|
Van egy régi anekdota három utazóról,
akik
Rómába mennek. Meglátogatják a pápát, aki megkérdezi
az elsőtől:
- Meddig maradsz itt?
A férfi az feleli: - Három hónapig.
- Akkor sokat láthatsz majd Rómából.
Az ott-tartózkodás hosszára irányuló kérdésre a második
utazó azt felei,
hogy csak hat hétig tud maradni.
A pápa azt mondja:
- Akkor te még többet láthatsz, mint az első.
A harmadik utazó azt feleli, hogy csupán két hetet tölt
Rómában, mire a
pápa így szól:
- Szerencsés vagy, mert módod lesz megnézni mindent, amit látni érdemes.
Az utazók megzavarodnak, mert nem értik az elme
működését. Csak gondolj
bele: ha ezer évig
élnél, számtalan dolgot elszalasztanál, mert folyton
halogatnád a dolgokat. De mivel az élet olyan rövid,
nem engedhetjük meg
magunknak a halogatást.
Az emberek mégis ezt teszik - a saját kárukra.
Képzeld el, ha valaki azt mondaná neked, hogy csak
egyetlenegy napod van
hátra az életből.
Mit tennél? Felesleges dolgokon töprengenél?
Nem,
azokról teljesen megfeledkeznél.
Szeretnél, imádkoznál és meditálnál,
mert csupán
huszonnégy órád maradt.
A valódi, lényegi dolgokat nem halogatnád. |