Általában nem sok dolgot teszek véletlenül. Nem véletlenül 
teszem azt sem, hogy a Hénoch könyvét, a Talmudot, a Torát (Bibliát)
 szinte szerves egészként kezelem. Ugyanis csak ezen könyvek 
ismeretében
 lehet a judeokrisztianizmust megérterni. Ezeknek a műveknek a 
taglalásakor szinte észre kell, hogy vegyük azt a tényt, hogy valahogy 
mindenki át van verve. Eddig még ki nem derített dolog, hogy ki az, aki 
irányítja a rendszert. Úgy is mondhatom, nem egészen vagyok benne 
biztos. Egy azonban biztos. A zsidóság messze nem olyan egységes, mint 
azt hinni lehetne. Ők ugyanúgy be vannak csapva, mint az ún. gojok. 
Ezeknek a könyveknek van egy specialitásuk. Nem túl, sőt egyáltalán nem 
szimpatikus tulajdonságuk az, hogy megosztja az egész emberiséget. 
Ugyanakkor pedig tessék már észrevenni, hogy ezekben az alkotásokban, 
ezekben a műremekekben két külön személyiségjegyekkel rendelkező isten 
van. Ez pedig nem lehetséges! Két ún. Teremtő Isten csak a mesékben 
van. Az én meglátásom szerint az az alapvető probléma, hogy ezen vallási
 kultuszokhoz tartozó emberek a vallásukkal kapcsolatosan helyi 
vakságban szenvednek. Abban az esetben, ha valaki mindig ennek a pár 
könyvnek az ismeretéből akarja megismerni a dolgok működését, soha de 
soha nem ismer meg mást, mint a sajátját. Tehát teljesen természetes is,
 hogy neki mindig igaza lesz önmaga előtt. Amennyiben azonban nem lenne 
vak és hajlandó lenne a Földön levő más vallási rendszerek felé nyitni, 
azokat nem csak felszínesen megismerni, akkor rá kell jönnie arra, hogy 
valami eredendően gonosz van a rendszerben. Ez az eredendően gonosz nem 
az Ádám-Éva sztoriban keresendő. Annál sokkal régebbi időből jön velünk.
 Ez a gonosz, ahogy a bibliai szaktudósok mondják, nem bennünk van, 
hanem velünk, mellettünk jön. Két táborra szakítja és egyiket a másik 
alá igyekszik berendelni. Amikor pedig valakik rájönnek erre, akkor 
mindenki ordít. Jó lenne megfigyelni azt is, hogy az ezen könyvek után 
szent sóvárgást érző emberi lények sosem tudnak egymással kijönni. 
Mindig egymás fölé akarnak kerekedni. Ki és megrabolni akarják a 
másikat. Közben pedig állandóan egy Istenről beszélnek. Kissé 
tudathasadásos ez az egész. Gyanítom, hogy előbb utóbb majd csak 
rájönnek ők is. Remélem mihamarébb, mert különben egymást fogjuk 
kipusztítani. Az előbbi bibliai igehelyre visszatérve most lehet, hogy 
némelyetek azt mondja. Ez már olyan régen volt, ha volt. Miért kell 
nekünk ezzel egyáltalán foglalkozni. Megmondom. Azért, mert ez a Biblia,
 amit egyébként Torának is neveznek, egyébként ez az eredeti neve, 
rendkívül időtálló. Vigyázz, nem azt mondom, hogy igaz is. Egyáltalán 
nem elhanyagolható abból a szempontból, ami oda le van írva. Csak arra 
kérlek, vedd észre a dolgok működését. Hihetetlenül csodálatos az, 
amit a zsidók cselekedtek.
 A baj csak abban van, hogy mindent saját maguknak akartak, akarnak és 
akarni fognak. Mondhatom, gátlástalanul önzők. Azt hiszem eléggé finom 
vagyok. Még az is elképzelhető, hogy izgatással fognak vádolni a bíróság
 előtt. Nem baj. Nekem nincs takargatni valóm. Nekik van. Egyébként 
pedig ha már az izgatásnál tartunk, akkor rögtön megjegyzem, nem kell 
olyan dolgokat cselekedni, hogy félni kelljen annak kitudódásától. 
Amennyiben nincs ilyen cselekedet, akkor nincs is mitől félni. Ami
 pedig az izgatást illeti, nem hiszem, hogy a Talmudnál izgatóbb dolog 
létezne, létezett volna a világon. Ha létezik a világon antiszemitizmus,
 akkor az, ennek az alkotásnak ismeretében nem is csodálható. Mert az a 
könyv pedig Világ Élet és Minden faj ellenes.

 Ettől függetlenül mi pedig magyar testvéreim csak szégyenkezhetünk 
azért, hogy minket sikerült ennek a másik népfajnak megosztani. 
Lassan-lassan eljön az idő, amikor vagy összeszedjük 
magunkat vagy kipusztulunk.
 Ezek itt most csak olyan közbevetett gondolatok voltak, aztán már 
megyünk is tovább eredeti gondolatmenetünket követve. Ott tartottunk, 
hogy kedves szemita testvéreinket a Talmud bátorítja. Én nem haragszom 
rájuk egyáltalán. Senki sem tud kibújni a saját bőréből. Ez van. Azonban
 az már egyáltalán nem normális, hogy mi pedig engedtük, hogy még az 
ösztöneinket is elaltassák. Önvédelmi mechanizmusunkat kikapcsolják. 
Védelmi rendszerünket blokkolják.

 Figyelj csak! Mit gondolsz, mi történne akár egy a szabadban élő 
párduccal is, nem véletlenül nem oroszlánt mondok. Ha mondjuk, 
megengedné, hogy a szaglását elrontanák, mondjuk valami vacak műanyag 
festékkel bekennék a bajuszkáját, aztán a szemére egy ronda szemüveget 
tennének, megmagyarázva természetesen neki, hogy számára az a jó, amit 
most cselekszenek vele, mert ők csak védik, óvják. Aztán tovább menve 
levágnának a farkából egy darabot, mert oly hosszú és minden be 
beleakadhat. Igaz, sosem akadt még be eddig, de jobb az óvatosság. Aztán
 egy injekcióval mondjuk elkábítanák, mert túl energikus, sok benne a 
vitalitás. Persze közben mindig megmondanák neki, hogy erre azért van 
szükség, mert… Mit tudom én. Elég hülyeségnek tűnik az, amit írok. Így 
igaz. Azonban arra kérlek gondolkozz. Ezek után a tortúrák után, amin 
keresztül ment ez a csodálatos okos, erős, izmos, önfenntartó, szabad 
lény, mivé vált? Csak azért, mert hitt a másiknak. Meg tudta volna magát
 védeni, hisz mindene megvolt hozzá. Azonban a sok engedékenység folytán
 elvesztette mindazt, amit kapott, ha tetszik a természettől. Az orra 
már nem működik rendesen, nem érzi a veszélyt, szemei elgyengültek, nem 
veszi észre a csapdát, farkát megkurtították, mozgás közben már nem tud 
irányt változtatni. Nem éri utol a táplálékot. Skorbutos lesz, kihullik a
 foga. Eredeti életterétől kitaszítják, szaporodása lelassul. Mivel 
azonban eredendően okos, erős, szilaj, bátor, az ösztöneit mindig 
regenerálni tudja, ezért mindig bódítani kell. Nehogy felébredjen, mert 
akkor vissza veszi eredeti lényét és önmagára talál.

 Most pedig megmondom miért írtam párducot oroszlán helyett.
 Nem tudom láttál-e már ősmagyar öltözéket, ha nem, akkor megmondom, 
hogy ahhoz a ruhához tartozott egy ruhadarab, amit átvetettek őseink a 
vállukon. Nem volt az más, mint párducbőr. Párducbőrt pedig azért 
viseltek, mert ők még emlékeztek arra, amikor a magyarságot, mint az
 Istenanya párducaként nevezték és nem isten bárányának. Azt hiszem, 
hogy ezt a párducot, már bocsánat, de eléggé sikerült elbolondítani. Nem
 gondolod, hogy fel kellene már ébredned!? Hová tetted 
önérzeted, miért vállalod a rabigát!? Ébredj fel! Megint itt van Petőfi 
ideje. Azt kérdezi. Rabok legyünk, vagy szabadok? Válaszolj. Először 
magadnak, aztán add tudtára a többieknek is, mit döntöttél. Mellesleg 
megjegyzem volt nekünk egy csodálatos Himnuszunk, a Boldogasszony 
Anyánk című. Abban van egy ilyen rész.

 Írtsd ki édes Anyánk, az eretnekséget,

 Magyar nemzetedből a hitetlenséget.

 Magyarországról, édes hazánkról,

 Ne felejtkezzél el, szegény magyarokról!

 Csak azért írtam ide ezt a kis részletet, mert a magyarság Neki, 
mármint Anyánknak a párduca!
 Akkoriban ugyan még a Sumér birodalomban éltünk, de ez természetesen 
semmit nem vesztett tényszerűségéből. Tehát jó lenne, ha ezt is tudnád, 
és úgy is cselekednél.

 A párducból a bárány kimagyarázása elég érdekes dolog, 
de ezek szerint nem lehetetlen. Mint ahogy nem lehetetlen az sem, 
hogy az Hénoch könyvében leírt jóslatot, amelyet 
én is mindjárt leírok Neked, törölték az emberek ismeretanyagából.
 Mellesleg megjegyzem, az alkotókat ismervén ez teljesen normális 
cselekedet. Lehet, hogy akkor épp úgy gondolták, nem kellene a húrt 
tovább feszíteni. Amúgy sem rózsás a köztünk levő kapcsolat. Mára 
azonban valami fatális félreértés folytán sok olyan cselekedetet is 
megengednek maguknak, amit régen azért nem. No persze mindez nem olyan 
nagy baj, mint gondolnánk, sok jó is van ezekben a cselekedetekben. Ők 
azonban mit sem tudnak erről az egészről. Nézzük csak miről is beszélek?

 Részlet az Hénoch könyvéből. Ó keresztény 
Irók Tára sorozatból. 79. oldal. Prófétai látomások és beszédek.

 Jóslat 

 Abban az időben az angyalok meg fognak fordulni 
és keleten a 
párthusokra és médekre fogják vetni magukat. 

 Lám lám milyen érdekes ez a tényszerű közlés. Nem ám akárki az ősi ellenség, hanem a magyarság és annak minden ága.
 Nem én mondom, hanem valaki egészen más, akihez ugyan nekünk semmi 
közünk, de mégis minden körülmények közt megpróbálják ránk erőszakolni. 
Most pedig akkor ismét megkérdezem? Ki kinek van útjában amúgy igazából?
 Az Hénoch Könyvében írtakban benne találtatik egy olyan rész, amelyből 
az tűnik elő, hogy nem igazán tudják, hogy kinek is szól, mármint hogy 
mely kor emberének? Itt arra kell gondolni, hogy az ún. első, második 
esetleg a harmadik nemzedéknek. Ezek után már tényleg nem érthető ez az 
egész. Leginkább az nem, hogy honnan a csudából veszik azt, hogy a 
pártusokat és a médeket kell megbüntetni az arkangyalok csapatának. A 
Szerető Szellemek Ura a Bosszú angyalait szabadítja a mi fajtánkra. Merő
 atyai szeretettől vezéreltetve.

 Így szól a Szellemek Ura.
 Ti pedig hatalmas királyok, akik a földön laktok, lássátok meg az én 
Kiválasztottamat, aki majd a dicsőség trónusán fog ülni 
és aki Azazel fölött és minden sereg fölött a 
Szellem Urának nevében ítélkezni fog.
 Hénoch pedig mikor látta a Bosszú angyalának seregét, amint hosszú 
sorban elhaladtak mellette, kezükben bilincseket, láncokat és 
vasvesszőket vittek. Ő pedig megkérdezte a Béke Angyalát, aki vele volt.
 Hova mennek ezek az angyalok?

 Azokhoz,
 akik a Felvigyázók kedvesei és szövetségesei voltak itt a földön, hogy 
azokat elhozzák és a mély völgybe vessék. A mély völgy pedig meg fog 
telni a Felvigyázók kedveseinek és szövetségeseinek testével és ezeknek 
élete véget ér. Azt hiszem itt is észre lehetne venni valamit. 
Mit is, mire is gondolok? Nem másra, mint arra, hogy mindenkit név 
szerint említ ez az írás. Az angyalokat mind, mind zsidó névvel illeti, 
hisz mint említettem azok is. Említette ezt természetesen egy nálam 
sokkal hitelesebb lény is, a zsidó szellemek ura. Vedd észre azonban azt
 is, hogy ez egy zsidó világ. 
Azonban az már más kérdés, hogy mi, miképp kerülünk ebbe a rendszerbe. 
Távol álljon tőlem, hogy arra vetemednék, még csak gondolatban is, 
miszerint a zsidó isten alkotása vagyunk mi magyarok is és csak 
játékszernek vagyunk teremtve a zsidó népfaj számára, hogy legyen nekik 
kivel szórakozniuk. Amennyiben pedig folytatom gondolatmenetemet, meg 
kell állapítanom, hogy mivel Azazel a mi parancsnokunk, szerintük 
legalábbis, akkor mi a Sátán népe vagyunk. Tehát az Ő szempontjából, 
mármint a Szellemek Urának Kiválasztott Népe szempontjából valóban mi 
vagyunk az ősi ellenség. Amennyiben pedig, ha ezt elhisszük, - tudom, 
sok a feltételes mód – a zsidó istennek kötelessége a másik teremtett 
ágat megsemmisítenie. Nem is tehet mást. Valahogy ugyanis ki kell 
hagsúlyoznia választott népének szeretetét. Ebben az esetben pedig egy 
még érdekesebb dologra deríthenénk, deríthetünk fényt. Nem csodálom, 
hogy útálják a Fényt azok akik valami dolgot rejteni szeretnének, 
ugyanis az elől nincs menekvés. Mindent megvilágít. Most pedig én is 
megvilágítok valamit. Mit is? Nem mást, mint tételesen bebizonyítjuk 
ennek az egésznek a tarthatatlanságát. Miszerint is az Hénoh könyvében 
taglalt isten, az itt található Szellemek Ura nem lehetséges, 
mint Teremtő principium.
 Az pedig már csak hab a tortán, hogy akkor viszont az összes többi 
hasonló írásműben található isten sem valóságos isten. Először is ebben
 az alkotásban, én így nevezem. Nem lehetséges olyan személyes isten, 
amelyben egyszerre helyet kap a jó és a rossz. Még pedig azon egyszerű 
okból kifolyólag, mert a rossz rendelkezik azon tulajdonsággal, 
miszerint elbomló természetű, tehát időnként, ciklusonként megsemmisül. 
Miért mondom ezt? Azért, mert nem lehetséges olyan isten, akiben 
személyesen jelen lenne a gonosz. A gonoszság minden körülmények között 
nem csak, hogy feltételezi az anyagi világot, hanem egyenesen csak abban
 is létezik. Szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy nem csak ez a 
durva anyagi világ létezik. Itt a durva szót, nem mint jelzőt használom,
 hanem a sűrűségi fokozat ábrázolására, ellentéteként mondom a levegőt. 
Merthogy az is anyagi struktúra. Vannak természetesen ún. félanyagi 
világok is, ahol ugyanúgy zajlik az élet, mint itt, ott is az adott 
létformáknak megfelelően. Ott, azokban a világokban, ahol létezik az 
úgymond dualitás, azok még mind a Teremtett Világokhoz tartoznak. Vagyis
 mind az elbomló világ részei. Most pedig arra a tiszteletlen dologra 
vetemedem, hogy arra kérlek gondolkozz el a Bibliában írtakon is. 
Különös tekintettel az Ószövetségi részeken. Van egy olyan mondás, 
miszerint a puding próbája az, hogy kóstold meg… Aztán majd rájössz! 
Ugyanakkor a teremtő isten semmilyen körülmények között nem választ 
magának fajt. Teljesen nem normális cselekedet lenne. Ilyenekre csak a 
megbomlott agyú emberiség képes. Számára nincs első és másodrendű 
teremtmény. Nem beszélve arról, hogy minden úgymond teremtett lényben 
személyesen is jelen van. Tetszik, nem tetszik ez van. Tehát csak 
amennyiben létezne a gonoszság isteni rangra emelése, csak abban az 
esetben létezne bárminemű kiválasztotti faj. Aki pedig a megosztásban 
spekulál az Gonosz. Amennyiben létezne, amennyiben hihetnénk a szemita 
rendszerek istenében, akkor pontosan alátámasztanánk ezt az 
abszurditást. Miszerint is isten egy teljesen zavart valaki. Ugyanakkor 
pedig azt is mondom, hogy se vége se hossza ennek az egész szenvedési 
kálváriának. Ez meg aztán végkép nem igaz. Kérem tisztelettel, nem 
lehetséges az a rémálom, miszerint nincs jó rossz nélkül. Amennyiben 
elfogannák az eredendő bűn tanát, akkor pedig igazán érdekes lenne a 
dolog. Mégpedig azért, mert be kell látnunk, hogy abból a körből sosem 
kerülhetünk ki, mert, ha Azazél a Gonosz, az Ő, mármint 
a zsidó Szellemek Urának fia, akkor nincs menekvés.
 Ez az információ csak a tudatlanságból fakadhat. Vagy abból, hogy 
valaki gonosz tréfát űznek az emberiséggel. Mellesleg had jegyezzem meg 
azt is, miszerint a Szeretet nem személy és különösen nem faj válogató.

 Azt hiszem, én menthetetlen vagyok. Nekem mindig eszembe jut valami.
 Most éppen az, hogy tényleg senkinek, soha nem tűnt, nem tűnik fel, 
hogy mindenki, aki számít az zsidó? Miért nincs ezekben a könyvekben 
egyetlen görög, latin, angol, magyar, spanyol meg mit tudom én milyen 
nevű isten, arkangyal? Egyébként megmondom. Azért, mert nem a Tied. Ha
 szemita vagy, akkor rendben. Ettől függetlenül Te is a végére járhatnál
 a dolgoknak. Ne hidd, hogy ti nem vagytok megosztva és kihasználva.
 Ha nem, akkor meg mi közöd hozzá? Az sem tűnik fel, hogy mindenkit az 
orruknál fogva vezetnek? Az emberek meg mint a birka, bárányka, barika, 
szalad és szolgál egy nemlétező istent, meg annak választott faját. 
Aztán meg húsvétkor szépen megölik. Nesze neked szeretet. Hová lett a 
Párduc!? A fenébe is. Tényleg mindenki vak?

 A zsidóságról tényszerűen és nem ellenségesen 

 Valójában miért is jött létre a judeokrisztianizmus? Mire jöhetett 
rá Pál apostol, és miért oly kegyetlen az egész ószövetség?

 Mindezen kérdésekre egészen addig senki sem tudja megadni a választ,
 ameddig meg nem ismeri a szemita zsidó emberek lélektanát. Ennek az 
ismeretnek a hiányában az egész emberiség tehetetlenül néz körül és nem 
érti azokat a működéseket, amelyeket a zsidóság nap mint nap megél. A 
meg nem értettségből és aztán szép lassan kialakul az antiszemitizmus. 
Azonban rá kellene már jönni arra, hogy nem ez az út a normális dolog. 
Ezzel két dolgot egész biztosan el lehet érni. Egyrészt az ellentétek 
fokozásával a mindennapok normális menetét fel lehet borítani, másrészt a
 gyűlöletet magas fokra hevítve háborúkat lehet kirobbantani. Miután 
pedig a háborúhoz pénz kell, ami pedig a zsidóknál van, ismét rájuk 
lehet húzni a ,,vizes lepedőt”. Ennyi ész láttán teljesen elborzongok. 
Nem akarom elhinni, hogy magukat épeszűnek tartó emberek ennyire jutnak 
agyilag. Természetesen az agykapacitásunk 8-15%-os kihasználtsága 
mentséget adhatna, de ezt nem fogadom el. Ez így önmagában túlságosan 
egyszerű lenne. Én mindig mondom, hogy a butaság a legdrágább dolog a 
világon. Ezért is nem szeretem azokat az egyházi és világi 
szervezeteket, akik nem akarnak tanítani, sőt ellenséget látnak abban 
aki ezt teszi. Egyébként szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ők 
maguk sem tudják, mit kezdjenek a másikkal. Csak annyit látnak, hogy 
vannak olyan emberek, akik alapvetően szembe helyezkednek a szerintük 
már jól bevált dogmatikus rendszerükkel.

 Ami pedig az ő hatékony működésüket fémjelzi, nem más, mint az 
évezredek óta tartó gyilkosságáradat.
 A pénz utáni sóvárgás. Tehát számomra teljesen nyilvánvalóvá vált,
 hogy
 az egyházak zsákutcába kerültek. Tartok tőle, hogy meg kellene fogni a 
kezüket és kivezetni őket a szép tágas, napfényes sugárútra. Ebben a kis
 írásban hamarosan olyan dolgokat fogok közölni, hogy mindenki "elhül”. 
Mint mindig, most is hű leszek önmagamhoz. Azonban az is biztos, hogy 
nagyon sokan azonosulni fognak az általam felvázoltakkal és támogatni is
 fogják. Most ezekben a pillanatokban egy "jó hírre” akarok reagálni. Ez
 a jó hír pedig nem más, mint az irodalmi Nobel-díjas Kertész úr 
magyarságának közlése. Most itt ezen a helyen megemlítek egy pár 
valóban igazi Nobel-díjast. Csak azért mondom ezt, mert azt ugye senki
 sem gondolhatja komolyan, hogy a nem mi Kertész Imrénk kiállhatja 
a versenyt mondjuk Hemingwayal,
 vagy esetleg…..Mellesleg kedves Kertész úr többször kijelentette már, 
hogy inkább alszik jó berlini ágyán, mint a magyaron és hát ez a nyelv 
ez a magyar nem épp a szívéhez való. Magyar érzelme kb. annyi, 
mint Hitlernek.
 Ezt már azzal is bizonyítja, hogy az auswitzi koncentrációs tábort a mi
 Pilis-hegységünkben akarja felállítani. Természetesen csak egy 
filmforgatás erejéig. Ismervén szerető magyarságát, szinte biztos vagyok
 abban, hogy nem minden rosszindulattól mentesen akarja 
megszentségteleníteni a magyarság szakrális területét.
 Azért ekkora arcátlanságot még ettől a fura ,,magyartól” sem lenne 
szabad eltűrni. Mi sem megyünk a jeruzsálemi siratófal tövéhez, hogy ott
 megbecstelenítsük az ő szent helyüket. Igen. Azt mondom, azt merem 
mondani, hogy az ő helyüket, ha nekik van bőr az arcukon ekkora 
szemtelenségre, akkor az már mindenen túl megy. Nem elképzelhetetlen, 
hogy egy egyszerű provokáció ez a kísérlet és pusztán csak arra 
kíváncsiak, mikor mondjuk már azt, hogy elég. Szép dolog a másság 
tisztelete. De ez már egy más kategória.
 Ezzel a magatartással megint nem szeretetet, hanem csak gyűlöletet 
lehet kelteni. Aztán jön a siránkozás, hogy őket nem szereti senki. 
Miért, hát van valami, amiért szeretni lehetne az ilyen magatartású 
lényeket? Mellesleg megjegyzem, csúnya dolog volt a világháború, de az, 
hogy a mi országunk majd 75%-ban elrabolták, az nekünk sokkal jobban fáj, 
mint az ő létszámuk fogyása. Ugye ismerős, Trianon.
 A magyar holokauszttal érdekes módon nem foglalkozik senki. Még azt is 
meg akarnák tiltani, hogy emlékezzünk Drága Hazánk nagyságára. 
Még csak alig múlt 80 éve és valahogy nem érzem, hogy a magyar 
politikusoknak egy csöppet is fájna a haza ilyen mértékű elvesztése. Az 
iskolákban pedig nem is tanítják. Pedig kellene. Azt is jó lenne tudatni
 az emberekkel, hogy ezt a förmedvényt senki sem ratifikálta. Tehát 
érvénytelen. Semmis. Úgy is mondhatom, hazánk földjét idegenek tiporják.
 Igaztalanul.