Megeshet, hogy éppen mélyen elmerülve
beszélgetsz
egy barátoddal, amikor hirtelen úgy érzed,
szeretnél
csendben maradni.
Szeretnéd abbahagyni a beszédet, azonnal, a mondat
közepén. Akkor hagyd abba éppen ott, még a mondatot
se fejezd be, mert
az ellenkezni fog a természettel.
De ekkor feltűnik a színen az ítélkezés.
Kínosan érzed magad amiatt,
hogy mit gondolnak rólad
mások, ha hirtelen, a mondat közepén
elhallgatsz.
Ha hirtelen elhallgatsz, nem fogják érteni,
miért teszed,
ezért valahogyan befejezed a mondatot.
Érdeklődést színlelsz, s végül
elmenekülsz.
Ez nagyon sokba kerül, és felesleges is.
Egyszerűen mondd
azt, hogy most nincs kedved beszélgetni. Elnézést kérhetsz, és nem
szólsz többet.
Néhány napig talán egy kissé problémás lesz, de
lassanként megértik majd
az emberek. Ne ítéld el magad
amiatt, amiért hallgatsz; ne mondd
magadnak, hogy
ez nem jó.
Minden Jó!
A mély elfogadásban minden áldottá
válik.
Így történt - az egész lényed csendben akart maradni.
Kövesd a
kívánságát!
Egyszerűen légy a teljességed árnyéka, és bárhová megy,
kövesd, mert nincs más cél. És akkor hatalmas ellazulást
érzel majd
magad körül. |