Sokak által egy kiindulási alapként gondolnak erre a szent könyvre. Így ha a reinkarnációra gondolunk is sok vallásos ember egyből a bibliára hivatkozik. A bibliába erről nincs is szó, így ez a dolog fikció - mondják.
A helyzet azonban az, hogy Kr. u. 553-ban egy igen jelentős dolog történt a biblia szempontjából. Flavius Petrus Sabbatius Justinianus (Justinianus I, Justinian I, Justinian the Great)A második Konstantinápolyi Szinat 533-banA második Ökumenikus Konstantinápolyi Zsinat keretében, ahol nem volt jelen Virgilius római pápa. Itt bevezették a hárompontos törvényt, mely Kr. u. 531-ben keletkezett. Ez egy elfeledett polgári törvény volt. A zsinaton 159 keleti és 6 nyugati püspök vehetett részt. Justinianus (Kr. u. 483-565) eltökélt szándéka volt, hogy Istenné nyilvánítsa magát és hitvesét (Encyclopaedia Britannica alapján). Theodora halála után, amit Kr. u. 547-re tesznek, is folytatta ezt a gondolatát, és mi más állhatná útját leginkább ennek az eszmének, mint az, amikor a haláluk után újraszületve vezekelniük kelljen, előző életeik tettei miatt. Így tehát a II. Ökumenikus Konstantinápolyi zsinat igazi lényege, hogy Órigenész írásait ítéljék el, és nem az hogy egy jelentéktelen törvényt iktassanak be. A zsinat hatásából egyenesen következett, a Kr. u. 451-es khalkedóni dekrétum eltörlése, melyet sikeresen kendőzött a zsinat a hárompontos törvénnyel. Ezen a 451-ben összegyűlt egyházi tanácson meghatározták nagy viták után, hogy Krisztus ember és Isten természetű is. A pápa denunciálta az ötödik ökumenikus zsinatot, ezért kigúnyolták. Nincs bizonyíték arra, hogy a pápa jóváhagyását kérték volna a zsinatra. Ez nem vallásos kongresszus volt, hisz azok kezdeményezték, akik Constantinus idejében „megtértek”.
Ha a lélek megszabadul anyagi korlátaitól, a tiszta fény ragyogásává válik, a lélek földi test levetése utáni állapotáról, Justinianus e szavakkal tiporta a sárba.:
„Ha valaki azt állítja vagy gondolja, a feltámadáskor az emberi testek szférikus formában fognak felkelni, nem pedig jelenlegi alakjukban, legyen átkozott”
Vajon innen ered a keresztények azon hite, melyben a már meghalt fizikai test feltámadásában hisznek? Ha pedig szférikus testben nem támadhat fel a lélek, akkor vajon hogy mehet valaki odaát a mennybe, vagy pokolba – teszem fel a költői kérdést?
Theodora (I Justinianus felesége aki csak 20 évet élt)(Vajon ez a gondolat nem azért maradt-e meg a keresztény vallásban, mert Justiniuanus, és Theodora rögeszmés hatalmát, a feltámadás után is birtokolni akarták? A feltámadást ezekből a szavaiból Justinianusnak úgy értelmezhetjük, hogy még a „fény ragyogásává” se váljék, csak a régi testébe születhessen ujjá. Ez persze badarság, hisz a lélek az lélek a test pedig test (János 3:6). Így a lélek a testben most is „fény és ragyogás” csak a testben lecsökkent érzékelési képességek miatt nem látható az átlagembernek. Könnyű megérteni, hogy a lélek, mely nem a test, a test halála után tovább él, mert előtte is élt. (Nagyon kevés az a regressziós hipnózis melyben a páciens nem tudott előző életére emlékezni. Ezek ujj lelkek lehetnek.) A reinkarnációs híres eseteiben soha sem az előző életében használt testében éledt ujjá az illető, hanem egy új testben. A logikai ellentét a reinkarnáció, új testben való megszületése a léleknek, amire egyre több esetet olvashatunk, és Justiniuanus hatalmának megtartásában rejlik, mely arra törekszik, hogy ugyanabban a testében szülessen ujjá, amiben meghalt, szférikus átmenet nélkül. Ha pedig nem lenne szférikus átmenet, akkor az összes reinkarnációs esetben, amiket vagy elhiszünk, vagy nem, nem szabadna időnek eltelni a leszületés, és az előző életének testi halála közt. Igaz az idő, mint skaláris mennyiség, nem ugyanúgy telik testben, mint testen kívül, az érzékelésben, de ezek a halál közeli élményekben jól megfigyelhetők. Tehát a reinkarnációban hitt Justinianus tiltakozása volt-e a 15 pontos rendelet az ellen, hogy földi javait ne veszítse el inkarnációja után?!)
A püspökök aláírták a 15 egyházi átkot, a császár indítványára. Ezzel kényszerítették az elismert origenistát, Szküthopoliniai Theodoroszt álláspontja visszavonására.
Ezután egyenesen üldözték Órigenész, Platón tanainak hívőit, és a reinkarnáció teljes eszméjének eltörlése volt a cél. Ezért a bibliából is törölték a reinkarnációra vonatkozó passzusokat.
Plótinosz (Kr. u. 205-270) Órigenésszel együtt Ammoniusz Saccac (Kr. u. 175-242) tanítványa volt, aki Egyiptomban Kr. u. 193-ban a neoplatonikus iskolát megalapította. Kr. u. 529 Justinianus pedig bezáratta Athénban az utolsó neoplatonikus iskolát is, ahol még tanították a reinkarnáció tanait.
Vénségére Justinianus megbánta rémtetteit, és kétségbeesetten kereste a feloldozást.
Ezután 1000 évre hivatalosan eltűnt a fogalom a kereszténységből, és mindmáig sem vizsgálták felül ezt a kérdést.
1054-ben a római és görögkeleti egyház kiközösítette egymást.
A XV sz.-ban Cosimo de Medicit a görögkeleti egyház megbízottja Gemisthus György Firenzében, Itáliában, ujjá élesztették Platón tanait, egy platonista akadémiát létrehozva.
„Úgy látszik, a katolikus tudósok kezdik visszautasítani, hogy a római egyházak bármi köze lett volna Órigenész kiátkozásához. Ezzel azt sugallják: az egyház téved, ha azt hiszi, hogy sok évszázadon át elítélte Órigenészt. Azonban e tévedés egy katasztrofális eredménye még mindig megmaradt; nevezetesen, hogy kiutasították a keresztény hitből a lélek korábbi létezésének elméletét, vagy a reinkarnációt.”
Sokak által egy kiindulási alapként gondolnak erre a szent könyvre. Így ha a reinkarnációra gondolunk is sok vallásos ember egyből a bibliára hivatkozik. A bibliába erről nincs is szó, így ez a dolog fikció - mondják.