JÉZUS TANÍTÁSAI
8. rész
Az ego által előidézett szellemi vakság, mint fő kihívás - Az ego miért nem képes meglátni a fától az erdőt? - Miért próbál meg az ego egy szögletes szöget erőltetni egy kerek lyukba?
Az ego által előidézett szellemi vakság, mint fő kihívás
Ezzel az értekezés sorozattal az a szándékom, hogy rövid összefoglalást adjak azokkal a kihívásokkal kapcsolatban, amelyet az ego jelent minden szellemi útkereső számára függetlenül attól, hogy milyen külső tanítást, vagy vallást követ. Ez az, amelyet úgy nevezhetünk, hogy minimum ennyit tudjatok az emberi egóról.
Miért biztosítom számotokra ezt az értekezés sorozatot? Azért, mert az egón való túllépés a szellemi út központi aspektusa. Mindegy, hogy melyik külső tanítást, vagy hagyományt követitek, az egón túl KELL lépnetek ahhoz, hogy magasabb tudatszintre juthassatok, amely az egyetlen kulcsa annak, hogy felülemelkedhessetek a Földre való újraszületések szükségletén. Az alapvető valóság az, hogy az emberi ego nem juthat a „mennybe”, vagy, ahogy hívni szeretnének. Annak ellenére, hogy a szellemi tanítások nem beszélnek közvetlenül az egóról, minden igaz tanítás azt a célt szolgálja, hogy hozzásegítsen benneteket ahhoz, hogy elkülönítsétek magatokat az egótól, és új önazonosságot építsetek fel magatoknak, amely nem az egóra épül.
Úgy gondolhatjátok, hogy kezdhetném azzal, hogy meghatározom, hogy mit értek emberi egón, de látni fogjátok, hogy miért nem célravezető ezzel kezdenem. Ennek az az oka, hogy az ego jelenti azt a fő kihívást, hogy általa minden érzékelésetek torzul. Az ego szűrőként működik, amely megszínezi minden érzékeléseteket, és ez a szűrő eltorzítaná el az én próbálkozásomat is arra vonatkozóan, ha most megpróbálnám definiálni az egót. Ezért először a szellemi vaksággal foglalkozunk, mert ameddig nem kezdetek el ezen túljutni, addig valójában nincs értelme bármit mondanom az egóról.
Mi a spirituális vakság?
Ha egy vak emberre gondoltok, akkor olyan valaki jut eszetekbe, aki nem lát semmit. Azt gondolhatjátok tehát, hogy a spirituálisan vak ember nem látja az élet spirituális oldalát. Egy ilyen személy, aki lehet ateista, vagy tudományos materialista, mindkét esetben tagadni fogja Isten létezését, vagy azt a tényt, hogy az emberek spirituális természettel rendelkeznek. A spirituális vakságnak azonban nem ez a valódi definíciója.
Valójában a spirituálisan vak emberek többsége teljesen meg van arról győződve, hogy ő maga vallásos, vagy spirituális ember. Túlnyomó többségüket ott találhatjátok vasárnaponként a keresztény templomokban. Mások egyéb világvallások ortodox ágához tartoznak, és vannak, akik különböző New Age mozgalmak tagjai. Mindannyiukban közös azonban az, hogy teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy ők az egyetlen igaz valláshoz, vagy a létező legjobb guru csoportjához tartoznak, vagy a legmagasabb spirituális tanítást követik.
Teljes mértékben meg vannak arról győződve, hogy meg lesznek mentve, felemelkednek, a Nirvánába jutnak, elérik az örök életet, vagy a vallási erőfeszítéseik által definiált végső állapotot. Valójában ez az elképzelés azon az illúzión alapul, amelyet az emberi ego teremtett. Az ego, hogy úgy mondjam, egyfajta fátylat vont ezeknek az embereknek a szeme elé, amelynek következtében torzult a látásuk. Ennek legegyszerűbb ábrázolása az, ha egy színes szemüveget vesztek magatokra.
Képzeljétek el azt, hogy egy kisbabának színes kontaktlencsét tesznek a szemére röviddel azután, hogy megszületett. Ez a gyermek úgy nő fel, hogy mindent mondjuk sárga lencsén keresztül lát, ezért az eget zöldnek érzékeli. A gyermek számára nem kérdés az, hogy az a „valóság”, amit lát, az megfelel-e a valóságnak, ezért teljes meggyőződéssel hiszi azt, hogy az ég zöld. Alapvetően így torzította el az ego minden ember szellemi látását ezen a bolygón. Mindenki a valóság torzult képének észlelésével nőtt fel, de a legtöbben nem is láttak más alternatívát, ezért nem volt okuk arra, hogy megkérdőjelezzék a világlátásukat.
Az egóval való alapvető probléma
Ez a magyarázata annak, hogy olyan sok ember gondolja magát nagyon vallásosnak, vagy spirituálisnak azzal a meggyőződéssel, hogy üdvözülnek majd. Valójában azonban olyan utat követnek, amely soha sem vezet el az üdvözüléshez. Ennek az az oka, hogy ezt a hamis utat az ego teremtette, ez pontosan az, amelyről a Biblia így ír:
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út. (Példabeszédek 14,12)
Mindez azt jelenti-e, hogy azt állítom, hogy a vallásos vagy spirituális emberek többsége ezen a bolygón hamis utat követ? Pontosan ezt jelenti, és csak ismétlem azt, amit 2000 évvel ezelőtt mondtam:
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Máté 7,13-14)
A tágas kaput és a széles utat az emberi ego teremtette. Az ego olyan illúziót teremtett, amely szerint anélkül üdvözülhettek, hogy az egón túl kellene lépnetek, anélkül, hogy meg kellene tennetek azt a nehéz és kellemetlen feladatot, amelyet így jellemeztem:
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! (Máté 7, 3-5)
A képmutatás, az álszentség lényege a változásra való képtelenség. Ennek ellenére egyetlen képmutató sem veszi észre azt, hogy nem hajlandó megváltozni. Ennek az az oka, hogy a képmutatók mindig az ego illúzióját fogadják el, amely azt jelenti, hogy teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy nekik nem szükséges megváltozniuk. Ezt az elképzelésüket arra a tényre alapozzák, hogy ők az egyetlen igaz spirituális vagy vallásos mozgalomhoz tartoznak, és, mivel teljesítenek bizonyos külső követelményeket, ezért számukra garantált az üdvözülés. Ha valaki azt gondolja, hogy az üdvözülése garantált, akkor miért kellene megváltoznia? Ez az a tágas kapu és széles út, amely a pusztuláshoz vezet. De hogyan kerülhetitek el ezt az utat?
Az egyetlen kiút
Ha nem lenne kiút az ego által teremtett illúzióból, akkor nyilvánvalóan nem tudnám számotokra ezt az értékezést biztosítani. Van azonban kiút, úgy is mondhatjuk, hogy létezik, egy olyan biztonsági mechanizmus, amelyet Isten beletervezett az univerzum tervébe. Ahhoz, hogy rátaláljatok erre a kiútra, arra van szükségetek, hogy túljussatok az ego által teremtett illúziók fátylán. Ennek egyetlen útja az, ha kapcsolatot teremtetek a tudatos elmétek és a között a tudat között, amely az egón túl, az ego fölött létezik. Ezt a tudatot sokféle néven nevezhetitek, de a Felemelkedettek Serege által leggyakrabban Krisztusi tudatnak nevezik. Ezért mondtam azt, hogy:
Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. (János 6,53)
Bár ez egy olyan kifejezés, amely a 2000 évvel ezelőtti emberek nagy részének tudatszintjéhez lett igazítva, és bár teljesen megértem azt, hogy a jelenlegi szellemi útkeresők számára ez furcsán hangzik, azonban a valóságot hordozza magában. Arra kell ráébrednetek, hogy az ember fiának teste és vére a Krisztusi tudatszintet jelképezi. A Krisztusi tudat az a tudatszint, amely teljes mértékben az emberi ego felett áll. Csak amikor részesévé váltok ennek a tudatszintnek, amikor hagyjátok azt, hogy az behatoljon az elmétekbe, akkor szabadulhattok meg az egótól. Azért van ez így, mert a Krisztusi tudat az egyetlen tudat, amely Isten valóságát látja.
Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (János 1,18)
A Krisztusi tudat nyújthat számotokra viszonyítási alapot, amely hozzásegít benneteket ahhoz, hogy átlássatok azon az illúzión, amelyet az ego teremtett. Egyedül a Krisztusi tudat ad arra számotokra lehetőséget, hogy megtapasztalhassátok az Igazság Szellemét. Ezért mondtam azt, hogy:
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Máté 7,24-27)
A szikla a Krisztusi tudatszint, a föveny pedig az ego tudatszintje. Ha az önazonosságotokat, a házatokat, az ego illúziójára alapozzátok, akkor nem lesztek képesek az élet megpróbáltatásainak, az esőnek ellenállni.
Hogyan léphettek kapcsolatba a Krisztusi tudattal? Már jelen van ez a képességetek, mint ahogy ezt már más helyen elmagyaráztam. Ez a képességetek a személyes Vigasztalótok, a Krisztusi énetek által adatik meg, amely visszacsatol benneteket a lényetek magasabb részéhez, az ÉN VAGYOK Jelenlétetekhez. Az a tény, hogy erre a web felületre rátaláltatok jelzi azt, hogy valamilyen kapcsolat már kialakult a Krisztusi énetekkel, különben nem lennétek képesek arra, hogy nyitottak legyetek erre a tanításra, amelyet itt adok nektek.
Következő lépésként egy kettős cselekedet megtételére lesz szükségetek:
• Erősítenetek kell a Krisztusi énetekkel való kapcsolatotokat, amelyhez ezen a web felületen keresztül biztosítok számotokra tanításokat, és eszközöket. Ezekkel kezdhettek.
• Az egóval kapcsolatban tudatosabbá kell válnotok, és tudatosabban kell felfigyelnetek azokra az illúziókra, amelyeket arra használ fel, hogy szellemi vakságban tartson benneteket. Csak ha az ego illúzióin tudatosan átláttok csak azáltal nyílik meg a belső látásotok, a spirituális látásotok, és emelkedhettek az ego fölé, magatokra véve a Krisztusi tudatot.
Az értekezés ettől a ponttól ahhoz segít hozzá benneteket, hogy elkezdjetek átlátni az ego illúzióinak a fátylán.
Az ego alapvető illúziója
Az alapvető probléma az egóval az, hogy eltorzítja a spirituális látásotokat, ezáltal nem látjátok Isten valóságát, Isten igazságát. A Krisztusi tudatszint lényege az, hogy az mindig egy Istennel, ezért a Krisztusi tudatszint által közvetlenül megtapasztalhatjátok az Egy Valóságot, Isten Egy Igazságát. Ezért mondtam azt, hogy:
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. (János 4,24)
A Krisztusi tudat észleli Isten Élő Igazságát, és észleli azt, hogy ez az igazság folytonosan gyarapszik, tágul, túllép önmagán. Mivel a Krisztusi tudat képes megtapasztalni az Élő Igazságot, ezért nincs szüksége az igazság leírására. Érzékelhetitek azt, hogy különbség van az igazság leírása és az igazság valósága között, vagyis az Igazság Szelleme között.
Ahhoz, hogy ennek megértésében segítsek nektek, vonjunk párhuzamot. Képzeljétek el, hogy még soha sem ettetek almát. Hallottatok arról, hogy az emberek mit mondanak róla, láttátok a TV-ben, olvastatok leírásokat a gyümölcsről, ám mindezek ellenére, amit eddig a különböző forrásokból kaptatok, azok csak leírások, jellemzések voltak az almával kapcsolatban. Közülük néhány esetleg nagyon valósághűen jellemezte az ízét, ennek nyomán össze is futott a nyál a szájatokban. Bármilyen kiváló leírásokkal találkoztatok is, azok mégsem adták meg számotokra annak élményét, amelyet alma ízlelésével nyertek. Más szavakkal, még a legjobb leírás sem tudja visszaadni az alma valós ízét, egyetlen leírás sem helyettesítheti az ízlelés közvetlen élményét. Ha azonban a kezetekben tartotok egy almát, és megízlelitek, attól kezdve már egyetlen leírásra se lesz szükségetek a továbbiakban. Miért is olvasnátok ezek után olyan könyveket, amelyek az alma ízét jellemzik, amikor bármikor könnyedén haraphattok egyet egy valós almából?
Ez a központi probléma ez egóval kapcsolatban. Mint ahogy a későbbiekben erről több szó esik majd, az ego akkor született meg, amikor Istentől elkülönítettétek önmagatokat. Az ego a köztetek és Isten közötti megosztásból született, és az idők során ti pedig olyannyira vakká váltatok az ego illúziója miatt, hogy már nem rendelkeztek az Igazság Szellemének tudatos megtapasztalásával. Így ahelyett, hogy Isten igazságát közvetlenül megtapasztalnátok, helyette Isten valóságával kapcsolatban a vallásos és spirituális leírásokra hagyatkoztok.
Látjátok már, hogy mire utalok? Spirituális útkeresőként a központi problémátokat az jelenti, hogy vissza kell nyernetek az Istennel való egység észlelését, mert anélkül hogyan léphetnétek be Isten országába? Ennek eléréséhez vissza kell jutnotok abba az ártatlan állapotba, amelyben képesek vagytok Isten valóságát közvetlenül észlelni annak érdekében, hogy ne legyen szükségetek leírásokra.
Miután elveszítettétek a közvetlen kapcsolatotokat Isten valóságával, az ego szinte végtelen számú helyettesítőt hozott létre. Mivel az ego nem képes Isten valóságát közvetlenül megtapasztalni, ezért létrehozta annak a valóságnak a leírását. Mindegy azonban, hogy milyen tökéletes egy ilyen leírás, az azonban nem helyettesítheti a közvetlen tapasztalatot. Ezért kell Istenhez szellemben és igazságban imádkoznotok.
Sajnálatosan az ego ennek az igazságnak a megértésére képtelen, ezért azt képzeli, hogy a leírás pont olyan jó, mint a valós dolog, valójában azt képzeli, hogy a leírás maga a valós dolog.
Az egóval kapcsolatban az a központi probléma, hogy egy leírással helyettesítette Isten valóságát, és azt hiszi, hogy amennyiben ezt a leírást követitek, akkor végül eljuthattok Isten országába. Emberek milliárdjai önmagukat nagyon vallásosnak tartva meg vannak győződve arról, hogy a megváltásuk biztosított. Ők azonban a széles utat követik, amely a pusztulásba vezet, mivel hisznek az ego illúziójában, hogy az elvezetheti őket a Mennyországba.
A Biblia, a Tóra, a Bhagavad Gita, a Dhammapada, a Tao Te Ching, és a Felemelkedett Mesterek által nyújtott múlt században kinyilvánított közlések, és az én tanításom is ezen a web felületen, mind az igazság leírásai, de nem azonosak az Igazság Élő Szellemével. Ha az egónak lehetősége van meggyőzni benneteket arról, hogy amennyiben ezek közül az egyik tanítást követitek, akkor a Mennybe juttok anélkül, hogy az egótokat feladnátok, akkor az ego központi illúziójának az áldozatául estek, annak az illúziónak, amelyet a Kígyó használt fel arra, hogy becsapja Évát, mint a lelketek szimbólumát, az Édenkertben.
A tény azonban az, hogy mindaddig, amíg az ego illúziójának a csapdájában maradtok, addig nem juttok el az örök élethez. Nem léphettek ugyanis be Isten országába anélkül, hogy hagynátok, hogy az ego megsemmisüljön, és anélkül, hogy magatokra ne vennétek a Krisztusi tudatszint menyegzői öltözetét:
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Máté 22,11-14)
Valójában mindenki ott van a meghívottak között, azonban csak kevesen választják azt, hogy az egyenes, keskeny útra lépjenek, amely az ego illúzióján túlra juttatja őket. Ezért az ego által teremtett mentális sötétségben maradnak, amelyben az élet harccá válik. Éppen ezért, válasszátok az életet!
Az ego miért nem képes meglátni a fától az erdőt?
A jelenlegi értekezésemben átfogó képet szeretnék azzal kapcsolatban nyújtani, hogy az ego hogyan teszi az embereket spirituálisan vakká, és hogyan tartja őket spirituális vakságban, valamint arról, hogy hogyan kezdhettek hozzá ahhoz, hogy az ego csapdájából kiszabaduljatok. Tisztában vagyok azzal, hogy azon emberek számára, akik önmagukat az egójukkal azonosítják, ez a tanítás nem lesz érthető. De, mint ahogy már említettem az előző értekezésemben, a legtöbb olyan ember, aki rátalált erre a weblapra már valamilyen kapcsolatot kialakított a saját Krisztusi énjével, és éppen ezért hasznukra válik majd, ha látják az átfogó képet.
Ha egy dolgot szeretnék, hogy minden szellemi útkereső megértene, az az a tény lenne, hogy a spirituális út egy folyamat, amelynek során fokozatosan szabadítjátok meg a tudatotokat az ego által teremtett összes illúziótól. Mint ahogy már említettem az ezt megelőző értekezésemben, az ego soha nem képes megtapasztalni az Igazság Szellemét. Éppen ezért az ego leírásokat teremt, mentális elképzeléseket gyárt Isten valóságáról, az emberiség pedig kollektíven szinte végtelen számú ilyen megkövült nézetet hozott létre. Az ego teljes mértékben meg van arról győződve, hogy az általa létrehozott elképzelések valósak. Valójában azonban az ego elképzelése egy bálványkép, amely elhomályosítja az Igazság Szellemével való közvetlen megtapasztalásotokat. Az ego tehát megsérti az Isten által Mózesnek adott első két parancsolatot:
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne csinálj magadnak faragott képet… (Mózes II., 3-4)
Az első parancsolat az, hogy ne legyenek más Isteneitek a valós Isten előtt, amely azt jelenti, hogy ne fogadjatok el semmilyen leírást ebben a világban, mint az Igazság Szellemének közvetlen megtapasztalása helyettesítőjét, amely nem kőből faragott bálványt jelent, hanem a tudatotokba bevésődött elképzeléseket. Az ego teremti ezeket az elképzeléseket, és arra törekszik, hogy elhitesse veletek azt, hogy ezeket abszolút, megváltoztathatatlan igazságként kell elfogadnotok, hogy meg kell elégednetek a bálványképpel, ezért ne induljatok azon túlra, ne tapasztaljátok meg az Igazság Szellemét.
Az ego nem képes az Igazság Szellemének megtapasztalására, de ti képesek vagytok rá. Ha pedig valóban megtapasztaljátok közvetlenül az Igazság Szellemét, akkor többé már nem hisztek majd az ego illúzióiban, vagyis abban, hogy az általa gyártott leírás valós, és csak arra van szükségetek az üdvözülésetekhez. Így az ego elveszíti a hatalmát felettetek, és amint véget vettek annak, hogy az egót az energiátokkal tápláljátok, úgy kezd majd fokozatosan hanyatlani, és végül meg is hal. Mivel azonban az ego nagyon erős túlélési ösztönnel rendelkezik, és nem akar meghalni, ezért bármit hajlandó annak érdekében megtenni, hogy ne lássatok át az illúzióin. Bármit megtesz azért, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy közvetlenül megtapasztalhassátok az Igazság Szellemét, amellyel fokozatosan tágíthatjátok a látótereteket, míg végül felfeditek mindazokat a hazugságokat, amelyeket az ego és ennek a világnak a hercege teremtettek.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a szellemi út lényege az, hogy fokozatosan megtisztuljon a tudatotok az ego illúzióitól, és hogy progresszíven tisztább tapasztalatot nyerjetek az Igazság Szellemével. Ahogy Pál mondta:
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. (Korinthusiak I.13,12)
Az élet alapvető lehetősége
A hagyományos vallások magukba foglalják Isten törvényeinek koncepcióját. Mi is nevezhetjük azokat annak a tervnek a princípiumaiként, amelyeket Isten az univerzum megteremtésére használt, amelyben éltek. Minden terv princípium az egység princípiumából ered, amely a Bibliában így jelenik meg:
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
Ez kezdetben az Istennél vala.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. (János 1,1-3)
Isten mindent a saját Lényéből teremtett, ezért Isten benne foglaltatik mindenben, amely létrejött, mivel nélküle semmi sem lett, ami lett. Az Ige, a Szó pedig az, amit Isten egyetlen fiaként neveznek:
Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (János 1,18)
Sokan a keresztények közül azt hiszik, hogy ez rám vonatkozik, Jézusra, mint történelmi személyre. Azonban, mint ahogy már ezen a web felületen elmagyaráztam, én a Földre azzal érkeztem, hogy valami olyasmit képviseljek, ami sokkal nagyobb, mint bármilyen személy. Ezért mondtam ezt:
Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. (Márk 10,18)
Az Ige, a Szó koncepciója, vagy az egyszülött fiú annak felel meg, amit ma univerzális Krisztusi tudatnak nevezek. Ez az a tudat, tudatállapot, amelyet Isten teremtett, az egység alapvető princípiumaként. A Krisztusi tudat alapvető funkciója az, hogy egy legyen Istennel, egy legyen Isten átfogó elképzelésével a világegyetemre vonatkozóan, és egy azzal a speciális tervvel, amelyet Isten azért teremtett, hogy biztos legyen abban, hogy az univerzum eléri a tervezett célját.
Rá kell most ébrednetek, hogy ti, vagyis az életáramlatotok, többek vagytok, mint a fizikai testetek, a külső tudatotok és a személyiségetek. Arra lettetek teremtve, hogy Isten társteremtői legyetek. Ezért mondja a Biblia azt:
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön… (Mózes I.,26)
Isten uralmat adott az embereknek a Föld felett, amely azt jelenti, hogy Isten ezt a bolygót azért teremtette, hogy alapként szolgáljon ahhoz, hogy az emberek házat építsenek, mint ami kifejezi és fejleszti a teremtőképességüket. Az emberiség szabad akaratot kapott, ezért kötelességük az, hogy egyénileg és közösen eldöntsék azt, hogy mit tesznek a Földön. Az egyetlen megkötés természetesen az, hogy szükségszerűen meg fogják tapasztalni majd mindazokat a körülményeket, amelyeket teremtenek. Nem Isten teremtette meg a jelenlegi korlátozó tényezőket, a források hiányát, vagy bármilyen más formájú szenvedést. Az emberiség kollektíven hozta mindezt létre, és mindenki meg is tapasztalja ezt.
Azzal, hogy Isten a társteremtőknek szabad akaratot adott, egy alapvető dualitás jött létre. Mint ahogy már említettem, az univerzális Krisztusi tudat az egység princípiumának kifejeződése, amely arra lett teremtve, hogy biztosítsa azt, hogy minden Isten célját, elképzelését követi. De amikor a társteremtők szabad akaratot kaptak, akkor lehetővé vált számukra az, hogy szembe szálljanak az egység princípiumával. Így a Krisztusi tudatnak logikailag van egy ellentéte. A szabad akarat alapvető valósága az, hogy általa két úton lehet teremteni:
· Teremthettek a Krisztusi tudat felhasználásával, amely azt jelenti, hogy minden, amit megteremtetek összhangban van Isten céljával, és azzal a terv princípiummal, amelyet Isten használt.
· Ellen-teremthettek az anti-krisztusi tudat felhasználásával, amely a Krisztusi tudat ellentéte. Minden, amit az anti-krisztusi tudattal teremtetek, az ellentétben van Isten céljával és törvényeivel.
Az anti-krisztusi tudat ellentétben áll a Krisztusi tudattal, mivel azon az illúzión alapul, hogy Istentől elkülönülten létezik. A szabad akarat tehát két lehetőséget ad számotokra ahhoz, hogy kifejezzétek a teremtőképességeteket:
· Társteremthettek Isten törvényeinek keretein belül. Ez biztosítja számotokra azt, hogy harmóniában maradtok Isten céljával, és hogy az erőfeszítéseitek gazdagítják a személyes életeteket és mindenki más életét is. Más szavakkal, minden amit tesztek, az minden életet feljebb emel.
· Ellen-teremthettek Isten törvényeinek keretein kívül, hogy úgy mondjam, miközben harcoltok az Élet Folyamának áramlatával és az egész világegyetemmel. Annak eredménye, ha Isten törvényi keretein kívül társteremtetek az lesz, hogy korlátozzátok a saját teremtőerőtöket, és a teremtői szabadságotokat, valamint minden, amit tesztek lejjebb húz benneteket és minden életet is. Ez a magyarázata annak, hogy az emberiség miért teremtett olyan sok szenvedést ezen a bolygón.
Annak a különbségnek a jobb megértéséhez, hogy követitek-e, vagy szembe mentek-e Isten törvényeivel, gondoljatok a gravitáció törvényére. Ez a törvény teszi számotokra lehetővé azt, hogy a Föld felszínén élhessetek, ahelyett, hogy kisodródnátok az üres térbe. A gravitáció törvénye korlátozásnak tűnik-e a teremtői szabadságotokat illetően ezen a bolygón, vagy az alapjául szolgál? Értelmes döntés lenne-e fellázadni a gravitáció törvénye ellen, vagy az egész életeteket az ellene való küzdelemre fordítani? ( Megjegyzendő, hogy a repülés nem a gravitáció törvénye elleni lázadás, hanem annak a tanulásnak az eredménye, amelynek során még fejlettebb módon veszitek hasznát Isten törvényei alkalmazásának.)
Arra akarok rámutatni, hogy társteremtőként lehetőségetek van a Krisztusi tudattal, vagyis Istennel és minden élettel való egység tudatszintjén társteremteni, vagy az anti-krisztusi tudat szintjén, amely tudat önmagát Istentől és minden élettől elkülönülve látja. Így látható, hogy az anti-krisztusi tudat az alapvető megosztottságon alapul, a megosztottságon önmaga és Isten között, Isten törvénye és a társteremtők között. A Krisztusi tudat az egység tudata, míg az anti-krisztusi tudat a megosztottság tudata, a dualitás az elkülönülés tudatszintje. Most vessünk egy pillantást az anti-krisztusi tudat dualitására!
A jó és a rossz megismerése
Ha Isten törvényeinek keretein belül maradtok, akkor abszolút mércével értékelhettek mindent. Vannak, amik egyek Isten igazságával, Isten valóságával, és vannak azok, amelyek külön állnak Isten valóságától. Ha az anti-krisztusi tudatszintre kerültök, akkor elveszítitek az abszolút zsinórmértéketeket. Csak a Krisztusi tudatszint képes Isten valóságát látni, és amennyiben kiléptek a Krisztusi tudatszintből, akkor onnantól már nem lesztek képesek meglátni Isten abszolút valóságát. Olyan tudatszintre kerültök, amelyben az igazság viszonylagos koncepcióvá válik, egy olyan koncepcióvá, amelyet két ellentét ural, amelyek csak az egymással való kapcsolat viszonylatában képesek létezni.
A Biblia ezeket a koncepciókat ott említi, amikor leírja azt, ahogy Ádám és Éva kiűzettetett az Édenkertből. Meg kell értenetek azonban azt, hogy a szó szerinti, ortodox magyarázata ennek a történetnek nem fedi a valóságot. Ádám és Éva nem egyedüli emberekként léteztek az Édenkertben. A történet azt illusztrálja, hogy mi történt a Föld összes társteremtőjével. Benneteket azonban nem sújt büntetés Ádám és Éva eredendő bűnéért. A ti jelenlegi körülményeitek azokból a következményekből adódnak, ahogy a lelketek, és a legtöbb ember lelke nagyon sok élettel ezelőtt ugyanúgy döntött, mint ahogy Ádám és Éva.
Mi volt ez a döntés? Kezdetben Isten minden társteremtője védett környezetben élt, amelyben a szellemi tanítójuk közvetlen útmutatásainak segítéségével léteztek, akit a Teremtéstörténet„Istennek”nevez. Ez a tanító tanította a társteremtőket arra, hogy hogyan gyakorolják a teremtői képességeiket úgy, hogy közben Isten törvényeinek keretein belül maradnak. Mivel azonban szabad akarattal rendelkeztek, annak is meg volt a lehetősége, hogy kilépjenek Isten törvényeinek keretei közül. A Teremtéstörténet ezt így írja le:
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. (Mózes I.,2,16-17)
Mi a „jó és a rossz tudásának fája” metaforájának mélyebb értelme? Az anti-krisztusi tudatszint megjelenítése, vagyis az a tudatszint, amely önmagát Istentől elkülönülve látja. Lehet, hogy elgondolkoztatok már azon, hogy Isten miért ültette azt a fát a kertbe, ha nem akarta, hogy egyenek róla? Ennek oka most már világos. A „fa” kétségtelen következménye annak a ténynek, hogy Isten a társteremtőknek szabad akaratot adott. Isten nem adhatott volna szabad akaratot nektek anélkül, hogy ne lenne esélyetek arra, hogy Isten törvényein kívülre merészkedjetek.
Ennek a lehetőségnek a megléte azonban nem jelenti azt, hogy élnetek is kell vele. Annak lehetősége, hogy árthattok magatokat, nem jelenti azt, hogy ártanotok is kell magatoknak. A lehetőség megléte azonban azt jelenti, hogy ki vagytok téve a kísértésnek, hogy megsértsétek Isten törvényeit. A Kígyót, egyéb más dolgok mellett, tekinthetitek úgy, mint annak a ténynek a szimbólumát, hogy a szabad akaratnak ára van, vagyis hozhattok olyan döntéseket, amelyekkel ártotok magatoknak és vele együtt minden életnek.
A „jó és a rossz tudásának fája” kifejezésnek a valódi értelme az, hogy egy tudatszintet képvisel, mégpedig az anti-krisztusi tudatszintet. Ezen a tudatszinten kiléptek az Istennel való egységből, ezért nem látjátok többé Isten valóságát. Innentől mindent ellentét párok mérlegén meghatározottnak láttok, amely mérlegnek az egyik serpenyője képviseli a jót, a másik pedig rosszat. Ahhoz, hogy a mérleg létezhessen, ahhoz mind a két oldalra szükség van, így a „jó” és a „rossz” viszonylagos koncepcióvá válik. Mindkettő csak a másik megléte mellett létezik, és bármelyikük a másik ellentéteként határozható meg.
Ennek az a következménye, hogy az anti-krisztusi tudatszinten nincs abszolút igazság. Az „igazság” viszonylagossá válik, amely azt jelenti, hogy különböző emberek különbözőképpen definiálhatják. Talán hallottátok már ezt a mondást: A szépség a tanú szemében van; az anti-krisztusi tudatszinten az „igazság” van a tanú szemében. Más szavakkal, amikor az anti-krisztusi tudatszint részei vagytok, akkor ti teremtitek meg a saját definícióitokat az igazsággal kapcsolatban, amely azonban Isten igazságán kívül helyezkedik el.
Az anti-krisztusi tudatszint végső hozadéka az a meggyőződés, hogy a gonosz, Isten ellentéte, és e szerint az ördög, vagy ahogy a gonoszt megjelenítitek, az Isten ellentétes pólusa, ezért szükség van rá, sőt hasznos része az élet alapvetőpolaritásának. Valójában az anti-krisztusi tudatszint nem a Krisztusi tudatszint másik pólusa. A gonosz nem Isten ellentéte. A gonosz Istenen kívül létezik, az anti-krisztusi tudatszint pedig a Krisztusi tudatszinten, az egység tudatszintjén kívül létezik. A viszonylagosság az anti-krisztusi tudatszint terméke, és csak az anti-krisztus szférájában történhet meg az, hogy a jó és a rossz viszonylagos koncepcióként létezzen, olyan ellentétes polaritásként, ahol az egyik nem létezhet a másik nélkül.
A Fátyol
Az ember bukásának története mögötti valóság az, hogy ezen a bolygón minden ember „elbukott”, vagyis részesült a jó és a rossz tudása fájának gyümölcséből. Azáltal, hogy hagyták azt, hogy az anti-krisztusi tudatszint a lényükbe kerüljön ezzel megadták magukat annak az alapvető illúziónak, hogy el vannak Istentől különülve, ahelyett, hogy Isten társteremtői lennének, Isten gyermekei, Isten egyéniesülései.
Emlékezzetek, Isten nélkül semmi sem lett, ami lett, vagyis ti Isten lényének egyéniesülései vagytok. Tehát valójában soha sem különülhettek el Istentől. Mivel azonban lehetőséget adtatok az anti-krisztusi tudatszintnek a lényetekbe való bejutásra, amelynek következtében mindent ennek a dualista elmének a szűrőjén keresztül láttok, ezért úgy érzékelitek magatokat, mint aki elkülönült a forrásától. A Krisztusi tudatszinten keresztül önmagatokat Isten lényének óceánjában egy cseppnek érzékelitek, tudva, hogy a többi csepp is ugyanabból a forrásból származik. Az anti-krisztusi tudatszinten keresztül önmagatokat olyan cseppként érzékelitek, amely elkülönült az óceántól, és az óceán többi cseppjétől is.
Valójában az alsóbb tudatszintre való bukás nem egy pillanatnyi eseményként történt meg. Lépcsőzetes folyamat volt, amely eltartott egy ideig, de végül elérkezett az igazság pillanata:
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. (Mózes I.,7-8)
A mélyebb értelmezés alapján a lelketek ráébredt a valóságra, amelynek során felfedezte azt, hogy elkülönítette önmagát Istentől, vagyis inkább a szellemi tanítójától. Abban a pillanatban a lélek egy epikus döntéssel találta magát szemben. Vissza megy-e a szellemi tanítójához, vagy elrejtőzik előle? Segítséget kér-e a szellemi tanítójától annak érdekében, hogy visszajuthasson az Istennel való egységbe, vagy elrejti-e a hibáit, remélve azt, hogy képes elrejteni azokat?
Sok olyan lélek volt az Édenkertben, akik ettek a tiltott gyümölcsből. Azonban közülük sokan visszamentek a tanítójukhoz, akitől szeretetteljes eligazítást kaptak azzal kapcsolatban, hogy hogyan térhetnek vissza a forrásukkal való egységbe. Az emberiség bukásának története tehát azoknak a lelkeknek a története, akik megpróbáltak elrejtőzni a tanítójuktól. Ha ráébredtek a szabad akarat jelentőségére, akkor ráébredtek arra is, hogy a tanító nem kényszeríthette vissza a lelkeket az egységbe. Hagynia kellett azt, hogy „elrejtőzhessenek”. Ezidáig a legtöbb ember ezen a bolygón rejtőzködik a szellemi tanítója elől. A spirituális út egy olyan útnak tekinthető, amelynek során kibékültök a szellemi tanítótokkal.
A tanító elől való rejtőzködésnek az a következménye, hogy a tanítvány nem maradhat a kert misztériumiskolájában. Tudom, hogy a Teremtéstörténet nagyon ominózus leírást ad arról, hogy Ádám és Éva hogyan lettek erőszakkal kiutasítva az Édenkertből, de a valóság azonban az, hogy a Paradicsom, a Krisztusi tudatszint, az Istennel való egység tudatszintje. Tehát amikor a lelketek részese lett az elkülönülés tudatszintjének, akkor a továbbiakban már nem maradhatott az egység tudatszintjén, hiszen nem lehettek egyszerre egyek, és elkülönültek is. Így azok a tanítványok, akik megtagadták azt, hogy visszamenjenek a tanítójukhoz, önmagukat űzték ki az Édenkertből.
Ahogy a Biblia említi, Ádám és Éva tudatában voltak annak, hogy veszteség érte őket, és tudta ezt minden egyes lélek is, aki elbukott. Amikor a lélek elveszíti a kapcsolatát Istennel, vagyis a szellemi tanítójával, egyedül, elveszettnek kezdi érezni magát. Mivel az egyedüllét elviselhetetlen, a léleknek szüksége van valamire, amely átveszi a szellemi tanítója helyét. Az a „valami” lesz az emberi ego, amely arra lett tervezve, hogy kompenzálja a léleknek a kapcsolat elvesztéséből fakadó veszteség érzését. Az ego arra lett tervezve, hogy megakadályozza a lelket abban, hogy az egyedül érezze magát.
Az ego a léleknek az egységtől való elkülönüléséből ered, és az anti-krisztusi tudatszintből jöt létre. Ezért mindent az elkülönülés tudatszintjén keresztül lát, amely azt jelenti, hogy önmagát ÁLLANDÓAN Istentől elkülönülve látja. Nem látja az egységet megoldásként a lélek egyedüllétének alapvető problémájára. Ehelyett arra törekszik, hogy elhitessen a lélekkel minden olyan illúziót, amely úgy láttatja, hogy a léleknek nem kell visszatérnie az egységbe. Ezek az illúziók azzal az elképzeléssel kezdődnek, hogy nincs Isten, és kiterjednek addig, hogy üdvözülhettek külső vallásokon keresztül is.
Arra szeretnék rámutatni, hogy mivel az ego az elkülönülésből született, ezért nem képes Isten abszolút valóságát meglátni. Az ego csak a relatív„valóságot” látja, amely az anti-krisztusi tudatszintből fakad, amely azt jelenti, hogy minden, amit az ego lát, az azt az alapvető illúziót erősíti, hogy el vagytok különülve Istentől. Éppen ezért az ego, és annak relatív, dualista elképzelései egy fátylat formálnak, amely megakadályoz benneteket abban, hogy meglássátok Istent és Isten valóságát. A spirituális út az a tanulási folyamat, amelynek során megtanultok túllátni ezen a fátylon.
Az ego lehetetlen kutatása
Mint ahogy mondtam, az ego az elkülönülés tudatszintjéből született. Ennek logikus következménye az, hogy az ego SOHA nem lesz képes a lelket az egységbe visszavinni. Mivel a lélek Isten lényéből keletkezett, ezért soha nem képes teljesen elfelejteni azt, hogy valahonnan magasabb helyről érkezett, mint ez a Föld, és hogy az élet többet jelent, mint amit itt megtapasztal. Az ego tehát egy lehetetlen kereséssel néz szembe. A lélekben benne van a belső vágyódás az egység iránt, az ego azonban soha nem képes ezt a vágyat megérezni.
Ha a lélek ráébredne erre az igazságra, akkor már nem hinné el a továbbiakban az ego illúzióit, és az ego meghalna. Ahhoz, hogy életben maradjon, az egónak meg kell akadályoznia benneteket abban, hogy ráébredjetek az élettel kapcsolatos alapigazságra, és ezt úgy teszi, hogy arra törekszik, hogy a dualista illúzióinak a csapdájában tartson benneteket. Ezek az illúziók különböző formát öltenek, amelyek közül néhányat megvizsgálunk majd a következő értékezésekben. Arra akarok azonban utalni, hogy azok az egyéni illúziók, amelyeket az ego teremtett, tekinthetőek úgy, mint egy erdő fái.
Mivel az ego csapdájában vagytok, ezért benn vagytok az erdőben, és csak fákat vagytok képesek látni, vagyis olyan egyéni illúziókat, amelyeket az ego teremtett. Amint azonban elkezditek a bennetek lévő képességeteket használni annak érdekében, hogy a Krisztusi magasabb igazságokhoz jussatok, úgy döntötök ki néhány fát az erdőben. Ezáltal egyszer csak látásotok elkezd tágulni, és képessé váltok Isten valóságának meglátására.
A lényeges koncepció azonban, amire fel kell figyelnetek, az az, hogy az ego több, mint az általa létrehozott egyéni illúziók, úgy ahogy az erdő is több, mint a fák tömege. Mi tehát az erdő? Ha minden fát kivágtok, akkor marad-e az erdőből valami? Valójában az erdő még mindig létezik azon a helyen, ahol eddig létezett, vagyis az emberek elméjében. Valójában az erdő csak egy mentális koncepció, az elme illúziója, ugyanúgy, ahogy maga az ego. Az egónak nincs realitása önmagában. Csak azért létezik, mert ti biztosítjátok a létezését azzal, hogy hisztek az illúzióiban.
Mindaddig, ameddig a figyelmeteket az illúziókra fókuszáljátok, addig nem lesztek képesek meglátni az egót. Mindaddig, amíg az illúziókban hisztek, addig nem lesztek képesek arra, hogy felfedezzétek azt az igazságot, hogy az egónak nincs realitása Istenben. Mindaddig, amíg pedig nem látjátok azt, hogy az egónak nincs realitása, addig azt hiszitek, hogy az anti-krisztusi tudatszint valós. Ezért továbbra is elhiszitek azt az illúziót, hogy ti Istentől el vagytok különülve.
Arra utalok, hogy minden egyes egyéni illúzió, minden egyes fa az erdőben azt a célt szolgálja, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy lássátok az erdőt, lássátok az egót, magát. Mert amikor meglátjátok azt, és látjátok, hogy mi az, akkor ráébredtek arra, hogy az nem valós, és ezért nincs hatalma rajtatok. Így fel tudjátok majd adni, engeditek majd elmenni, hagyjátok majd meghalni azáltal, hogy magára hagyjátok, és beléptek Isten országába, az egység tudatszintjére.
Látjátok már, hogy miért nem az ego meghatározásával kezdtem? Nem tudjátok valójában meghatározni az egót, mivel az ego nem rendelkezik szubsztanciával. Látszólag anyagból áll, mivel elhiszitek az illúzióit, mint ahogy az erdőről is úgy látszik, hogy van valami szubsztanciája mindaddig, amíg a fákra fókuszáltok. Az erdő azonban csak egy mentális koncepció, amely bármennyi féle fát tartalmazhat. Egy fenyőerdő különbözik egy tölgyerdőtől. Ehhez hasonlóan az egyik ember egója is különbözik a másik emberétől, és azok ez egyéni illúziók választják el őket egymástól, amelyeket az egyének magukénak elfogadnak.
Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy az ego olyan, mint egy kaméleon, amely úgy változtatja a színét, hogy jobban beleolvadjon a környezetébe megmenekülve ezzel attól, hogy felismerjék. Az ego állandóan fák mögé rejtőzködik, hogy ne láthassátok. Ennek következtében, és ezt minden komoly spirituális útkeresőnek tudnia kell, az egótok mindig változik. Amint elkezdtek a spirituális ösvényen emelkedni úgy irtjátok ki az ego néhány illúzióját, az erdő néhány fáját, ami azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben felülemelkedtetek az egón. Mindaddig, amíg egyetlen illúzió megmarad, addig az ego a mögé tud bújni azzal a véget nem érő szándékkal, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy lássátok az erdőt.
Ennek sokféle következménye adódik, amelyeket a következőértekezésemben fedek majd fel, de az egyik lényeges elem az, hogy mindaddig, amíg ebben a világban vagytok, addig bölcs dolog, ha nem feltételezitek azt, hogy már teljesen túlléptetek az egótokon. Okosan teszitek, ha állandóan éberek maradtok, és felfigyeltek mindarra, ami rejtőzködik, ami arra törekszik, hogy megtévesszen benneteket a legvégén. Ezért mondtam azt, hogy:
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. ( Máté 24,24)
A hamis próféták közül néhányat a saját egótok teremt meg annak érdekében, hogy megtévesszen benneteket, és azok továbbra is uralkodhassanak felettetek. Másokat ennek a világnak a hercege teremt meg majd azért, hogy rávegyen benneteket arra, hogy egy külső gurut kövessetek, ahelyett, hogy Isten országába lépnétek be, amely bennetek van. A további értekezésekben felfedünk majd néhányat a legnagyobb fák közül az ego erdejében, de emlékeztetni szeretnélek benneteket magára az erdőre. Mert az igazság az, hogy minden esetben, amikor kidől egy fa, akkor a pillanat töredéke alatt láthatjátok az egót. Ha ilyenkor jól figyeltek, akkor láthatjátok, még mielőtt el tudna rejtőzni újra. Ha már láttátok az egót, akkor sokkal könnyebben túljuttok az illúzióin egészen addig, amikor már el tudjátok engedni még azt az alapvető illúziót is, hogy az ego és az Istentől való elkülönülés valós.
Azt mondhatjátok, hogy ha az egót önmagában látjátok, akkor lehetségessé válik az, hogy kilépjetek az erdőből akkor is, amikor még maradt néhány fa az erdőben. Ha már nem azonosítjátok magatokat az egótokkal, akkor sokkal könnyebben szabadultok majd meg az ego maradék illúzióitól. Ez az a szintű tudás, amelyre minden őszinte spirituális útkereső törekszik; ember ismerd meg önmagad! Minden, amit segítségként ezen a web felületen adok nektek az azt a célt szolgálja, hogy hozzásegítsen benneteket ahhoz, hogy elérjétek ezt a szintű tudást, hogy tudjátok azt, hogy ti TÖBBEK VAGYTOK az egótoknál.
|
