|
M:
Kedves Jézus, érdekes számomra, hogy Te még sosem kérted, hogy
csatornázzalak. Úgy beszéltük meg, hogy erről is szólsz egy keveset,
mielőtt a tényleges üzenetedre térnénk, addig is könnyebben hangolódom
rád.
J:
Tudod, eddig úgy voltam vele, hogy már így is mindent leírtál, amit
tudni lehet, rengeteg lényt csatornáztál, még Teremtőnket is. Miért
erőltettem volna ezt, hiszen mi amúgy is folyamatosan kapcsolatban
állunk. Engem is megkereshet bárki, aki velem szeretne kapcsolatba
lépni. Tudom, hogy ez ettől még nagyon nehéz tud lenni sokaknak, mert
például a keresztény egyház teljesen, vagy részben elferdítette
szavaimat, arról nem is beszélve, hogy a legfontosabb tanításaimat meg
ki is hagyták abból a szent könyvből, aminek az egyik részét állítólag
pont rólam írták, az én cselekedeteimről. Kicsit bizarr, hogy az én
nevemben hány embert ölt meg az egyház, az én állítólagos egyházam szent
háború és eretneküldözés címén… Mindezek után talán már érthetőbb, hogy
nem erőltetem a megszólalást. Nem azért, mert neheztelek, ilyenre
fölösleges energiapazarlás gondolnia bárkinek is, mert ez az érzés az én
helyzetemhez viszonyítva egészen humoros lenne, és ilyenek a megtorlás,
a bosszúvágy, a kicsinyeskedés, a harag, és még sorolhatnám. Ha ellát
valaki idáig, akkor tisztán láthatja, hogy egy bizonyos lelki, vagyis
inkább szellemi fejlettségi szinten ezek az érzések humorosnak hatnak.
Figyelem az embereket, nem is tehetnék mást, mert sok más lénnyel az
Univerzumban, és az összes dimenzióban, pont az a közös az emberekkel,
hogy a szellemüket egyenesen tőlem kapták. Ennek több módja is
lehetséges, de erre most nem térek ki, mert már írtál erről. Most a
bolygókhoz teremtett lelkekről is szóltam.
Nagyon
nehéz nyilatkoznom bármiről is, mert látom, hogy könnyen félreértitek
szavaimat, pont emiatt a sok megtévesztés miatt. Ami még fontos, hogy
sok ezoterikus csatornán keresztül is torz képet kaptatok rólam, így
aztán egyik elferdített tükör elől a másik elé sétáltok, és bizony sosem
kaptok rólam igazi képet. Pedig egyszerű lenne, csak meg kellene
keresnetek engem önmagatokban, egy olyan lelkiállapotban, amiben már
képesek vagytok arra, hogy a berögzített ferde képeken túllépjetek, és a
valóságra nyitottá váljatok. Egy ilyen állapot az, amiben valós
információkat vagytok képesek lehívni, nem csak rólam, de legyen szó
bármiről.
Eszedbe
jutottak a nagyobb összefüggések, nem véletlenül, akkor én is ejtek
erről néhány szót. Nagyon fontos lenne megértenetek, hogy az, ami
történik veletek, minden esetben a legnagyobb áldás, a legnagyobb jó,
ami csak történhet veletek az adott helyzetben. Ahelyett, hogy állandóan
siránkoztok, inkább kérdezzétek meg magatoktól, hogy mi juttatott
titeket abba a helyzetbe, amibe kerültetek. Erről még majd beszélünk, de
térjünk át egy pár gondolat erejéig az eredeti témánkhoz.
Úgy érzem, hogy nem eléggé hangsúlyos, hogy miért fontos az, hogy magatokkal foglalkozzatok, de közben mást ne ítéljetek meg.
Vannak
olyan szellemek köztetek emberei megtestesülésben, akik képesek a
fejlődést intenzívebben megélni, mint ti. Gondolom, találkoztatok már
ilyennel. Ilyenkor az, aki ténylegesen a szellemi fejlődés útján jár,
nem kezd el irigykedni, hanem inspirációt kap, hogy folytassa útját,
hisz ténylegesen nagy magasságokba képes emelni az embert, a halhatatlan
szellemet ez az út. Nem sok értelme van annak, hogy ok nélkül
bíráljátok egymást. Mindannyian teljesen egyéni úton haladtok a
fejlődésben, és természetesen egyéni tempóban. Aki gyorsabban halad,
annak értelmetlen azon idegeskedni, hogy a társai, akik pedig látszólag
ugyanazon az úton járnak, miért vannak úgy lemaradva, vagy miért
haladnak visszafelé, vagy egészen más irányba. Nem mérhetitek
önmagatokhoz a többieket. Gondoljátok csak végig, hogy nézett volna ki
az, hogy én a tanítványaimat szapulom, mert nem képesek annyi mindenre,
mint én, vagy csak az én jelenlétemben. Akinek van egy pici humorérzéke,
az láthatja ebben az iróniát. Igen, én teljesen egyedi voltam minden
egyes megtestesülésemben, amiben a Földre jöttem. Ezen nincs mit annyira
csodálkozni, hiszen ti is mindannyian teljesen egyediek vagytok. Senki
sem olyan, mint bárki közületek. Tévhit, hogy az ikerlelkek teljesen
azonosak, vagy a duálok, vagy hogy vannak alteregók. Mint ebben a szóban
benne is van, olyan lehetséges, hogy valakinek a megjelenése
hasonlítson valaki olyanra, akivel sosem volt kapcsolatban, a Föld másik
oldalán él, de olyan nincs, hogy két teljesen egyforma lélek, szellem,
út. Mindannyian más irányból próbáltok eljutni ugyanoda. Ami közös
mindannyiunkban, az a kezdet és a vég. Az, hogy mindannyiunkat maga a
Legfelsőbb Teremtő alkot. Nem csak megteremtett minket, hanem
folyamatosan Ő vagyunk. Ezt jelenti az, hogy Én és a Teremtő Egyek
vagyunk. Ez mindenkire vonatkozik, még olyan entitásokra is, olyan
dolgokra is, amikről nem akarjátok feltételezni.
Az
egész fejlődésetek csupán rajtatok múlik. Olyan nincs, hogy akár a
Teremtő, akár én elfordulnék tőletek. Nem tudunk ilyet tenni, hiszen
önmagunktól nem tudunk és nem is akarunk elfordulni. Csupán ti hiszitek
el, hogy ez lehetséges, ez is azért van, mert folyamatosan megpróbáltok
önmagatok elől elfordulni, és valaki másnak mutatni magatokat, mint akik
ténylegesen vagytok. Csak azzal tudom magyarázni, hogy ez biztosan a 3.
dimenzió sajátja, mert aztán ahogyan emelkedik a fejlettségetek,
visszataláltok a forráshoz, a Teremtőhöz, egyre jobban és jobban. A
fejlődésetek pedig csak azon múlik, hogy mennyire vagytok képesek
ledönteni tudatotok, magatok emelte falait, gátjait. Ezeket nem tudjátok
meditációkkal ledönteni, persze azok is segíthetnek, de a ti saját
hozzáállásotok az, ami ezeket a falakat képes ledönteni. Ha állandóan a
szeretetről meditáltok, és át is adjátok magatokat ennek az érzésnek,
aztán képmutatóan még igyekeztek adakozni, vagy jó tanácsokkal segíteni
embertársaitokat, aztán jól lehordjátok otthon a házastársotokat, vagy
egyszerűen dühkitöréseitek vannak, és a haragotokat olyanokon töltitek
ki, akiknek semmi közük hozzátok, hisz nem ti vagytok, akkor hiába
meditáltatok. Viszont aki életében még ezt a szót sem hallotta, de
törekszik az egyensúlyra a természettel, embertársaival, szívből él, de
nem naivan, hogy minden botorságot elhiggyen, hanem tudatosan használja
képességeit, nem csak a saját, hanem a környezete jóléte érdekében, csak
akkor segít, ha kérik, akkor sem csorbítja más szabad akaratát, akkor
az az ember a Szeretet útján jár.
Mint
mondtam, nem vagyok a meditációk ellen, mert ott képesek vagytok
megnyitni tudatotokat egy igazibb világ előtt. Persze nem árt, ha
tudjátok, hogy a meditációban történő dolgokért is felelősséggel
tartoztok, mint egyébként mindenért, amit gondoltok, éreztek, szóltok,
vagy tesztek. A fejlődés csak így megy. De így legalább tényleg megy. Ez
az a törvény, ami segítségével képesek lehettek rálátást szerezni
nagyobb összefüggésekre, ez az a törvény, ami segít nektek abban, hogy
azon az úton járjatok, amelyik a vágyaitokhoz vezet el. Tehát az ok és
okozat törvényét sincs értelme bírálni. És ha már idáig elértünk, akkor
nem érdemes bírálni semmit, csak megfigyelni, észrevenni, tanulni,
begyűjteni az információkat, majd szelektálni, és végül alkalmazni.
Minden elmélet mércéje a gyakorlat.
Összefoglalva az eddigieket: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Ehhez
még annyi tartozik hozzá, hogy ne kényszeríts senkit arra, hogy a te
utadat járja. Ezért nem kell senkit győzködnöd az igazadról, hisz az
csupán a te személyes igazságod, és nem másé, vagy nem pedig egy
örökérvényű igazság. Gondoljatok csak bele, hogy vannak más dimenziók,
vannak párhuzamos idősíkok, ahol lehet, hogy még az itt megszokott
fizikai törvények is máshogyan hatnak. Így bizony könnyen elképzelhető,
hogy az, amit igazságnak hiszel, botorság máshol. Senkit ne kényszeríts
semmire, és ebben az a lényeges, hogy teljesen mindegy, hogy te azt
milyen körítéssel teszed, mennyire győzködöd magad arról, hogy jót
akarsz neki, és te ismered azt az irányt, ami neki jó. Vigyázat, a
gyermeknevelésre ez kicsit máshogyan hat, mert a gyermek normális
neveléséért is felelősséggel tartozik minden szülő. De érdemes az ok és
okozat törvényére nevelni a gyermeket, és minél nagyobb fokú
tudatosságra, ami nem zárja ki az érzelmeket, az intuíciót, mert az is a
tudatosság része. Persze tegyetek belátásotok szerint!
Visszatérve
arra, amit fentebb említettem, nem kell siránkozni azon, hogy éppen hol
tartotok, hanem inkább vizsgáljátok meg, hogy mi juttatott titeket
idáig. Ha ugyanis tiszta tudattal erre képesek vagytok, és arra is, hogy
a lehető legkevésbé csapjátok csak be magatokat, akkor az is ki fog
előttetek rajzolódni, hogy mit tehettek, hogy a helyzet megváltozzon,
sőt ezt olyan irányba tegye, amerre haladni szeretnétek. Itt nagyon
érdemes tisztán látnotok önmagatokat, a cselekedeteiteket, a
gondolataitokat, hogy azok ténylegesen hova vezetnek titeket, és oda
akartok-e jutni. Egy rövid példával illusztrálom. Ha például azt
akarjátok, hogy fizetésemelést kapjatok, akkor fölösleges a főnököt
szidni, hogy miért nem kerestek többet. Gondoljatok bele, hogy pontosan
érzi, ha nem is tudja, hogy milyen a hozzáállásotok. Ha gyűlölitek a
munkátokat, a munkatársaitokat, a főnökötöket, az rányomja mindenre a
bélyegét. Nem várhatjátok, hogy javuljon a helyzet, mégis mire kapnátok
béremelést? A köpködésre? Ha ezt sikerül átlátni, akkor előrevetülhet
egy terv. Vagy az, hogy munkát kéne változtatni, vagy az, hogy a
hozzáálláson kell változtatni, mert az, aki szereti a munkáját, képes
arra, hogy reformáló ötletei legyenek, és arra, meg arra, hogy szeretet
sugárzik belőle, előbb-utóbb felfigyel mindenki, és mindez már lehet
lapja egy magasabb fizetésnek. Ez az ok és okozat törvénye, így lehet
tervezésre használni.
Ez
érvényes a Fény és Szeretet Útjára is. Az biztos ezen az úton jár, aki
folyamatosan bírálja embertársait, aki mindenkit terelgetni szeretne,
aki mindig csak mással foglalkozik, önmaga helyett, aki gyűlölködik,
képmutatóskodik, és mindezek ellenére eljátssza, hogy ezen az úton jár?…
Természetesen mindenki tegye azt, amit jónak lát!
|
