Csütörtök
2024-03-28
9:24 AM
A fejezet kategóriái
Cikkeim [360]
Video [68]
Zene [17]
Angyal kártyák [30]
Google
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 52
Pagerank
Google PageRank
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Sátorhelyi néptáncegyesület
  • spirituális ébredés
  • google optimalizálás
  • Ezoteria Magazin

    Cikkek katalógusa

    Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

    JUVENTUS MESTER ÚJÉVI ÜZENETE A MAGYAROKHOZ 2014-RE

    JUVENTUS MESTER ÚJÉVI ÜZENETE A MAGYAROKHOZ 2014-RE

    Csatornázta: Holló-Szabó Julianna




    Szeretett Népe szívünknek!



    Mindenható Istenünk kegyeltjeiként vagytok számon tartva a Világegyetemben. Munkálkodásotok előremutató, erőfeszítéseitek hatékonysága pedig, egyre erőteljesebben hat a világotokra. A magasabb dimenziók mihamarabbi érkezésetekre számítanak, ahol is elkészült számotokra a hely.

    Isteni népünk győzelmét van szerencsém bejelenteni nektek. Magasabb dimenziókból tekintve világotokra, kijelentem, hogy már semmi nem áll a tudatossági szintemelkedésetek útjába. Van szerencsém bejelenteni, hogy mostantól fogva, mindenki, aki elindul az Igaz, Isteni Rend Útján, végig is viszi önmagában az átalakulást, majd a magasabb dimenziók védelmébe érkezve, legyőzi a felejtés fátylát, és emlékei visszatérnek. Képességeitek újra aktiválódnak és végre beállhattok annak a tisztító, gyógyító, rendet tévő küldetésnek a szolgálatába, amelyre önmagatokkal szerződtetek inkarnációtok kezdetén. Egyre többen dolgoznak velünk a magasabb szinteken, akik a 3 dimenzióból tartanak fölfelé. Égi üdvözlet Drága Testvéreink nektek, akik hazatérnek!

    Ne tartsatok semmitől! Az új (ősi) erők megtartanak benneteket! Mindig lesz hol álomra hajtanotok a fejeteket, és mindig lesz mit ennetek. El sem tudjátok képzelni, milyen nagyszerű tervek megvalósításai állnak a rendelkezésetekre, ha elértétek a megfelelő rezgést. Ne aggódjatok addig sem, amíg eléritek a magasabb frekvenciákat! Útban az emelkedőn is védettséget élveztek, amely védettség mértéke mindig hozzátok van igazítva. Ez azt jelenti, hogy lelki indíttatásaitok, a gondolataitok, és testetek a tisztaságának mértékében ruházzátok fel saját magatokat a védettség jogával. Magyarul ez a gondolat annyit tesz: amennyi erőfeszítést tesztek az emelkedésért, olyan mértékben vehettek az új közeg javaiból.

    Érthető talán már, hogy a magasabb dimenziókban lesznek „kötelességeitek”, amely „kötelességek” betartása egy fénytársadalombéli teremtménynek nem tűnik erőfeszítésnek, hanem élete alapigazságának. Ezen alapigazságok a 3 D-s társadalomban ismertek ugyan, de eszközként nem használatosak az előmenetelhez. Sőt csúfolódás tárgyát képezik, pedig a fénytársadalmi oktatásban, e kötelességek megtanításával kezdjük a gyermekek nevelését. Addig nem léphetnek gyermekeink elemi szintekről felsőbb osztályokba, amíg bizonyságot nem adnak e tudásukról. Talán érezhető, hogy az iskoláink nem korhoz kötöttek, hanem fejlettségi szintekhez.

    Néhány kötelező érvényű alapelvet említenék:

    - A saját lélekcsaládfa ismerete, saját küldetés ismerete.
    - Teremtő Atyánk és Anyánk ismerete.
    - A test ismerete, megfelelő gondoskodás róla.
    - Böjt és az önmagunkból hozott áldozatok (a régi téves formák magunk mögött hagyása)
    - Gondolatok tisztasága.
    - A lélek késztetéseinek tisztasága.
    - Az univerzális törvények ismerete, használata.
    - A társaink életfeladatainak tiszteletben tartása és az ő támogatásuk, hogy el is érhessék céljaikat.
    - Társainkra tekintettel vagyunk, célunk az ő emelésük.
    - Ítélkezés mentesség.
    - Elfogadás.
    - Irgalom.
    - Tolerancia.
    - Megbocsátás
    - Szerelem a világom iránt.
    - Az állatok, a növények és az alsóbb rendű fajok tisztelete, segítése.
    - Folyamatos kutatás és tanulás.
    - Felelősségtudat.
    - A MÉRTÉK tisztelete.

    Sorolhatnám hosszan még a sort, azoknak a kötelességeknek a listáján, amelyeket már nagyon korán, az elemi iskolákban sajátítanak el gyermekeink. Ugye nem kell említenem, hogy a teljes társadalomra kiterjedő, ilyen irányú műveltség teljesen kizárja a csalás, a szeretetlenség, a betegség, a fájdalom, a harag, a félelem, a szegénység, a háború szikráját is…

    A jó hírem az, hogy cserében az alapigazságok szem előtt tartásáért, felruházhatjátok magatokat különféle jogokkal. A „kötelességek” betartása KULCS arra, hogy élhessetek a saját jogaitokkal, és ne csak az uraság asztaláról lehullott morzsákért kelljen könyörögnötök. Az elején némi erőfeszítésetekbe kerül majd magatok hozzászoktatása az új életmódhoz, azonban, ha kialakítotok egy tisztább, emelkedettebb gondolkodásmódot, azt fogjátok majd kérdezni: „Hogyan tudtam eddig másként élni?”

    A két minőség (kötelességek és a jogok) frekvenciája azonos, tehát az egyik következik a másikból. A 3 D-s világ óriási tévedése az, hogy úgy tartja: lehet jól élni háborúzva is…! NEM, NEM lehet! Emberhez méltóan, egyáltalán NEM! Ha haragban éltek a társaitokkal, akkor annak az ára NEM az egészség. Ha a kapzsiságot hordozó szív háborúzik, és irgalmatlanul letipor másokat, akkor a biztonság messze elkerüli… stb. Nem sorolom, hiszen túlságosan is ismerősek ezek a képek a számotokra… De kérlek szépen benneteket, Drága Testvéreim a Fényből, vegyétek észre, hogy nem más lök ki titeket a javaitokból… hanem ti saját magatokat. Ugyanakkor ti lehettek saját magatok azok, akik ősi tudásuknál fogva, visszaemelhetitek önmagatokat a saját jogköreitekbe.

    A TÖRVÉNY ÍGY SZÓL: Ha ítéletet mondotok ki mások felett, akkor önmagatok felett mondotok ki ítéletet.

    Igaz ez, ha negatívan ítélkeztek. Ugyanis a negatív ítéletnek egy szép napon a ti negatív megítélésetek lesz az ára. Valamint akkor is igaz, ha irgalmat gyakoroltok a társaitok felett, vagy a világotok felett, mert ez esetben a ti kritikus pillanataitokban, irgalomban lesz osztályrészetek!

    A Törvény mindenkire vonatkozik, kivétel nélkül! Ám, ha a Törvény ismeretlen előttetek, sokszor be sem tudjátok azonosítani a szerencsétlenségetek okát, hogy tulajdonképpen nem történik más, mint valamikori saját, negatív kiáradásotok tér éppen vissza hozzátok.

    Megfordítva a folyamatot azonban, vagyis helyesen értelmezve a Törvényt, életetek meg tud tisztulni, frekvenciátok emelkedik, és szépen egy másik létélményben – egy másik dimenzióban – találjátok önmagatokat, ahol egy új törvényrendszer vonatkozik rátok.

    Fontos! Gyakran becsapjátok önmagatokat! Azt emlegetitek: „Én mindig adtam, úgy éltem, ahogy a világ kérte, jó voltam, azonban mégsem értem el semmit, sőt úton-útfélen belém rúg az élet! Nekem nem működik ez a Törvény!”

    Azok tapasztalnak hasonlót, akik mindazt, amit cselekszenek, valahol a lelkükben megbúvó félelemből teszik (jaj, csak nehogy elhagyjon…, nehogy kirúgjanak…, nehogy elveszítsem…, ne legyen gond…, ne hozzon nagy fordulópontot…, a kényelmem megmaradjon… stb.), majd e tévedésüket álruhába öltöztetik, és erényként könyvelik el. Érezhető, hogy a lélek félelemből való megnyomorítása, - attól még, hogy az „ERÉNY-MŰVEK” címke kiplakátolásra kerül a homlokotokra, - nem hoz megfelelő eredményeket. E viselkedés hibás vélelmeken alapul, amelyeket ideje lecserélni őszinte vizsgálódást követően, igaz és VALÓ minőségekre! Örömtől hajtva, a legtisztább szándékkal, kezdetben, folyamatos önkontrollal viselkedésünk, gondolataink, szavaink irányába, fog csak figyelmünk fókusza más minőségeket megcélozni.

    Segítségül szeretném megjegyezni: amennyiben a fenti minőségeket elkezditek önmagatokra kötelező érvényben betartani, rajta is vagytok az emelkedőn. Minél tudatosabban igazodtok hozzájuk, annál erőteljesebb hatásokat fogtok elérni. Észreveszitek lassan, hogy a többiekhez képest, jogokat kezdtek formálni a sikerre, a biztonságra, a gyógyulásra, a bőségre stb. Az emberek azt mondják majd: „Micsoda mázlista!” vagy „Könnyű neked!” vagy „Mekkora szerencséd van!” vagy „Hát igen, így kell jókor, jó helyen lenni, ez nekem soha nem sikerül!” – és nem fogják érteni a szerencsétek okát, - ha csak, be nem avatjátok őket a titkotokba – márpedig a beavatás is egyik célunk lenne…

    Ha megtekintitek az alábbi ábrát, talán kiolvasható belőle, hogy a szorgos, és tudatos munka szépen lassan meghozza a gyümölcsét. Először csak pillanatokat élsz meg a lelki örömökben, azután egyre hosszabbra tudod nyújtani az ott töltött időt. Ami még érdekesebb az, hogy megszűnnek a hatalmas lelki kilengések (az extázistól a mély depresszióig, akár egy órán belüli intervallumban), amelyeknek annyira ki vagytok szolgáltatva, a Törvény ismerete nélkül. Figyeljétek meg, hogy a méretes ugrások is lecsökkennek, és szinte állandósul a harmónia.






    Nos, most lássuk azokat az előnyöket, amelyek a „kötelességek” betartását kísérik:

    - Új baráti kör, sok sikeres, kiteljesedett ember körülöttetek.
    - Örömmé válik az élet.
    - Ráleltek a küldetésetekre, amely kiteljesít benneteket.
    - Megnyugtató megoldások sora szinte a „semmiből”.
    - Biztonságérzet kialakulása, megszűnik a félelem.
    - Gyógyulás testi, lelki, mentális szinten.
    - Az öregedés lelassulása.
    - Könnyebb ételeket kívántok, lassan megszűnik a húsevés.
    - Tiszta, és világos vezetést nyújtó álomélet.
    - Bioenergiával történő gyógyítás képessége.
    - Tisztán látás képessége.
    - Tisztán hallás képessége.
    - Állatokkal, növényekkel való kommunikáció képessége.
    - Transzcendens világokkal való kapcsolat képessége.
    - A teremtőerő nagyfokú megmutatkozása.
    - Gondolatátvitel képessége.
    - A környezet (vizeitek, földjeitek, levegőtök) tisztításának a képessége.
    - Mérgező anyagok, hatások semlegesítése.
    - Nincs szükség tudatmódosító szerekre (túlzott alkohol, dohány, drog- és gyógyszerfogyasztás)
    - Újabb érzékszerveitek bekapcsolása.
    - Új energia-csakrák aktiválása.
    - Agykapacitásotok növekedése.
    - DNS láncaitok aktiválódása.
    - Fejlettségtől függően, az anyag uralásának a képessége (az áldással való programozástól a kémiai-fizikai módosításokig).
    - Békesség a lélekben.

    A sor itt is hosszú, ezek még csak az alapjogok…

    Fontos! Ne tévesszenek meg emberek benneteket! E minőségeket csakis magatokban tudjátok elérni. Ne felejtsétek! „Kötelességeitek” vannak magatokkal szemben, másokkal szemben, a világotokkal szemben, vagyis Teremtőnkkel szemben!

    Ha át akarnátok ugrani lépcsőfokokat a megvalósultság emelkedőjén, zátonyra futtok. Mondjuk pld. nincs, vagy csak pislákol annak a gyógyító ereje, aki sokban vét a Törvény ellen. Hiába végeznétek tanfolyamokat… az igazi gyógyító erő a felemelkedésetek nyomán aktiválódik, addig pusztán lexikális tudást gyűjtögethettek. Más emberek csak támogathatnak titeket a fejlődésetek útján. Helyettetek senki nem végezhet el semmit ez ügyben. Magatoknak illik, saját magatokból hozott áldozatok nyomán kiolvasztanotok az ércből a színaranyat, lelketek aranyának valódi alkimistáiként. Erőt feszíteni nap, mint nap, óráról órára azért, hogy közelebb kerüljetek a megnyugtató megoldásaitokhoz. Tegyétek a Teremtő oltárára mindazt, ami lehúz benneteket és meggátol a fejlődésben! Minden sóvárgásotokat, függőségeiteket, félelmeiteket, fájdalmatokat és induljatok a felettébb izgalmas útnak! Óriási meglepetések várnak rátok, Aranylelkű testvéreim!

    Bár fokokat átugrani, vagy megvásárolni nem lehetséges, a jó hír cserében viszont az, hogy a lépcsőfokokat rendkívül gyorsan lehet ma már egymás után szedni. Aki meri, aki vállalja, aki felvállalja a misszióját, az eredményekben gazdagodik. A tudást felváltja a feltétel nélküli, valódi (nem dogmatikus) HIT, az önbizalom, a béke és a végtelen öröm érzése. BOLDOGULTOK minden szinten!

    Ezzel a jó hírrel köszöntelek benneteket egy új korszak kezdetén! Teremtő Atyánk és Anyánk a Fényből repeső örömmel várják hazatérő Gyermekeiket! Szabad az utatok!

    Fényességes Áldással Santanya gyermeke:

    Tóth Gábor, okl. építész őszinte és megrázó vallomása életéről


    Szeretném a következő néhány sort Holló-Szabó Juliannának ajánlani, végtelen hálám és szeretetem jeléül, amiért Önnön valójával megmutatta számomra a visszautat az Atyához, a boldogsághoz, és a saját lelkemhez. Kelt 2013 Karácsonyán

    Ha lesz csupán egyetlen ember, akinek ébredésében segíteni tudok azzal, hogy őszintén leírom élettörténetemet a tudatosodásom felé vezető úton, akkor már megérte. Ezen felül azonban van bennem némi saját belső késztetés is az írásra, mióta Szepes Mária egyik könyvében azt olvastam, hogy az életünk néhány pontján nem árt megállni, és leírni a megélt időszak tapasztálasait, megéléseit, tanulásait. Ezzel kapcsolatban 2 dolog biztos. Az egyik: ha Mária néni ezt írja, abban nincs okom kételkedni. A másik: az elmúlt másfél évben tapasztalásokból és megélésekből megszámlálhatatlan volt.

    Nem szeretnék túl messzire visszamenni, és lényegtelen dolgokat megemlíteni, csak éppen annyit, hogy látszódjék, ki is voltam, és ki lett belőlem. Hogy látszódjék, nincs lehetetlen, mert nem kell szerencse, sem titkos tanítás, sem drága tanfolyamon megszerzett tudás ahhoz, hogy világosan lássuk az igazat, hogy lehullhasson szemünkről a függöny, hogy élvezni, megélni, és nem túlélni tudjuk csak az életet. Mert én már ezt teszem. Nap, mint nap. De nem volt mindig így.

    Teljesen hétköznapi, szeretetteljes, mindenféle vallástól mentes családból jövök. Gyermekkoromtól kezdve mindig megkaptam minden támogatást ahhoz, hogy tanuljak. Az egyetemet nagyon jó eredménnyel végeztem el: építész lettem. A diploma megszerzése után – az otthoni elvárásoknak eleget téve – azonnal dolgozni kezdtem. Szépen haladtam felfelé, és 4-5 év múlva már százmilliós kivitelezési projekteket vezettem. 28 évesen hitelmentes luxusházam volt, sportmotorom, autóim, nyaralni csak külföldre jártam. Kívülről úgy tűnhetett, hogy remek és boldog életem van. De nem volt. A párkapcsolataim tragikusak voltak, a boldogságot pedig kábítószerek nyújtották. 20 éves koromtól 10 éven át gyakorlatilag egyik drogos buliból estem át a következőbe, a kettő között pedig dolgoztam, mint egy gép; jó katonája voltam a rendszernek: adót fizettem, szavaztam, este híradót néztem és véleményt formáltam. És féltem. Mindentől.

    Féltem APEH-től, hogy megbüntet, a szomszédtól, hogy átkopog, az apámtól, hogy nem lesz elégedett, a barátnőmtől, hogy féltékeny lesz, és a barátaimtól, hogy esetleg kihagynak valamiből. Persze az APEH megbüntetett, a szomszéd mindig átjött, az apám soha nem volt elégedett, a nőim folyamatosan balhéztak, és akkora haveri társaságot tartottam fent magam körül, hogy igazi barátom nem is nagyon volt.

    Ha én, akkor, tudtam volna azt az egyszerű igazságot, hogy a félelem vonzza a félelem tárgyát, talán nem lettem volna ráérő időmben fekete mágus. De az voltam, mint ahogy az, oly sok ember ma is. Ma már csak megfigyelőként veszem tudomásul, ahogy szerencsétlenek mintegy visszaigazolásként saját fekete mágusi létüknek mondják, hogy: „Na, ugye megmondtam!”

    - Igen, megmondtad, Azért lett így!

    A spiritualitással és egyéb, nem a fizikai síkot érintő dolgokkal – kivéve a drogokat – nem foglalkoztam. Gyerekkoromban nagyon érdekeltek az UFO-k, szellemek, és hasonló paranormális dolgok, azonban a rendszer szépen elnyomta bennem az ezen dolgok utáni jelentősebb kutatási lázamat. Így visszatekintve azonban már értem, mi volt az a hatalmas vákuum, az a semmihez sem fogható földöntúli erő, ami berántott, majd fogva tartott a kábítószer-mámoros techno-partik soha véget nem érő éjszakáiban. Ma már tudom, hogy vakon, bekötött szemmel már akkor is azt a határtalan isteni szeretetet kerestem ezekben a földi mennyországokban, amit most végre valójában megtaláltam, és amit találtam az nem csak egy fura, hazug, azonnal elillanó káprázat.

    Az egyházzal és bármiféle vallással továbbra sem volt kapcsolatom. Istent nem hittem, bár nem is tagadtam. Abban biztos voltam, hogy az egyházak által megjelenített Isten kép nem kell. Tovább nem igazán gondoltam soha ezt, inkább beleültem a vízöntőkre jellemző nihilbe, hogy erre hivatkozva nyugodtan kérdezgethessem magamtól, mi értelme van ennek az egésznek itt a Földön. Boldog továbbra sem voltam. A füvet olyan rendszerességgel szívtam, hogy nyugodtan mondhatom, 10 éven keresztül minden este be voltam tépve.

    A húszas éveim jól kiszámítható sablonok közt teltek. Munkahelyek, bulik, haverok, barátnők, és tapasztalások váltották egymást. Mert már tudom: a szellem a testen keresztül tapasztalni akar, megélni, tapintani, ízlelni. És én tapasztaltam. Egy évtized alatt olyan dolgokon mentem keresztül, hogy sokszor csak a fejemet fogtam: ejtőernyővel ugrottam sokszor, államvizsgán buktam, majd diplomáztam kétszer is, sztriptíztáncosnővel éltem, milliókat forgattam, halálos betegségből gyógyultam fel, saját céget vezettem, drogot csempésztem és árultam, elítéltek cserbenhagyásért, kokszoltam, hogy nagyon izmos legyek, megmásztam a kínai nagy falat, rénszarvas húzott az északi sarkkörön, szerelmes voltam (többször is)…

    Az első, ezen sablonok közé nem illeszthető dolog, egy tipikus „ébresztő film” megtekintése volt 2012. tavaszán. A barátom, aki a filmet ajánlotta már 1-2 évvel azelőtt is folyamatosan összeesküvés elméletekről, a földet uraló idegen fajról, világkormányról és illuminátusokról beszélt nekem. Nem érdekelt. Nem akartam tudni róla. Jó munkáim voltak, jó lakásokban éltem, csajoztam, utazgattam, a dílertől jó motyót vettem. Nem akartam az egészet elrontani azzal, hogy ilyenekkel foglalkozzam. Nevettem a barátomon, és védtem a rendszert.

    Aztán megnéztem ezt a filmet. Nem gondolom, hogy csak azért nyílott ki a szemem, mert a film annyira meggyőző volt, mert nem volt. Mégis, olyan elemi erővel hatott rám, mintha áramot fogtam volna. Ettől a naptól már semmi nem volt ugyanaz, mint előtte. Nem voltam még felébredve, de az első lépést megtettem felé: bevettem a piros pirulát. A mátrix láthatóvá vált. Egyik pillanatról a másikra kristálytisztán láttam át a világot, és ami mögötte van: a híreket, az elhazudott valóságot és a tömegek butítását. Minden szabad percemben olvastam, vagy videókat néztem a neten. Hónapokon keresztül szívtam magamba az információt világkormányról, összeesküvés elméletekről, illuminátusokról és reptiliánokról.

    Kezdtem megzavarodni. Azt már tudtam, hogy az esti híradóból nem fogom az igazságot megtudni, de azt is éreztem, hogy az internetről rám zúduló feldolgozhatatlan mennyiségű anyag nagy része is csak részben, vagy egyáltalán nem igaz. Az addig felállított világképem romokban hevert. A nihilt felváltotta egy, az igazságot tudni akaró magatartás, azonban lassan rá kellett eszmélnem, hogy ezen igazságok teljes felderítése szinte lehetetlen az átlagember számára.

    Hónapok teltek el így. A velem kutató barátom kezdett paranoiás lenni. Rettegett. Mindenben piramist látott mindent látó szemmel, és úgy gondolta, ha tovább kutat, a szabadkőművesek elteszik láb alól. Ma már tudom, a világ valóban nem az, aminek látszik: az egész egy színjáték, és az irányítás mások kezében van, mint akire Te, Én, vagy bárki a világ bármely országában is szavazhat. Azonban azt is tudom, hogy nem szabad ezen a ponton megállni, és – egyébként jó szándékkal – abba fektetni energiát, hogy ezeken változtassunk. Mert először magunknak kell megváltozni, és utána a világ is meg fog körülöttünk.


    2012 tavasza és nyara ebben a szokatlan, kissé bizarr, mégis teljesen új tudat állapotban telt, azonban a világhoz való közöny állapotom egyáltalán nem változott meg. Továbbra sem voltam túl nyílt személyiség, illetve ezt erősen befolyásolta pillanatnyi hangulatom. Jobb napjaimon akár még kedvesnek is tűnhettem, azonban alap állapotomban a szükségesnél többet senkivel nem beszélgettem. A többi ember sorsa egyáltalán nem érdekelt, csak a sajátom, bármi áron. Továbbra is használtam kábítószereket, azonban ezek mértéke nagyban lecsökkent időközben megismert menyasszonyom miatt. Az esküvőre én gondolni sem akartam. Ő igen.

    Július 12-én délután azonban nem az előbb említett csökkentett mennyiségű droggal indultam el egy lány barátommal egy fesztiválra, a Balatonra. Nem azért írok, és említem meg ennyiszer a drogokat, mert hiányoznak, vagy jó róluk írni. Része volt az életemnek, és tudom, hogy ezzel sokan vannak ma is így. Szeretnék különösen azok számára utat mutatni, akik hasonlóan élik most is az életüket, mint ahogy én is tettem. Hozzáteszem, ma sem tennék semmit másképp.

    Szóval a barátnőm és én, telepakoltuk a kocsit különféle drogokkal, fűvel, és egy liter házi pálinkával, és elindultunk szétcsapni magunkat. Hogy pontosan mi történt aznap éjjel, azt máig sem tudom.

    Azért tartom fontosnak, hogy ezen éjszakáról és másnapjáról részletekbe menően írjak, mert talán közelebb vihet ahhoz, hogy mi, miért, és miért akkor történt. Az este úgy indult, hogy akár minden idők egyik legjobb bulija is lehetett volna: haverok, kollégák, rengeteg drog, a barátnőm, és egy jó fesztivál. Már délután nekiálltunk inni, és ipari mennyiségben fogyasztani az egyéb narkotikumokat. Mire besötétedett, már a fellegekben jártunk. Tíz év alatt megszámlálhatatlan hasonló partin voltam, azonban még ma is libabőrös leszek, ha rágondolok, milyen magasságokban voltunk. Szálltunk. Miénk volt a világ.

    Aztán történt valami, amitől minden megváltozott. Azt nem tudom, hogy a későbbi eseményeket ez a dolog mennyiben befolyásolta, azonban Szántai Lajos egyik előadásából tudom, hogy a király legkisebb fiát – a népmesében – a feléje hajított buzogánytól érzett sokk és ijedtség avatta be. A történethez tartozik, hogy a fesztiválon a kollégáim mellett a főnököm is ott volt. Akkoriban egy kaszinó-lánc üzemeltetési vezetője voltam, topfizetéssel, céges autóval, luxus ajándék nyaralásokkal, irigylésre méltó munkakörülményekkel. A főnököm szeretett a kedvenc beosztottjaival bulizni, és ez is egy ilyen, előre lebeszélt történet volt. Természetesen ők csak ittak, a kábítószerekről fogalmuk sem volt. Történt aztán, hogy a barátnőmet egy pillanatra egyedül hagytam, és mire visszaértem, Ő a főnökömmel beszélgetett annyira ’kész’ állapotban, amennyire talán még soha nem volt. Odaléptem hozzájuk, hogy elrángassam onnan, de már késő volt. A főnököm rám nézett, majd eltorzult arccal megkérdezte: „Ti meg mi a szart szívtatok?”

    Bumm! Lebuktunk!

    Természetesen nem tudtam kezelni – abban az állapotomban – a helyzetet. A mennyből egy pillanat alatt a pokolba zuhantam. Aki próbált már parti drogot az tudja, hogy az egy nagyon instabil állapot a léleknek, a legkisebb pánikhelyzet, vagy akár egy rossz megjegyzés is képes az embert depresszióig befordítani. Ez pedig nem kis pánikhelyzet volt. Tudtam, hogy végem. Hogy elvágtam magam. Hogy ami addig az életem volt, megsemmisült.

    Próbáltam magam túltenni a helyzeten, még jobban készre vágni magam, hogy ne is gondolkozzak, de nem sikerült. Még ma is elfog az iszony, ha eszembe jut, min mentem keresztül akkor. Az éjszakát végigagyaltam, próbáltam számításba venni az eshetőségeket. Körülöttem az emberek táncoltak, pörögtek, úgy, ahogy nekem is kellett volna, ha nem történik meg ez, ha akkor ott vagyok, ha nem hagyom ott a barátnőmet, ha… De ott hagytam, és pillanatok alatt lettem szemlélője egy olyan világnak, aminek - percekkel azelőtt – még a boldog részese voltam. Csak néztem a rengeteg kábult, a drogoktól mámorban úszó arcot, én, a kívülálló, csak néztem, mert a részük lenni már nem tudtam.

    Micsoda analógia ez, jövök rá most, ahogy ezt írom. (Köszönöm Mária Néni) Rálátni valamire, fentről szemlélni valamit, aminek előtte a része voltál, nézni a magasból, és meglátni mindazt, amit addig hosszú éveken keresztül nem láttál. Csak álltam, és kezdtem magamat átadni ennek a furcsa, soha addig nem érzett érzésnek: szemlélő lettem. És közben tudtam, hogy vége. Olyan valóságosan éreztem, hogy a parti-életemnek vége!

    Igyekeztem megnyugodni. A döbbenetet kezdte felváltani valami hihetetlen nyugalom, a fejemben egy dallam szólalt meg, és én drogtól kábult állapotomban, a dallammal a fejemben vártam a napfelkeltét,
    A buli reggel 8 körül ért véget, majd visszavezettem Pestre. A dallam még mindig a fejemben volt. Hazavittem a barátnőmet, majd úgy 10 körül hazaértem. A menyasszonyom nem volt otthon. Alvás szóba sem jöhetett, így otthon, egyedül folytattam az ilyenkor szokásos afterpartit. Ez az állapot talán még különlegesebb, mint maga a buli; a megszokott, otthoni környezetedbe kerülsz bele egy totálisan más állapotban: más a lakás, a színek, a formák…

    …a szomszédot kerülöm, a cigiket lopva szívom, nehogy meglásson, maradék cuccok az asztalon szétszórva, összetekert pénzek, ruháim a földön, pörgök, szét vagyok csúszva, megkeresem a zenét, amit órák óta dúdolok, valamit akar, érzem, nemrég hallottam, de előtte talán még egy cigi és még egy csík cucc, délelőtt 11 vagy 12 óra, kint tűz a nap, besötétítek, jobb így, remélem senki nem hív, de ha igen, akkor sem veszem fel, szállok megint, megvan a zene, Úristen, nagyon jó, egy angol szám, hallgatom, aztán újra és újra, délután 3 óra, nagyon repül az idő, még mindig hallgatom, már vagy ötvenszer hallgattam meg, csak ez szól, ha vége rögtön újra, kell, nem bírom nélküle, Mit akar? Cigi, egy csík, a zene, megint cigi, délután 6, valamit akar, mi a címe? – 6 degrees of separation – mit jelent? nem tudom, nem tudom lefordítani, semmit, 6 fokozat elválasztás vagy mi, értelmetlen, lassan 40 órája nem alszok de nem baj, nem vagyok álmos, nem érdekel, csak ez a zene, a zene, már 8 órája szól, csak ez, ha csönd lesz megőrülök, újra indítom azonnal, cigi, cucc, lassan elfogy, kint sötétedik, eszembe jut, hogy nem szavanként fordítom le, hanem egyben berakom a google-be, megvan! 6 lépés távolság, az meg mi, google tovább, remegek, nem tudom, mi történik, de megyek tovább, ez üzenet, érzem, a zene üvölt, 6 lépés távolság, egy Karinthy mű, mi? mi? mi? Karinthy, hogy kerül ide, hogy pont egy magyar novella, melyik novella? Láncszemek, nem hiszem el, 20 órája eszembe jutott egy dal, és most ott tartok, hogy egy Karinthy novellát keresek, megvan, izzadok, hihetetlen ez az egész…megtaláltam:

    „…Lehetséges – lehetséges volna mégis, hogy ez a fizikai világ és ez a Szétáradás és Nagyobbodás ezzel a pislákoló kis szikrával kezdődött, ami sok millió évvel ezelőtt gyulladt ki az ember-állat idegkocsonyájában – hogy szétáradva és nagyobbodva és mindent fölégetve, ami útjába kerül, lángba borítsa és összezsugorítsa és hamuvá égesse az egész fizikai világot? Lehetséges – hát mégis lehetséges volna, hogy az erő legyőzi az anyagot – hogy a lélek erősebb és igazabb igazság, mint a test – hogy az életnek értelme van, mely túléli az életet – hogy a jó túléli a rosszat, az élet túléli a halált –, hogy Isten mégis hatalmasabb az ördögnél...?”

    ...Nem tudtam tovább olvasni! A nappali padlójára zuhantam, és hanyatt fekve, a plafont bámulva ezt az egyetlen mondatot ismételgettem magamban: hogy Isten mégis hatalmasabb az ördögnél. …. Isten…. az... ördögnél….Isten… Isten…Istenem segíts!

    Nem tudom mi történt akkor. Hogy a Jó Isten mily hatalmas kegyelmében részesülhettem. Hogy azok után, hogy annyi meg annyi jelből nem tanultam magamtól, miért kaptam ilyen hatalmas megváltást. Azt mondják, nem kell mindenkinek felébredni. Mert nincs itt az ideje, itt, ebben a mostani életében. Mert vannak még körök, amiket le kell futni, tapasztalások, amiket meg kell élni, fájdalmak és örömök, amiken át kell menni. Talán eleget megéltem már. Talán eleget tapasztaltam. Nem tudom. És nem is boncolgatom a kérdést. Helyette hálát és köszönetet mondok, és magamhoz ölelem a világot. Mert azóta élek. És boldog vagyok!

    Egyik napról a másikra letettem a drogot. Nem mondom, hogy az eltelt másfél évben nem nyúltam hozzá. Előfordult, hogy alkalomszerűen fogyasztottam még, azonban már egyáltalán nem azt adta, amit régen, a következmények pedig sokkal súlyosabbak lettek. Így már nem érte meg. Nem is beszélve arról, hogy közben elkezdtem élvezni az életet. Azok a dolgok, amiket régen kizárólag csak betépve csináltam, piszokmód jók lettek tisztán. Ma ott tartok, hogy egyáltalán, semmit nem fogyasztok. Nem azért, mert tiltom magamtól. Nem kell. És ez fantasztikus érzés. Szabad lettem!

    Közben egyre kevesebbet foglalkoztam összeesküvés elméletekkel. Éreztem, hogy ez az út nem oda visz, ahová tartok.

    Akkoriban egyre több anyag keringett a neten 2012. december 21-ről, az új világrendről, és a világvégéről. Ekkor olvastam először a Csillagközi flottáról és Ashtar Parancsnokról. Mások voltak ezek az írások, mint amiket addig olvastam: nem félelmet, hanem reményt és szeretet üzentek. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam, hogy egy magyar hölgy is csatornázza a parancsnok üzeneteit. És Budapesten él. Tőlem 15 percre. És fogad, mint életút elemző terapeuta. Azonnal találkozni akartam Vele.

    Bejelentkeztem hozzá. Nem az életútelemzés érdekelt, hanem az, hogy a rengeteg hónapnyi megfoghatatlan és ellenőrizhetetlen információ halomból végre ott volt valami, valami megfogható, amit nem csak egy újabb Google kereséssel tudtam ellenőrizni. Látni akartam, beszélni akartam azzal az emberrel, aki egy, a Föld körül állomásozó űrhajóflotta vezetőjének üzeneteit „hallja”. Holló-Szabó Julianna volt az.

    Nagyon vártam a napot. Hogy biztosan időben érjek, motorral terveztem menni hozzá, azonban egy óriási eső miatt mégis inkább a kocsit választottam. Hatalmas vihar volt, amikor megérkeztem. Ő azt kérdezte, miért jöttem. Mondtam Neki, hogy fogalmam sincs, mondja meg Ő. Erre megkérdezte, hogy a motoromat hol hagytam. Ezt soha nem fogom elfelejteni.

    Még azon a héten elmentem a szokásos, péntek esti összejövetelre is. Mikor onnan hazaértem, azt írtam Neki, hogy: „Köszönöm, hazaértem!”

    Azóta másfél év telt el, és ezek a péntek esték az életem részei lettek, az ott tanultak pedig az én részeim. Mert olyan egyszerű ez egyébként! Hinni, tudni, hogy nem hagytak magunkra minket, hogy a Teremtő Atya mindig Velünk volt, van és lesz. Hogy ha képesek vagyunk tiszta szívvel és szeretetben létezni, akkor nem történhet Velünk baj, nem leszünk soha földönfutók, mindig lesz mit ennünk, és ha jön is egy baj, jönni fog rá a megoldás is. Mert egy igazi, a szó ősi értelmében vett szülő nem hagyja magára a gyermekét, nem hagyja, hogy az térden állva könyörögjön neki. Mert nem a lehulló morzsák járnak csak Nekünk, hanem az asztal, a bőséggel terített, soha ki nem fogyó asztal, amit eddig olyan jól elrejtettek előlünk. Eddig!

    Amikor erre rájöttem, és elkezdtem eszerint élni, csodálatos dolgot tapasztaltam: működött! Először csak kicsiben próbáltam, majd egyre nagyobban. Ma már minden, amit teszek, gondolok, vagy mondok, a Szeretet vezérli. Így élek. És a világ megváltozott körülöttem. Közben ugyanúgy élem – mérnök – életemet, mint eddig: szervezek, embereket irányítok, projekteket bonyolítok le. Mindezt úgy, hogy tudatos vagyok. Mindenre. Amikor megyek le egy lépcsőn, a villamoson utazok, vagy egy megbeszélésen ülök. Tudatosan figyelem magam, hogy ne legyek negatív, ne ítéljek, ne zökkentsenek ki a nyugalmamból. Nem mondom, hogy az elején egyszerű volt. Vagy, hogy most, mindig az. Mert nem. De nem kellett, nem kell ebbe több energiát belefektetni, mint az eddigi életemben abba, amíg azt a rengeteg félelmet és szorongást leküzdöttem magamban.

    Egyik napról a másikra elhagytam a húst. Egyáltalán nem hiányzik. Jó érzés egy finom étel elfogyasztása után is energikusnak és frissnek maradni, és nem beleájulni az ebédbe. Délelőtt 1-1,5 liter zöld teát megiszom, 1 citrom levével. Estére 3 – 3,5 liter folyadékot elfogyasztok. Édességet már csak nagyon ritkán eszem. Ha belegondolok, hogy 10 év átfüvezett estéin hány tonna cukrot ettem meg… Idén, 2013 novemberben befejeztem negyedik 40 napos esszénus böjtömet, és 2014 januárban kezdem a következőt. Ez a 40 nap – végén egy 3 napos teljes lé böjttel - csodálatos módon hozza egyensúlyba, és emeli meg a test-lélek-szellem hármasát, az elhagyott régi, megszokott dolgok helyére pedig fantasztikus, új energiák tudnak azonnal belépni. Híradót, híreket, rádiót, hírportálokat, facebookot és napilapokat fél éve nem hallgatok és olvasok. Semmit. Tulajdonképpen fogalmam sincs arról, mi történik a világban. Mégis, ami fontos, tudom, hogy eljut hozzám.

    Kitisztultam. Kinyíltam a világ felé, és a világ is felém. Beszélgetek a pénztárossal, a szomszéddal, a kollégáimmal. És érdekel, amit mondanak. Figyelek rájuk. Meghallgatom Őket. Mert olyankor adok. A figyelmemet. Azt, amit lehet, hogy mástól nem kapnak meg. Megtanultam segíteni, önzetlenül, úgy, hogy nem várok vissza semmit. Ha korábban tudtam volna, hogy ez ilyen hihetetlenül jó érzés…!

    Közben vákuumként kezdtem el beszívni mindent, ami csak körülöttem megjelent: angyalkommunikációt és misztérium iskolát, kineziológiát és regressziós hipnózist, energiagyógyászatot és teremtő gyakorlatokat, könyveket és előadásokat megszámlálhatatlan mennyiségben. Az életem szép lassan kezdett megváltozni úgy, hogy fájdalom nélkül lassan elhagytam, elhagyok mindent, amit a régi energiák vezéreltek: szokásokat, sablonokat, magatartási és viselkedési formákat, barátokat, akik talán soha nem is voltak azok.

    Megváltozott a beszédem és a gondolkodásom. A reggeljeimet meditációval kezdem, de ha nincs rá időm, arra mindig van, hogy a fénytengelyembe beálljak, ott rögzítsem magam, hogy úgy indulhassak neki a napnak. Mert az igazi kihívás ezután jön: megtartani az otthon elért emelkedett, szeretettel átitatott állapotot a munkahelyen, az utcán, a főnökkel egy szobában. Megmaradni ítéletmentesen, negatív gondolatok és aggódás nélkül. De már megy. Nem egész nap, de már majdnem. És menni fog. Tudom. Addig nem állok meg. Mert már tudom, hogy megéri. Hogy nem a semmiért csináljuk. Hogy van tovább. Hogy az érték, ez az arany, amit a lelkünkből transzmutálunk, soha nem fog elveszni. Ezt nem hagyjuk itt a bankban.

    Már nem az estéket várom, hogy az élet elől az alvásba és az álmokba meneküljek, hanem a reggeleket, hogy boldogan és életerővel telve nekiindulhassak a napnak, várva az új csodákat. Talán ez az egész most giccsesnek hangzik, de valóban így, szerelemtől átitatva, sokszor könnyes szemmel létezem, csak úgy, minden ok nélkül, egyre többet, és egyre többször.
    Mert nem lehet más cél, csak az, hogy itt a Földön, tapasztalások útján egyre magasabb szintre emeljük testünkön és lelkünkön keresztül magunkat, a halhatatlan szellemet. Mert ezért jöttünk. Amíg ezt nem tudjuk teljes tudatossággal átélni, nem ér semmit az egész. Mindenkit arra bátorítok, vegyen egy nagy levegőt, lépjen ki a komfort zónájából, induljon el azon a másik, még számára ismeretlen úton, amit úgy hívnak: félelem nélküli élet. Én itt leszek, és várni fogom.

    Végtelen, aranykori szeretettel!


    Tóth Gábor

    Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: georg47 (2014-01-03)
    Megtekintések száma: 807 | Tag-ek(kulcsszavak): JUVENTUS MESTER ÚJÉVI ÜZENETE A MAG | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Név *:
    Email *:
    Kód *: