnői vitték magukkal az akkori Görögország területére, Tóth koponyáját formázta, aki közel 9000 évvel korábban hagyta el Atlantiszt A kristálykoponyát a delphoi jósda alatt temették el - a kultikus helyet maguk az atlantiszi papnők alakították -, és azt a célt szolgálta. hogy megvédje a templomot a Föld alól érkező negatív energiahullámoktól és tudat alatti Üzenetek káros hatásától. Minekutána a Sötét Testvériség belátta, hogy ezt a templomot nem képes erőnek erejével pszichikai úton beszennyezni,,Zeusz harcosaiként" fizikai támadást intéztek a jósda ellen, a papnőket megölték vagy börtönbe vetették, és patriarchális istenük tiszteletének szentelték a helyet.

Más atlantiszi csoportok Közép-Amerikába, Nyugat-Európába, a Himalája területére, Dél-Afrikába, Kelet-Ázsiába, Ausztrália, Dél- Amerika és Egyiptom vidékeire menekítették ki kristályaikat és a szent tanításokat. (Észak-Amerika bennszülött törzsei akkoriban a maguk sajátos evolúciós fázisuknál tartottak, így atlantisziakkal való keveredésük nem lett volna tanácsos.) A legnagyobb atlantiszi csoport, amely egyaránt állt férfiakból és nőkből, a Kilencek Tanácsa utasításait követve Egyiptomba menekült. A különböző csoportok tagjai mind elkötelezett hívei voltak az isteni igazság, azaz a Fény megőrzésének, és életük hátralévő részét azzal töltötték, hogy szerte a Földön beavatóközpontokat állítottak fel és templomokat emeltek, ahol tanaik tovább virágozhattak. A legnépesebb tábor azért vonult éppen Egyiptomba, mert ott már álltak a nagy piramisok, amelyek akkor is és ma is az isteni igazság és a szoláris fejlődésmenet kódjainak rezonátoraiként működtek.

Hasonló célból Egyiptomban és a Föld más pontjain több piramis is épült azóta. Ezeket általában olyan óriáskristályok fölé emelték, amelyekbe az Akása-krónika információit kódolták. A kristályok speciális alakzatokban történt elhelyezése révén biztosították, hogy az adott szent hely megtartsa a fényt, és ellenálljon az alacsonyabb rezgésű energiáknak. Atlantiszon a Lant csillagkép lényei szintén emeltettek piramisokat rabszolgasorba hajtott emberekkel, hogy azokkal eltorzítsák a Napról érkező kódolt üzeneteket, de ezek a piramisok Atlantisz pusztulásakor mind elenyésztek: vagy a levegőbe röpültek, vagy az Atlanti-óceán fenekére süllyedtek.

Atlantisz végső katasztrófáját tulajdonképpen egy túl erősre sikeredett föld alatti rengéshullám okozta, minek következtében hangrobbanás történt a Föld kérge alatt. A Sötét Testvériség ezzel a „lökettel" próbálta feltörni az akkor fekete mágiájuknak és sátáni befolyásuknak még ellenálló fénytemplomok magasabb rezgésű védelmi rendszerét, csakhogy a hangrobbanás olyan erőteljesre sikerült, hogy visszhangot generált, amely saját forrását semmisítette meg. A hanggenerátort energiával ellátó nukleáris és kristályenergia-központok berezonáltak, és robbanásuk láncreakciót idézett elő a többi föld alatti energiaközpontban - a Földet olyan erejű rengések sorozata rázta meg, amilyet még nem látott a világ (és azóta sem történtek.) Az atlantiszi piramisok többsége szó szerint a levegőbe repült, és kő kövön nem maradt. Bár egynéhány kiállta ugyan a rengéseket, de a beindult és még több mint két hónapig folyamatosan fennálló bolygószintű módosulások következtében végül az óceán fenekére süllyedtek.

Addigra mindazok, akik elhagyták Atlantiszt, hogy máshol építsék újjá szellemi rendjüket, többnyire már elég távolra jutottak ahhoz, hogy kívül essenek a veszélyzónán, és eléljék rendeltetési helyüket. A távozó csoportok egy kisebb hányada ugyanakkor még nem jutott elég messzire; őket elsodorta a robbanássorozatot követő óriási árhullám. Atlantisz végső pusztulása körülbelül 10.400 évvel ezelőtt következett be.

Lucifer ekkor asztrálsíkon maga köré gyűjtötte a Lant csillagképből vele együtt a Földre érkezett lényeket, és elkezdte tervezni következő csapását. A Lant-lények úgy határoztak, hogy vagy a Föld légterét átszövő asztrális síkokon maradnak, vagy a föld alatti sátáni birodalomban, hogy egyre erőteljesebb hatást tudjanak kifejteni az emberiség tudatalattijára. Ennek hatására bolygószerte megszaporodtak a törzsi villongások és viszálykodások; sok amerikai, afrikai, európai, közép- és dél-amerikai bennszülött népcsoport hasadt kisebb törzsszövetségekre annak ellenére, hogy a régmúltban mindannyian egy nagy, testvéri nemzet részét képezték. Összetűzések harapóztak el, akár földterületekről, akár bányajogokról vagy ivóvízkészletek feletti hatalomról volt szó, vallási nézetkülönbségek és az egymás iránt érzett megmagyarázhatatlan bizalmatlanság váltak a faji megkülönböztetés kiváltó okaivá. Más vidékeken, ahová szellemileg képzett atlantisziak érkeztek, a népesség együtt maradt, így ezek a kultúrterületek hamarosan felvirágzottak. Időközben a férfinem felsőbbrendűségének tudatot befolyásoló üzenete egyre inkább beszennyezte az emberiség kollektív tudatalattiját. a hazugságok és negatív gondolatformák nyomásának csak néhány - atlantisziak által támogatott vagy saját, magasan fejlett szellemiségeik vezetése alatt álló - népcsoport tudott ellenállni. A romboló asztrális energiák kivédésére olyan kultikus helyeket hoztak létre, mint amilyen például Stonehenge, gyógyköröket állítottak fel, ahol az emberek biztonságban gyűlhettek össze, hogy szakrális rituáléikat gyakorolják.

Az atlantisziak által újonnan benépesített területek többségén közel 3000 éven át szilárdan álltak az Istennő templomai. Férfi- és női templomok egyaránt tovább őrizték Melkizédek, Toth és Alorah tanításait, sőt mi több, magukba olvasztották a helyi archetípusos istenségek tiszteletét és az őslakosok szellemi gyakorlatait. Az ősi Egyiptomban, Görögországban. valamint Közép- és Dél-Amerika országaiban termékeny talajra hullottak a férfi- és női szerepekről, a szellemi beavatásról, a Ka-templomokról és a bennük folytatott gyógyításokról, illetve magáról a spirituális fejlődés menetéről szóló tanítások magvai. Az asztrális szennyezés természetesen más területeken élő törzseket sem feltét¬lenül érintett; voltak, akik tiszták és alázatos szívűek maradtak. Ugyanakkor a Fény és a Sötétség közötti poláris ellentét tagadhatatlanul egyre nagyobb méreteket öltött. 

Körülbelül 5000 évvel ezelőtt a Lant-lények és a Sötét Testvériség oldalára átállt emberek a Föld különböző pontjain kezdtek reinkarnálódni. Fő célkitűzésük az volt, hogy háborúk és összetűzések szításával beszennyezzék a spirituálisán fejlett kultúrákat. S bár tevékenységük csak fokozatosan fejtette ki káros hatását, a bolygón mégis rengeteg uralkodóváltás következett be a legkülönbözőbb népeknél. A Fény és a Sötét korszakai váltogatták egymást Egyiptomban, Görögországban, Európában és Közép-Amerikában. A Sötét Testvériség gyilkolt, rombolt, erőszakoskodott, és kiépítette a maga hatalmi rendszerét, erre a Fény erői fellázadtak és elűzték őket. Majd megint a Sötétség erői próbálkoztak, aztán a Fény szolgálatában állók, és ez így ment újra meg újra, körbe-körbe.

A Föld egésze eközben mindvégig fenntartotta összhangját a Fénnyel, a Legfelsőbb Lénnyel, vagy más néven az Egység Szellemével, és a Tizenkettek Legfelsőbb Tanácsával. A bolygóra születő népesség száma aszerint hullámzott, hogy az erőviszonyok mindig kiegyenlítettek maradjanak. Különös módon az emberiség nagy része mindig is hitt a szeretetben és a jóságban, csakhogy túl gyengék és magatehetetlenek voltak ahhoz, hogy szembeszegüljenek a kormányok és egyházak által rájuk kényszerített elnyomó hatalommal. A Föld népeinek többsége hosszú időn keresztül nem érezte magában az erőt, hogy befolyással legyen az uralkodó osztályokra; bolygótokon ez az egyik legnagyobb paradoxon. A félelem és a gyengeség érzése ugyanis a negyedik és az ötödik dimenzióból árad az emberekre arról az asztrálsíkról, ahol Lucifer, a Lant csillagkép, valamint a Nibiru bolygó és az Anunnaki lényei uralkodnak. A legfontosabb, amit rögtön ebben a percben tudnotok kell, hogy minden erőtök és képességetek megvan ahhoz, hogy kitörjetek ezeknek az asztrális lényeknek a pszichikai irányítása alól. A teendők hogyanját-mikéntjét pontosan megtaláljátok majd ennek a kézikönyvnek a második felében.

Amikor 150. 000 évvel ezelőtt bizonyos csoportok először érkeztek a Földre, hogy benépesítsék azt, a kollektív kozmikus tudat nagygyűlést tartott, amire hivatalosak voltak a Plejádok- és andromédabeliek csakúgy, mint az éteri síkok és a déva-királyságok vezetői. Akkor az a döntés született, hogy felállítanak egy olyan hierarchikus rendszert, amely a lehető legnagyobb bizalomra épül, ugyanakkor széles körű biztonságnak ad teret. Minderre egyrészt azért volt szükség, mert az újonnan a Földre érkezettekben ott gyökerezett a kellemetlen múltbeli emlék, hogy egyszer már csalódtak a magasabb világok lényeiben, másrészt önnön kétségeik és önbizalomhiányuk is azt diktálta nekik, hogy mások uralma alá hajtsák a fejüket. Az új földlakóknak egyszerűen nem volt elég önbizalmuk ahhoz, hogy saját maguk hozzanak felelős döntéseket, és ennek révén megőrizzék szuverenitásukat. Kérésükre a hierarchiák beleegyeztek, hogy amikor majd elérkezik az ideje egy Legfelsőbb Lény kinevezésének a Föld irányítására, akkor az alatta álló szellemi vezetőrétegeknek minden esetben a hatalmában álljon ennek a Legfelsőbb Lénynek a döntéseit felülbírálni. A közvetlenül a Legfelsőbb Lény alatt álló hierarchia a Tizenkettek Tanácsa lett, tagjainak sorában négy-négy plejádokbeli, szíriuszi és a szomszédos Androméda-galaxisból származó lénnyel. E tagok valamennyien igen magasan fejlett fénylények, akik, ha mint Tizenkettek Tanácsa nem értenek egy¬hangúan egyet a Legfelsőbb Lény határozatával, akkor a javaslatot elvetik. Ezáltal a földi emberiségnek megadatott az a megnyugtató tudat, hogy a szellemi hierarchiák nem élhetnek vissza a rájuk ruházott hatalommal. A Legfelsőbb Tanács működésébe még egy dupla védelmi rendszert is beépítettek: nevezetesen, az eggyel alacsonyabb szintekre vonatkozó minden instrukciót legalább két különböző származású fénylénynek kell jóváhagynia. Például a gyógyító angyalok mindenkori utasításának és munkájuk felügyeletének felelősségén egy plejádok, és egy andromédabeli tanácstag osztozik oly módon, hogy a másik beleegyezése nélkül egyikük sem tehet semmit. Ez a fajta hierarchikus szervezeti felépítés a magasabb világokban azóta is fennáll.

A Földön bolygó szerte elterjedt hitrendszert, miszerint hatóságokra van szükség ahhoz, hogy ők uralkodjanak és hozzanak fontos döntéseket a fejetek felett, egyszer s mindenkorra fel kellene végre számolnotok! Készen álltok arra, hogy felelősségteljes, szuverén lényekké váljatok. A kormányaitokban máig megmutatkozó mértéktelen korrupció a bizalmatlanság és az önbizalomhiány szülötte. Ahogy a Fény, vagy ha úgy tetszik, a Megvilágosodás Kora fokozatosan kiteljesedik, egyre fontosabbá válik majd, hogy felszámoljátok patriarchálisan tagozódott kormányzati rendszereiteket, és a valódi hatalmat visszajuttassátok a tömegek, a nép kezébe. 

Azok számára, akik nem képesek ekkora felelősséget elviselni, mert hatalmukkal visszaélve még kárt okoznának másoknak, meg kell szervezni a csoportos döntéshozatal lehetőségét, de azt is úgy, hogy egyetlen választott tisztségviselő se elnököljön a többiek felett. Ha a tagok folyamatosan váltogatják a csoportban betöltött szerepüket - gyűlésvezető, jegyzőkönyvíró stb., kinek mihez van tehetsége, kedve akkor sem egyének, sem kisebb érdekszövetségek nem ragadhatják magukhoz az irányítást.

A földi emberiségnek ebben a percben arra van szüksége, hogy összeszedje minden bátorságát, és kiálljon az akarata mellett. Persze való igaz, hogy a lakosság jóhiszemű hányadát felőrölte a mindennapos túlélésért folytatott küzdelem, és már réges-rég megfeledkeztek holmi szellemi szintű vezérelvekről. Ugyanakkor a legtöbb emberből még nem veszett ki teljesen a moralitás, és mindenkiben ott él a szeretet iránti vágy. A Földnek a mai időkben óriási lehetősége van arra, hogy robbanásszerű spirituális fejlődésen menjen keresztül. Az emberiség magasabb szintű kollektív tudata olyan kéréssel fordult hozzánk, amilyenre még nem volt példa: a bolygószintű felemelkedés lehetőségének megteremtését kérte. Ha ez a kívánsága teljesül, akkor a Föld és minden rajta élő nép tudata feljebb rezeg a negyedik és ötödik dimenzióba, és teljesen különválik a most még rájuk nehezedő sátáni és asztrális befolyástól.

A pusztító hatalmak folyamatos uralma két téveszmén alapul, de be kell látnotok végre a következőket
(1) a gyűlölet és a félelem felsőbbrendűsége a szeretet felett csupán illuzórikus, és

(2) a Sötét oldal egyáltalán nem hatalmasabb a Fénynél.

Amennyiben 2013-ra a Föld akkori maradék lakossága képes lesz felfogni ezeket a tényeket, és a korábban említett négy evolúciós szellemi alapelv szerint élni az életet, akkor a Föld lehet az első bolygó, amely eleddig soha nem látott méretű kvantumugrást tehet a szellemi fejlődés terén.

Ahhoz, hogy egy ekkora előrelépésnek egyáltalán meglegyen az esélye, mostantól 2013-ig legalább 144 000 embernek el kell érnie a megvilágosodást, és meg kell valósítania a Krisztus-tudatot. Ha a fel- ébredettek száma eléri a kritikus tömeget, azzal tulajdonképpen Krisztus tömeges szintű második eljövetele valósul meg. Bekövetkezik a „századik majom" effektus: egy, a megvilágosodás rezgésszintjének megfelelő energiahullám fog végigsöpörni az egész bolygón és annak lakosságán, amely megsemmisíti az összes alacsonyabb szintű asztrális gondolatformát és birodalmat, és széjjeltépi azt a fátylat, amely jelenleg elválasztja az embereket saját isteni lényegük és az igazság belső megtapasztalásától. A Föld minden népe megérzi majd, ahogy a megvilágosodás hulláma minden létezőn keresztülrezeg, és abban a pillanatban bekövetkezik a bolygószintű megvilágosodás: a lelkekben rejlő szellemi fejlődésre törekvés azonnal aktiválódni fog. Ha a Lant és az Anunnaki lényei, Lucifer, a Sötét Testvériség tagjai, illetve azok az emberek, akik elcsábultak kísértéseiknek ekkor szellemileg alávetik magukat a történéseknek, egyszerűen csatlakozni fognak a bolygószintű felemelkedéshez, és múltbeli hibáik eltöröltetnek. Azok azonban, akik nem lesznek hajlandóak a Fényt választani, meg fogják tapasztalni a bolygó teljes pusztulását, és bizony egy galaktikus gyógyközpontban találják majd magukat. Ott minden kényszerítő körülmény nélkül meg fog adatni nekik a fejlődés lehetősége, hogy megtalálják magukban az isteni összhangot. Ha egy bizonyos idő után még mindig ahhoz ragaszkodnának majd, hogy a sötétséget kutathassák tovább szabadon, akkor átküldetnek egy másik galaxisba ahol ez a lehetőség még fennáll.

Ha olyan szélsőséges dolog következne is be, mint például a teljes bolygó felrobbanása, a 144.000 vagy még több, énjét átkrisztusított földlakó egyszerűen átlépne átszellemített, magasabb testébe, és magá¬val vinné az akkor újonnan felébredetteket is. Ha sikerülne elérni a 144 000 fős kritikus tömeget, ezeknek az énjüket átkrisztusított lényeknek akkora hatásuk lenne a népesség maradékára hogy egyenként további 144 000 embert tudnának magukkal rántani a tudatosság magasabb fokaira. Más szóval, 144.000 megvilágosodott. Krisztus-tudatú egyén 20 736 000 000 ember számára tenné lehetővé a szellemi kvantumugrást. A sötét fátyol vagy más néven „térháló", amely jelenleg körbeveszi a Föld külső légkörét, szertefoszlana így a Napról áradó teljes galaktikus kódskála elérné és áthatná a Földet. Ennek következtében egyetlen negatív töltetű asztrálsík sem maradna fenn, és minden ember megtapasztalná a „fehér fény", vagyis a shaktiput élményét. Ez-után valamennyien egy új, a hátrahagyottnál sokkal szebb és tisztább Földön találnák magukat, ez is a Föld lenne, csakhogy a negyedik dimenzióban. Mindazok, akik már korábbi életeik során emelkedtek fel ide, ezúttal szintén továbblépnének, egyenesen az ötödik dimenzióba vagy akár még feljebb.

A negyedik dimenzió új, szellemi lakói számára már jó előre kiképző iskolák alakulnak majd, hogy azokban elsajátítsák teremtésük múltbeli történetét, megismerhessék lelkük eredetét és céljait, illetve az adott szellemi síkra mint fejlődési állomásra vonatkozó valamennyi tanítást. Ezeréves kegyelmi időszak köszönt a Földre, általános lesz a béke és a szellemi fejlődésre fordított figyelem. Más szavakkal: ezer éven át minden tevékenységnek a misztériumiskolák lesznek a központjai. Az ezer év lejártával a Föld hivatalosan is előlép, hogy betöltse galaktikus szerepét mint a Fény Városainak otthont adó bolygó, és mint misztériumiskola más, háromdimenziós planéták lakói számára.

Az új Föld emberisége védelmezni és tanítani fogja a háromdimenziós életformákat, hasonlóan ahhoz, ahogyan mi, plejádokbeliek foglakozunk most veletek. Ha működésetek sikeres lesz, márpedig mi ebben bízunk, akkor a magasabb kollektív tudat a három- és négydimenziós tudattal együtt egy hatalmas szeretet- és örömhullámot fog kisugározni magából, amely az egész univerzumra kihat majd. Ez a megvilágosodást hullám szoláris gyűrűtök minden fennmaradó karmikus törleszteni valóját és alacsonyabb szintű, negatív töltetű asztrális energiáját azonnali jelleggel át fogja alakítani tiszta szeretetté, hasonlóan ahhoz a bolygószintű megvilágosodást hullámhoz, amely a Földet és a rajta élő emberiséget fogja áthatni. Az előbbi hullám erejét az egész univerzum megérzi majd, befolyása minden létezőre kiterjed. Miért?

Amint arról már szóltam, a Vagyok Aki Vagyok Nagy Központi Napjához viszonyítva a ti galaxisotok éppen egy ciklusváltáson ment keresztül. Annak a galaktikus ciklusnak, amely újonnan kezdetét vette, fejlődéstani szempontból a következő nevet adhatjuk: „az uralomra jutás evolúciós spirálja". Ezzel együtt ennek a galaxisnak minden szoláris gyűrűje fejlődésének következő, eggyel magasabb fázisába kell hogy lépjen. Földetek és szoláris gyűrűtök számára a magasabb fokozatot az jelenti majd, hogy otthont adtok a Fény Városainak, ahol olyan fénylények élhetnek, akik valamikor fizikai megtestesüléseken mentek keresztül, és elérték a megvilágosodást. Az ezeréves béke periódusának lezárultával az új Föld valamennyi lakója egy fajhoz fog tartozni: addigra kivétel nélkül mindannyian átkrisztusított énnel rendelkező lényekké lesztek.

A Plejád-Fénymunka és annak Ka-energetizáló aspektusa egyike azoknak a gyógyító és felébresztő utaknak, amelyeket mi, plejádokbeliek a jelen pillanatban feltárunk előttetek. Annak érdekében, hogy Krisztusi Jelenlétetek beleáramolhasson az anyagi világba, hogy lehorgonyozhasson fizikai testetekben, feltétlenül meg kell tisztítanotok Ka-csatornáitokat és a Ka-mintázatot minden karmikusan hozott szennyeződéstől és blokkolt energiától. Belőletek válik majd ki az a 144.000 vagy még több ember, akik elhozzák a Megvilágosodás Korát, vagy ha úgy tetszik, a Fény Korát, az Aranykort - ti lesztek azok, akik megteremtik az Új Földet. A kézikönyv anyaga segíti majd átalakulásotokat, hogy megnyíljatok a magasabb rezgésű Ka-energiáknak, és ezáltal képesek legyetek befogadni testetekbe a Mesteri Jelenlétet, Krisztust.

Mi, plejádokbeliek hiszünk bennetek és bolygótok magasabb tudatában. S bár a jövő jó kilátásokkal kecsegtet, azért egy percre sem szabad lazítanotok vagy pökhendi módon, dölyfösen lázadnotok a felemelkedés folyamata ellen. Mindaddig, amíg törekedtek arra, hogy kihozzátok magatokból a legjobbat, mi is ott leszünk, hogy minden lehetséges módon támogassuk előmeneteleteket. Tanulni és növekedni persze nem tudunk és nem is akarunk helyettetek. Azért vagytok itt, hogy Mesterekké legyetek; ne képzeljétek hát magatokat rokkantaknak, akiknek mi leszünk a mankói. Ne is hallgassatok azokra, akik azt mondják, hogy majd megcsinálják helyettetek a munka nehezét, vagy hogy megmentenek titeket. Itt az idő, hogy saját magatok megmentőivé váljatok, s ehhez semmi másra nincs szükségetek, mint kitartó és eltökélt öngyógyításra nemesedésre és folyamatos szellemi éberségre. Csak akarnotok kell, elszántan akarni, és minden isteni csodára képesekké váltok!

„So-la-re-en-lo"
(mélységes szeretettel és hódolattal)

Ra, a Plejádok Fényküldötteinek sorába tartozó Plejádok Arkangyali Testvériségének szószólója akik szoláris gyűrűtök felügyelői, és a Nagy Központi Nap Galaktikus Fényszövetségének tagjai.