Plejádi/Arktúruszi Szövetség

A küldetés elkezdődik

Búcsúzkodás

MYTRE KEZDI:

Újjászületve hagytuk el a „Holoiskolánkat”. Nem tudtuk mit tartogat számunkra a kalandunk, de tudtuk, hogy örökké meg fogunk változni. Ismét visszagyalogoltunk a szállásunkra, hogy leföldeljük, amit az Arktúruszi megosztott velünk, amíg az aurájában álltunk. Igen, az Arktúruszi tett velünk még egy „utazást” a fény örvénylő energiáiban. Ebben a formátlan létezési állapotban megértettünk minden információt, amit az Arktúruszi aurájából töltöttünk le.

A Küldetésünkre vonatkozó összes fontos utasítást a Multidimenzionális Elménkben tároltuk el. Ily módon az információ annak a tudatnak megfelelően volt tárolva, ami képes volt azt kiolvasni. Ezek az utasítások akkor jöttek elő tudatos gondolkodásunkban, amikor tudatunk be lett állítva minden egyes üzenet frekvenciájára. Amíg az Anyahajón voltunk mindenre emlékeztünk és mindent értettünk, mert az Anyahajó multidimenzionális tudata és kozmikus elméje támogatott minket.

Szerencsére az is benne volt az utasításainkban, hogy hogyan lehet összekapcsolódni az Anyahajóval, hogy felerősíthessük tudatunkat és használhassuk az Anyahajó energiamezejét, ami segített a teleportációnkban. Az első leckék közül az egyik, amit az Anyahajó megosztott velünk az az volt, hogy tartsuk észben, hogy teleportálás előtt biztonságos helyen tároljuk el bármely fizikai formánkat amit éppen viseltünk.

ÉNÜNK Felsőbb Megnyilvánulásaiban Mytria és én annyira felemelkedtünk, hogy már túl voltunk az élet és halál körforgásán. De ha létrehoztunk volna egy földi formát, és hagytuk volna, hogy megsérüljön, az eléggé elvonta volna figyelmünket a Küldetésünktől. Az is eszünkbe jutott, hogy az Arktúruszi azt mondta, az Athenán fogunk utazni, amivel közelebb juthatunk a Földhöz. Ezért az Athena lesz a főhadiszállásunk ennél a Küldetésnél. Mivel az Athena életereje mindig kapcsolatban volt az Anyahajóval, könnyebben léphettünk kölcsönhatásba [kapcsolatba] az Anyahajóval.

Nagyon megnyugtatott minket annak tudata, hogy az Athenán fogunk élni, és hogy kapcsolatban maradunk Otthonunkkal az Anyahajón. Ami azt illeti, akkor is meglenne ez a kapcsolat, ha egy fizikai, földi test illúzióját viselnénk. Mivel a valóság harmadik dimenziós frekvenciája már egy a mag Mátrixból tükröződő holografikus valóság, elég egyszerű lenne nekünk létrehozni egy emberi formát a Föld mátrixából.

Arra gonoltunk, hogy régebben úgy hittük, fizikai formánk volt az ÉNÜNK, és teljesen elhittük, hogy fizikai testünk valódi volt. Fogalmunk sem volt róla, hogy testünk egy Mátrix kivetítései voltak. Ez a gondolat meglehetősen lehangolt minket, amikor felismertük mennyire gyászoltuk barátainkat és családunkat, akik lekapcsolódtak a Mátrixról, hogy visszatérjenek ÉNJÜK magasabb frekvenciájába.

A nagy fizikai fájdalomra is emlékeztünk, amit a számos harci sebesülésünk, a mély érzelmi fájdalom, és a mentális szorongás okozott, amiktől akkor szenvedtünk, amikor abban az illúzióban éltünk, hogy a fizikai valóság volt az egyetlen igazi világ. A Feledés hatalma és annak szüksége, hogy az illúzióhoz kötődjünk, szinte érthetetlennek tűnik, amikor a jelenlegi tudatállapotunkból tekintünk rájuk.

Az Arktúruszi azt mondta, hogy sokan eltévedtek a fizikalitásukban. Mi lesz, ha mi is eltévedünk a harmadik dimenzió illúzióiban? Mytria egyből válaszolt az ijedt gondolatomra egy éles figyelmeztetéssel, hogy pont ezzel a fajta gondolkodással tévedhetünk el. Megálltunk egy nyüzsgő sarok kellős közepén, és ígéretet tettünk, hogy segíteni fogunk egymásnak figyelni a gondolatainkat és az érzelmeinket.

Arra is emlékeztettük egymást, hogy rendszeresen kell majd ennünk és aludnunk amikor a földi formánkat viseljük. Még azt is elhatároztuk, hogy ha lehetséges, minden este visszatérünk az Athenára. Igen, ez volt a megoldás. Elhagyjuk majd a bolygó idejét és polaritását, és visszatérünk az ötödik dimenziós Csillaghajóra.

Ilyenkor beszámolót tarthatunk minden nap, és többször léphetünk kapcsolatba az Arktúruszival. Amikor meghoztuk ezt a döntést éreztük, ahogy az Arktúruszi hatalmas energiamezeje körbevesz minket feltétel nélküli szeretettel és támogatással. Az Arktúruszi arra emlékeztetett minket, hogy végtelen sok gondolatra, érzelemre és hívásra képes figyelni és válaszolni a MOSTBAN.

Ahogy elhaladtunk a kantin mellett tudtuk, hogy be kell mennünk, hogy egy időre elköszönjünk a csodálatos barátainktól. Megint késő éjjelig maradtunk, azt mondván magunknak egy önelégült mosoly kíséretében, hogy „felkészítjük magunkat a fizikai létre”. Akkor nevettünk ezen a gondolaton, nem tudván milyen rendkívüli kihívás lesz számunkra fizikai formát ölteni.

Korábban én az Arktúruszival, Mytria pedig Alycon Elohimmal volt. Akkoriban mindketten csodás időket töltöttünk az Anyahajón. Emiatt fogalmunk sem volt mi vár ránk. Ami azt illeti, még ki is gúnyoltunk néhány veszélyt, amiről a barátaink beszéltek nekünk. Az tűnt a legfőbb problémának miközben leengedtük frekvenciánkat a fizikai forma viselésének szintjére, hogy elfelejthettük kik voltunk, és miért voltunk ott.

Az Arktúruszi próbált figyelmeztetni minket ezekre a veszélyekre, de nem akartunk hallani róluk. Szerencsére tanulmányoztam hogyan tudom irányítani az elmémet és kibővíteni a tudatomat, Mytria pedig ugyanennyi energiát fektetett abba, hogy úrrá legyen az érzelmein, és hogy kapcsolatba léphessen a bolygó Elohimjával. Sokat megosztottam abból, amit az Arktúruszitól tanultam az Anyahajón, Mytria pedig ezzel egyidejűleg az érzelem erejéről tanult az Arktúruszitól és Alcyone Elohimjától.

Az Arktúrusziak valójában Elohimok, mert az Elohimok a forma építői és fenntartói. Az Arktúrusziak részt vettek a kezdeti Adam Kadmon modelljében, a Fénytest eredeti emberi formájában. Mivel az Arktúrusziak a felemelkedésre szakosodtak, arról a folyamatról tanítanak, amely folytán a Fénytestet leengedik a fizikai formába és ezzel egyidejűleg átalakítják a fizikai formát Fénytestté. Ily módon a Fénytest az összekötő erő, ami összekapcsolja a Multidimenzionális ÉNÜNK mérhetetlen energiamezejét az ÉNÜNK legalacsonyabb frekvenciájával.

Mytria most megosztja tapasztalatait a beavatásairól és Alycone Ibolya Lángjának őrzőjeként tett szolgálatáról.

MYTRIA BESZÉL:

Kedves földi felemelkedők, feltétel nélküli szeretetemmel köszöntelek titeket. Megtiszteltetés számomra, hogy megoszthatok mindent, amit megtanultam, amit Mytre megtanult, és amit együtt megtanultunk és amire együtt emlékeztünk. Azért mondom azt, hogy emlékeztünk, mert végtelenül léteztünk az EGY nagy Folyamában.

Azonban ahogy leengedtük tudatunkat a harmadik/negyedik dimenziós Plejádi formánkba, elkezdtünk mindent elfelejteni, amit korábban mindig tudtunk. Ez volt az oka annak, hogy olyan jól felkészítettek minket egy fizikai valóságba tett utazásunk előtt. Persze nem véletlen, hogy Mytre a gondolkodás férfi polaritására és a tiszta tudatra szakosodott, míg én az érzelmek női polaritására és minden életforma gondozására.

Most hogy a két Mennyei Kiegészítést EGGYÉ olvasztottuk, mindketten könnyedén hozzáférünk a másik „szakasodásához” az ÉNÜNK EGYSÉGÉBEN. Remélem, hogy történeteink segítenek nektek emlékezni az igazi ÉNETEKRE, ahogy mi is emlékeztünk a miénkre. A harmadik és negyedik dimenzió alsóbb világai minden világ Belső Mátrixának a holografikus kivetítései. Viszont a Belső Mátrix olyan felsőbb világokbeli Lények mentális kivetítése, mint az Arktúruszi Elohim.

A nagy Kozmikus Elme hozta létre a Mátrixot, ami arra csábítja az utazó energiamezőket, hogy belépjenek valóságuk Mátrixába. A Felső Szív feltétel nélküli szeretete az, ami hozzáragasztja az élet molekuláris szerkezetét a Mátrix magasabb frekvenciáihoz. Ez a helyzet hasonló ahhoz a születő valósághoz, amit Mytre és én tapasztaltunk. Amit először ködként tapasztaltunk valójában a Mátrix volt. A Mátrix láthatatlan volt, mert nem volt hozzácsatolva élet.

A Mátrix egy energiamező. A láthatatlan Mátrix multidimenzionális, ami azt jelenti, hogy számos lehetséges valóság frekvenciáján rezeg. A Mátrix főként egy mentális konstrukció, a különböző frekvenciák pedig különböző érzelmi tudatállapotokkal rezegnek együtt. Például a félelem egy alacsony frekvenciájú érzelmi tudatállapot, a feltétel nélküli szeretet pedig az érzelmi tudatállapotok legmagasabb frekvenciája.

A fizikai világoknak számtalan Mátrixa van, amiknek nem vagytok tudatában. Azonban amint az érzelmileg feltöltött gondolatforma megfelelő frekvenciája és szándéka utat talál ebbe az energiamintába, azonnal hozzátapad a Mátrixhoz, hogy létrehozzon egy születő formát és egy átjárót a valóság egy dimenzionális megnyilvánulásába.

Amikor a feltétel nélküli szeretet energiamintájában élünk, nagyon „mágnesesek” vagyunk, és magunkhoz vonzunk számtalan valóságot, hogy megszülethessenek a láthatatlan mátrix által, ami állandóan a formára épülő valóságokban áramlik. Ha boldogok vagyunk abban a mintában amiben élünk, akkor fontos, hogy Hálát adjunk annak a valóságnak az anyagáért. Ha hálát adunk az adott anyagért, akkor az anyag végtelenül megduplázódhat.

Továbbá, a láthatatlan Mátrix mindörökké a valóság új lehetőségeit próbálja élettel telíteni. Ebből kifolyólag a gondolat és a formátlan energia arra vár, hogy megtestesülhessen azáltal, hogy hozzáragasztja az érzelmet, ami mindörökké új utat keres, hogy a szeretet megnyilvánulhasson. Viszont az érzelem a Mátrixnak csak olyan frekvenciájához tapad hozzá, ami azonos az érzelem frekvenciájával. Ezért a negatív érzelmeknek (félelem, düh, bánat) is van alkotó képessége, mert hozzácsatlakoznak a valóság Mátrixának alacsonyabb frekvenciájához.

Szerencsére, ha a feltétel nélküli szeretet hozzácsatlakozik egy alacsony frekvenciájú Mátrixhoz, egyszerűen kitörli azt az energiamintát, mert a magasabb frekvencia fényerejével átalakítja az alacsonyabb frekvenciát. Emiatt olyan értékes eszköz a feltétel nélküli szeretet, amikor valaki harmadik, vagy akár negyedik dimenziós formát visel.

Ha érzelmetek megfelel a Mátrix frekvenciájának, mint például amikor egy félelem megfelel a Mátrix alacsonyabb frekvenciájának, akkor egy félelmes valóságot fogtok tapasztalni. Ezzel a döntéssel eshettek csapdába a Harmadik Dimenzióban. Ha megfeledkeztek a feltétel nélküli szeretet erejéről, egyre jobban fogtok félni, ami egyre alacsonyabb frekvenciájú Mátrixokhoz fog titeket hozzácsatolni. Ilyen csapdával fogja el a pók az élelmét [zsákmányát].

A rovar hozzátapad a pók hálójához. Aztán küzd, amitől még jobban belegabalyodik a hálóba. Ezután jön a pók és betekeri zsákmányát hálójának mátrixával. Ugyanilyen módon, ha egy negatív Mátrix csapdába ejt, mert elhatalmasodott rajtatok a félelem, az egyetlen kiút, ha a feltétel nélküli szeretet frekvenciájaként LÉTEZTEK. A feltétel nélküli szeretet szétszedi a Mátrix alacsony frekvenciájú megnyilvánulásait, és szabadon távozhattok ebből a valóságból, hogy áttelepüljetek egy feltétel nélküli szeretetre épülő valóságba.

Az Arktúruszi és Alycone Elohimja megtanította nekem hogyan tudom kiképezni magam, hogy azonnal felcserélhessem a félelmet feltétel nélküli szeretetre. A felcserélés folyamata rendkívül nehéz volt, de most már belátom, hogy elengedhetetlen volt Föld-i Küldetésünkhöz. A legjobb módja hogy megosszam ezt a folyamatot, ha folytatom történetemet ott ahol abbahagytam…

MYTRIA TÖRTÉNETE:

Ott maradt félbe a történetem, amikor beléptem az örvényen keresztül az Anya Méhébe; így hívtuk a bolygó magját, ahol először találkoztunk az Arktúruszival és Alycone Elohimjával. Mytre a bilokációt bátran használva velem volt miközben felkészítettem a tudatomat, hogy kinyissam a Szent Szikla Átjáróját. Az, hogy átadtam magam a Mytre és köztem megosztott feltétel nélküli szeretetnek, lehetőve tette számomra, hogy megnyissam ezt az Átjárót és belépjek miközben fizikai formámat hordtam.

Az alatt a sok év alatt, amíg Mytre és én szét voltunk választva, arra a folyamatra koncentráltam, hogy megadjam magam a szeretetnek. Mivel nagy bánat gyötört Mytre elvesztése miatt, és egy kicsit dühös is voltam amiért nem tudtuk együtt nevelni a lányunkat, nem volt más választásom, mint hogy annak módjáról meditáljak, hogy hogyan lehet a szeretetet választani. Eleinte szeretetem feltételhez volt kötve, mert akkor éreztem magam szeretetteljesnek amikor megkaptam amit akartam.

Ami azt illeti, éveken át imádkoztam a Nagy Anyához, hogy Őt fogom szolgálni, ha visszahozza a szerelmemet. Más szóval, a szeretetem feltételhez volt kötve. Feltételes volt, mert szomorúsággal és haraggal keveredett, ami a feltétel nélküli szeretet frekvenciája alatt tartotta a tudatomat. A feltétel nélküli szeretet a fény legmagasabb frekvenciája és az Univerzum teremtő ereje. Ahhoz, hogy teljesítsem utamat az Ibolya Láng Őrzőjeként, feltétel nélküli szeretetben kellett élnem.

Megtaláltam magamban a feltétel nélküli szeretet frekvenciáját, amíg a Természetben voltam, amikor el tudtam engedni Mytrét, hogy eleget tegyen kötelességének, és amíg a lányomat neveltem. Azonban ahogy a Mytre nélküli hétköznapi élet érzésére és a családi egységünk felbomlására koncentráltam, tudatom egyre mélyebbre süllyedt. Csodálatos lányom, Alycia, volt az aki válaszolt imáimra.

Alycia több bölcsességgel, erővel, és szeretettel született, mint a legtöbb felnőtt, engem is beleértve. Megtiszteltetés volt számomra gondoskodni róla, és a vele született bölcsessége volt az örökös tanárom. Ahogy Alyciát neveltem, rájöttem, hogy az iránta érzett szeretetem sokkal fontosabb volt a szívemben elrejtett félelemre épülő érzelmeimnél. Továbbá, még mindig egy család voltunk. Sok éven át találkoztunk Mytrével az éjjeli testünkben, ami csodálatos képzés volt a lányunknak, de számomra nem volt kielégítő.

Szerencsére Alycone, aki az után az Elohim után kapta a nevét, akivel együtt tanultunk, a segítségemre sietett. Igen, gondoskodtam róla, mert gyerekteste volt, de ő is gondoskodott rólam. Az állandó tisztasága és ártatlansága állandó vigasz és megvilágosodás forrása volt számomra. A benne lakó feltétel nélküli szeretet volt az, ami visszatartott engem attól, hogy csapdába essek negatív érzelmeim hálójába.

De most hadd folytassam történetem azzal a pillanattal, amikor elhagytam a lányomat és a Templomi életünket. Tulajdonképpen Alycia kezdeményezte, hogy menjek el. Egy napos reggelen odajött hozzám és azt mondta, „Anya, most már itt az ideje, hogy elmenj.”

Le voltam döbbenve, hogy egy kamasz ilyen szeretettel és tisztasággal odajön hozzám, hogy azt mondja, ideje távozni. Valójában az egóm egy pillanatra átvette az irányítást; megsértődtem és kezdtem dühös lenni. Aztán észrevettem, hogy Alyciát megint ragyogó fény vette körül, és tudtam, hogy Elohim ÉNJÉBŐL beszél. A felismerésnek ebben a pillanatában tudtam, hogy minden egy Mennyei Terv szerint történt. Nem voltak véletlenek vagy balesetek.

Ez a felismerés és a lányomból áramló fény frekvenciája feloldotta minden negatív érzelmemet az aurámban. Régóta vártam már ezt a napot, a fájdalmas érzelmeimtől való megszabadulás napját. Letérdeltem Alycia előtt, aki valahol az Elohim jelenlétében volt, és feltétel nélküli szeretetet és hálát adtam azért a megtiszteltetésért, hogy az anyja lehettem.

Ekkor felismertem, hogy minden ami történt tökéletes volt, és a Mennyei Tervünk részét képezte. Felnéztem a lányom ibolyaszínű szemébe, annak az Elohimnak a szemébe, akit megtiszteltetés volt a világra hozni, és átadtam magam az Ő áldásának. Nem tudom meddig tartott ez a pillanat, de mindkettőnk életét megváltoztatta. Tudtam, hogy Alyciának többé már nincs rám szüksége, és hogy visszamehettem a szeretett Természetembe.

Tudtam, hogy állandó kapcsolatban leszünk majd, mert a lányom igazi anyjával fogok együtt dolgozni, Alycone Elohimmal. Aztán véget ért a pillanat amikor a Templom Főpapnője belépett a szobába. A Templom legtávolabbi pontjáról megérezte az energiát, és odajött kivizsgálni.

Amikor a Főpapnő belépett a szobánkba, ő is térdre rogyott Alycia Ragyogása előtt. Mindhárman ebben az energiában maradtunk ameddig a lányom energiája  meg nem szakadt és fizikai formája összeesett. A Főpapnő és én elkaptuk, és elvittük a közeli ágyába. Füstölőt gyújtottunk és kántáltunk amíg alvó formája magához nem tért a fiatal testébe hirtelen beáramló magasabb fényből.

Amikor Alycia felébredt, mindenre emlékezett. Egész addigi életét egy Templomban töltötte olyan férfiak és nők között, akik nagyon szerették. Rájöttem, hogy Mytrének el kellett mennie, mert Alyciának ebben a környezetben kellett töltenie korai éveit. Továbbá, Mytrének és nekem külön kellett lennünk, mert a beavatási utunkat jártuk. Megadtam magam annak a lehetőségnek, hogy Mytre és én csak egy rövid időre találkoztunk, hogy odaadhassuk Alyciának a testét.

Igen, örömmel és hálával gondoltam arra, hogy ez a rövid idő is elég volt. Végre meggyógyult a félelmem és a haragom, és kész voltam elkezdeni szolgálni a Nagy Anyát, Alycone Elohimját.

Csatornázta: Suzanne Lie