Kedd
2017-10-24
7:39 AM
A fejezet kategóriái
Cikkeim [355]
Video [68]
Zene [17]
Angyal kártyák [30]
Google
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 46
Pagerank
Google PageRank
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Sátorhelyi néptáncegyesület
  • spirituális ébredés
  • google optimalizálás
  • Ezoteria Magazin

    Cikkek katalógusa

    Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

    JÉZUS TANÍTÁSAI 7/1. rész

    JÉZUS TANÍTÁSAI


    7. rész
     

    Az ego játszmái 1.-Viselkedjetek normálisan - Az ego játszmái 2.-A végső túlélés játszmája - Az ego által előidézett szellemi vakság, mint fő kihívás

     

    Az ego játszmái 1.-Viselkedjetek normálisan
     
     

     
    Vannak nagyon különleges ego játszmák, és vannak olyanok, amelyeket bizonyos helyzetekben viszonylag könnyű felfedezni. Más ego játszmák általánosabbak, nehezebben felfedezhetők, mivel sokféle helyzetben, vagy akár minden helyzetben jelen vannak. Gyakran ezek az általános ego játszmák teremtik meg a színpadát a különleges ego játszmáknak, és ezek ronthatják le azt a képességeteket, hogy rajtuk átlátva föléjük emelkedhessetek. Az általános játszmák egyikével kezdem.

    Ahhoz, hogy ezt a játszmát megértsétek, foglaljuk össze, hogy miről beszéltem a korábbi néhány értekezésemben:

    Az ego azt akarja, hogy vakokként ne vegyétek észre az ego dualista gondolkozásán túli magasabb valóság létezését.
    Az ego illúzióitól elvakulva az ego benneteket a végtelenségig azon a szinten akar tartani.
    Az ego azt akarja, hogy ő döntse el, hogy hova menjetek, anélkül, hogy ráébrednétek arra, hogy mi is történik. Az élet lépcsőfokain fokozatosan úgy akar benneteket lefelé vezetni, hogy ne vegyétek észre, hogy lefelé tartotok.

    Ha nem vagytok tovább hajlandóak lefelé menni, akkor az ego azt akarja, hogy az adott szinten maradva időzzetek. Ha visszafelé indultok el, akkor az ego arra törekszik, hogy bármelyik szinten megállítson benneteket.

    Bizonyos döntés meghozatalára van ahhoz szükségetek, hogy neki veselkedhessetek, és elinduljatok az élet lépcsősorán felfelé. Az ego minden lehetséges módon megpróbálja megakadályozni, hogy ezt az döntéseteket, amely magát az Életet jelenti, megakadályozza.

    Mi az ego elsődleges fegyvere arra, hogy megakadályozzon benneteket, hogy meghozzátok ezt az Életre irányuló döntéseteket, és megtegyétek a az élet lépcsősorán az első lépést felfelé? Az ego fegyvere az, hogy megpróbálja elfogadtatni veletek a normákat, mindazokat a definíciókat, amelyek a normális viselkedésre vonatkoznak. Ezek után az ego azt vetíti a tudatos elmétekbe, hogy mindaddig, amíg a normál keretek között maradtok, addig nincs szükségetek semmi különlegesre, mint például egy Élet-döntés meghozatalára, vagy arra, hogy megtegyétek az első határozott lépést a lépcsősoron felfelé.  Más szavakkal, az ego azt akarja, hogy elhiggyétek, hogy a lépcsőn lefelé csúszás, vagy a helyben állás normális dolog, míg a felfelé indulás abnormális, ezért szükségtelen, veszélyes, tilos, vagy lehetetlen. Az ego üzenete ez: „Ember, ne zaklass fel másokat azzal, hogy változtatni akarsz a helyzeteden, viselkedjél normálisan, ahogy mindenki más!”

    Ebben a törekvésben az ego fő szövetségese az, amit a pszichológusok egy része kollektív tudattalannak nevez. Ezt hívhatjuk tömegtudatnak, vagy bolygói egónak is.  Ha a társadalmakra tekintetek, látni fogjátok, hogy nagyon sokan az egész életüket bizonyos társadalmi normák keretein belül élik le, vakon követve az egyháztól a divat irányzatokig a „normális élet” normáit.

    A történelem során, mint láthatjátok, számos társadalom szabott ki különböző büntetéseket azokra, akik a normákkal szemben cselekedtek. Ez drasztikus méretűvé válva eredményezhette a normáktól eltérni merészelők legyilkolását, kitelepítését, bebörtönzését, vagy a vagonokba terelését, hogy koncentrációs táborokba szállítsák őket. De mindez megvalósulhatott kevésbé drámai módon is, ennek eredményeként nehezebben felfedhető módon, mint pl. olyan családi vagy társadalmi méretű nyomás gyakorlásával, amely azt célozta, hogy az oktatás ne szóljon arról, hogy az életre más nézőpontból is lehetne nézni.

    Ha a társadalom egyszer megteremti magának azt az államot, amelyben a legtöbb ember fél a normák ellen tenni, vagy azokat megkérdőjelezni, akkor a társadalom merevvé válik. Ezáltal kevés esély marad a belső változásokra, így az ilyen társadalmak gyakran kezdenek lecsúszni, amely végül vagy belső tényezők miatt, vagy a rajtuk uralkodó külső ellenség következtében az összeomlásukhoz vezet. Ennek legfőbb példája a Római Birodalom volt, de az emberiség történelmének oldalait más ilyen összeomlás is szennyezi.

    Történelmi távlatokból nézve nagyon kevés társadalom rendelkezett olyan normákkal, amelyek lehetővé tették volna azt, hogy valaki spirituális utat kövessen. A legtöbb társadalom óva intette az embereket ettől, beleértve még, vagy különlegesen a vallásos társadalmakat. Ezért fordultak ellenem, gyakoroltak nyomást rám, és támadtak minden irányból, amikor a Krisztusságomat elkezdtem kifejezésre juttatni. Minden őszinte spirituális útkereső számítania kell rá, hogy az akaratának a társadalmi normákon túlra kell mutatnia ahhoz, hogy a spirituális utat annak teljességében követhesse. Más szavakkal, a spirituális útkeresőknek el kell fogadniuk azt a tényt, hogy a spirituális utat a nyugati társadalmakban jelenleg nem tekintik normálisnak. Ha az adott környezetetekben bármi miatt abnormálisnak tűntök, akkor fogékonnyá váltok az egótok finom próbálkozásaira, amellyel megkísérel benneteket a normákon belül, a karámon belül tartani.

    A társadalmon túl tudatában kell lennetek a saját egótok által teremtett belső nyomásnak is. A személyes normáitok egyértelműen azon környezetetek hatásai alatt állnak, amelyben felnőttetek, de rendelkeznek olyan egyéni jellegzetességekkel is, amelyeket nagy óvatosan az egótok teremtett meg az életeitek során. Ezek arra irányulnak, hogy az egótok által meghatározott normákat kövessétek, ezért egy spirituális útkeresőnek hajlandónak kell lennie arra, hogy a saját normáit felülvizsgálja. Soha senki sem volt a spirituális úton sikeres, aki ne vizsgálta, ne kérdőjelezte volna meg, és ne lépte volna át a saját személyes normáit és a környezetének külső normáit.  Más szavakkal a spirituális útkeresők számára a normákon való túllépés jelenti a normális viselkedést.

    A répa és a bot
    A normák koncepciója valamilyen középértéket, valamilyen átlagot feltételez. A középérték azonban csak két szélsőség viszonylatában létezik; az átlagérték a felső és az alsó érték között található.  Az ego ezért arra törekszik, hogy megteremtse a saját normáit azáltal, hogy megállapítja a felső és az alsó értékeket. A répa, az egótok szerint, a számotokra elérhető legmagasabb cél, a legvadabb vágyatok, a végső boldogságotok forrása. Mivel az ego nem lát túl a dualista tudatszinten, ezért a legmagasabb célt is a saját korlátolt látásmódja alapján állapítja meg, és a célotok elérésének módját is az illúziói alapján definiálja. Sok spirituális útkereső rendelkezik például valamilyen fokú tiszta elképzeléssel arra vonatkozóan, hogy az élete végső céljának a spirituális világban egy emelkedett állapotot lát. Az egójuk azonban gyakran sikeresen elhiteti velük azt, hogy a céljukhoz automatikus úton is eljuthatnak, amelyről már a korábbi értekezésemben beszéltem. Ennek nyilvánvaló példája az a meggyőződés, hogy amennyiben szóban kijelentitek, hogy Jézus Krisztus a ti Uratok és Megváltótok, akkor én automatikusan magamra veszem az összes bűneiteket, és a mennybe juttatlak titeket.

    A bot képviseli a legnagyobb félelmeteket, a legrosszabb rosszat, ami veletek történhet. Ismételem, az ego ezt is a saját illúziója alapján határozza meg, ezért mindig tartalmaz bizonyos irracionális elemeket. A félelem azonban valójában teljes egészében irracionális, mert ha egyszer megértitek Isten valóságát, akkor az igazság megszabadít benneteket minden félelemtől.

    Arra utalok, hogy valójában az ego normája egy elmebörtön, amely arra szolgál, hogy a határain belül tartson benneteket annak, ahol az ego úgy érzi, hogy kontroll alatt tarthat benneteket. Az ego a normákat azonban biztonsági zónaként interpretálja azt garantálva, hogy általa a legmagasabb álmaitokat érhetitek el úgy, hogy közben távol tart benneteket a legrosszabb félelmeitektől. A korábbi példámat erre felhasználva: mindaddig, amíg elhiszitek azt, hogy Jézus megment benneteket, addig üdvözülni fogtok. Mindaddig tehát, ameddig nem kérdőjelezitek meg a helyettesítő engesztelés doktrínáját, addig megmenekültök attól, hogy a pokol tüzén égjetek el.

    Ebből arra következtethetünk, hogy mindaddig, amíg nem kérdőjelezitek meg a normákat, beleértve a répát és a botot is, addig az egótok által definiált elmedobozotokban maradtok, és semmiféle spirituális fejlődésre nincs lehetőségetek. Mindaddig, ameddig hozzá nem kezdetek az egótok normáinak megkérdőjelezéséhez, addig spirituálisan nem fejlődtök. Az ego természetesen mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elhitesse veletek azt, hogy a normák megkérdőjelezése veszélyes, így fel kell készülnötök arra, hogy megkérdezzétek, hogy miért ne kellene a megkérdőjelezni normákat.

    Mint említettem, minden félelem irracionális, és minden irracionalitás a megfelelő megértéssel megszűntethető. Ahogy a Bibliában olvasható: „szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet.” Ezért beszéltem én is gyakran azokról, akiknek füle van a hallásra, és akiknek szeme van a látásra. Ezért mondtam az embereknek azt, hogy aki keres, az talál, aki kérdez, az választ kap, és ha kopogtattok, akkor az ajtó megnyílik számotokra. Tudom, hogy a normák megkérdőjelezése miatt érzett félelem nagyon meggyőző lehet, ezért hadd kíséreljem meg, hogy olyan tisztaságot nyújtsak nektek, amely hozzásegít ahhoz, hogy azt legyőzzétek.
    Miért veszélyes, ha nem kérdőjelezitek meg a normákat?

    Példaként a hagyományos keresztény nevezéktant használom.  A legtöbb keresztény egyház egyetértene azzal a gondolattal, hogy benneteket meg kell menteni, mivel vétkeztetek. De miért volt lehetőségetek arra, hogy vétkezzetek, Isten miért nem teremtett benneteket e nélkül a lehetőség nélkül, mert akkor nem volna kérdés az, hogy szükségetek van-e megváltásra?

    A legtöbb egyház szintén egyetértene azzal, hogy tennetek kell valamit azért, hogy meg legyetek váltva. Ehhez bizonyos döntéseket kell meghoznotok.  Bár abban már gyakran nem értenek egyet, hogy mit kellene tennetek, de ebben az összefüggésben ez most nem fontos. Az a tény, hogy nincs automatikus megváltás, hogy valamit nektek is tennetek kell azért, azt mutatja, hogy Isten szabad akaratot biztosított számotokra. A szabad akaratotok alapján ugyanis szembefordulhattok Isten törvényeivel, bűnt követhettek el, amely veszélyeztetheti az üdvözüléseteket, vagy dönthettek úgy is, hogy Isten törvényeinek rendelitek magatokat alá, ezáltal üdvözülni fogtok.

    Az a tény, hogy Isten szabad akaratot adott nektek azt mutatja, hogy bár Isten azt szeretné, hogy a birodalmába belépjetek, mégsem akar benneteket erre rákényszeríteni. Ha egy erőszakos Isten lenne, akkor úgy teremtett volna meg benneteket, hogy esélyetek se lehessen arra, hogy bűnt kövessetek el, ezáltal automatikusan Isten országába jutva. A logikus magyarázat arra mutat rá, hogy Isten nem robotként akart megteremteni benneteket, hanem azt akarja, hogy saját szabad akaratotokból lépjetek be a birodalmába.

    Mi szükséges ahhoz, hogy önként lépjetek be Isten országába? Meg kell értenetek, hogy az Isten országába való belépés a ti akaratotok, ezért a belépéshez szükséges feltételek teljesítése a ti érdeketeket szolgálja. Túl kell lépnetek minden félelemérzeteteken, azon, hogy valaki erőszakkal akarja az üdvözüléseteket, mert különben szörnyű helyen találjátok magatokat. Túl kell lépnetek minden kötelességérzeten, azon, hogy úgy érezzétek, hogy ahhoz, hogy a mennybe juthassatok, fel kell adnotok minden földi élvezetet, amely miatt az a homályos érzés alakulhat ki bennetek, hogy az üdvözülésetek a földi dolgok elvesztésével jár együtt.

    Az Isten országába való belépésetek teljes mértékben szabad akarattal meghozott döntésen kell, hogy nyugodjon. Szabad akarattal pedig csak úgy hozhattok döntést, ha tökéletesen tudatában vagytok annak, hogy a döntésetek mivel jár. Látnotok kell azt, hogy a földi birodalom helyett Isten országának választása a ti megvilágosodott énetek érdeke. Látnotok kell, hogy ezáltal semmit sem vesztetek, kizárólag nyertek, mégpedig valami olyat, amely végtelenül értékesebb mindennél, ami a Földön elérhető. Ha ezzel a teljes megértéssel nem rendelkeztek, akkor egyszerűen nem tudtok szabad akarattal meghozott döntést hozni. Egy olyan döntés, amely akár csak részben értetlenségen alapul, soha sem lehet szabad akarattal meghozott döntés.

    Ebből világosan az következik, hogy  Isten azt akarja, hogy szabad akarattal meghozott döntést hozzatok, ezért adott nektek szabad akaratot.  Isten tudja azt, hogy amennyiben a valóságot valóban megértitek, akkor örömmel választjátok Isten birodalmát bármilyen földi birodalom helyett. Ezért Isten azt szeretné, hogy teljes mértékben megértsétek a valóságot. Más szavakkal Isten semmit sem akar elrejteni előletek, és nem is törekszik erre. Ezért csak bizonyos erőknek az érdeke az, hogy benneteket Isten birodalmán kívül tartson, és ezek az erők akarják megakadályozni azt is, hogy a teljes megértés birtokában legyetek.

    Az ego és ennek a világnak a hercege az, aki tudatlanságban akar benneteket tartani azáltal, hogy elhiteti veletek azt, hogy bizonyos kérdések felvetése veszélybe sodor benneteket. Ezek az erők gyakran az egyházat használják fel arra, hogy leállítsák az emberek kérdéseit, bár a jelenlegi korban eljött az ideje annak, hogy az emberek a megfélemlítések fölé emelkedjenek, és követeljék az Istennel való kapcsolatuk viszonylatában a teljes igazságot. Valójában Isten soha sem gátolta, hogy megismerjétek az igazságot, amely szabaddá tesz benneteket. Így ha bármilyen belső vagy külső ellenállásba ütköztök is a megértésetek fejlődésében, akkor tudhatjátok, hogy az ego és ennek a világnak a hercege az, akik tevékenykednek. Legyetek tehát hajlandóak megkérdőjelezni a normákat, legyetek hajlandóak túllépni rajtuk, és legyetek hajlandóak TÖBBÉ válni annál, aminél a normák szerint nem lehet, vagy nem szabad.

    A norma egyenetlen mérce
    Az emberiség többsége esetében az ego által kialakított norma az, hogy az emberek ne menjenek túl azon, amiről a társadalom úgy gondolja, hogy normális viselkedés. Nyilvánvalóan a különböző kultúrák és társadalmak különböző mércét tartottak normális viselkedésnek, ezért  a világ különböző részein kialakított normák nagyon eltérőek. Ennek ellenére mindegyik meglehetősen azonos dologról szól, egészen pontosan arról, hogy semmi rendkívülit ne tegyetek. Legyetek közönséges emberek, ezáltal minden célotokat elérhetitek. Ha átlagos keresztényként például a vallási doktrínákat követitek, akkor egészen biztos, hogy üdvözülni fogtok.

    A legtöbb ember örömmel él közönséges, átlagos életet, azokat az értékeket követve, amelyeket  a társadalom normálisnak tart. Minden társadalomban azonban vannak olyan emberek, akiknek nem elegendő az, hogy átlagosak legyenek, hanem valami különlegesre vágynak az életükben. Ezért őszintén törekedhetnek arra, hogy nagyszerűek legyenek, és különböző módon kiemelkedhessenek az átlagos emberek közül.

    Sajnálatosan ezen emberek többsége más ego játszmák csapdájába kerül, és vetélkedni kezd másokkal. Bár a nagyszerűségre törekvésük potenciálisan spirituális fejlődéshez vezetheti őket, mindaddig nem lesznek képesek az egójuk fölé emelkedni, ameddig önmaguk másokhoz való hasonlítgatása játszmájának a foglyai.  Az ego ugyanis nagyon élvezi, ha másokhoz képest felsőbbrendűnek érezheti magát, ezért ezen emberek számára az ego egyszerűen más normát állított fel. Számukra a norma az, hogy a tömegbe olvadás helyett kitűnjetek a tömegből. Az ő szempontjuk alapján tehát az a normális, ha ők jobbak másoknál.

    Ennek szélsőséges formája esetében ezek az emberek azt hihetik magukról, hogy az emberiség egy különleges kategóriájába tartoznak, egy magasabb osztályba, amely eredendően a tömeg felett áll. Ezért ezen emberek számára a felsőbbrendűség válik normává, és az életüket az a törekvésük emészti fel, hogy bebizonyítsák ezt a felsőbbrendűségüket, amely lehet a hatalom, az intelligencia, a tanultság, a sport, a pénz, a szépség, vagy bármi elképzelhető.

    Nyilvánvalóan az a tény, hogy spirituális tanításokban, vagy ilyen mozgalmakban vesztek részt, az ego számára nem jelent korlátot arra nézve, hogy ez alapján is felsőbbrendűség érzetet próbáljon meg kialakítani bennetek. Sok spirituális ember esett annak csapdájába, hogy olyan célt tűzött ki magának, amelyet az egója határozott meg, amelyet az ego gyakran az üdvözülés garantált útjaként jelenített meg. Az ego szerint, mindaddig, amíg olyan külső szabályokat követtek, amelyeket valamelyik spirituális szervezet szabott meg, addig ti a többiek fölé emelkedtek, spirituálisabbak lesztek náluk.

    Valójában azonban az ezen a bolygón található spirituális szervezetek nagy többségénél a tisztán jelzett, vagy kimondatlan, esetleg homályos normákat részben, egészben a szervezet vezetőinek és tagságának az egója határozza meg. Az ego egyszerűen el tudta fogadtatni  a saját normáit ezekekkel az emberekkel, arra vonatkozóan, hogy mit is jelent spirituális embernek lenni.

    A dualista tudatszinten minden norma mögött azonban ott van az a háttér üzenet, hogy nem normális dolog, ha túl akartok lépni azon, hogy emberi lények vagytok. Az ego megengedi, hogy odáig emelkedjetek, ameddig csak akartok mindaddig, amíg a dualista játszmák általi magatokat másokhoz hasonlítgatás, vagy a külső normák elfogadásának korlátai között maradtok. Amire az ego biztosan nem vágyik az az, hogy az ÉN VAGYOK Jelenlétetekkel eggyé váljatok, és ezáltal arra törekedjetek, hogy itt lenn a Földön annak a Lénynek a kiterjesztései legyetek, akik már a spirituális valóságban vagytok.

    Az ego tisztában van azzal, hogy amennyiben tudomást szereztek arról, hogy spirituális lények vagytok, akkor kezdetek túllátni a földi normákon, és TÖBBET akartok majd annál, amit a Föld, vagy az ego számotokra nyújthat. Ezért kezdtek elszakadni az ego által definiált normáktól, céloktól, és ez fokozatosan erőt ad nektek ahhoz, hogy átvegyétek a hatalmat a saját tudatotok és lényetek felett. Ekkor tudjátok majd követni a minden teremtőtárs felé intézett eredeti hívást: sokasodjatok és hajtsátok uralmatok alá a Földet. Ezért az ego által meghatározott bármilyen norma azzal a háttér céllal születik, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy túljussatok a dualista életszemléleten. Az ego hagyja nektek, hogy bármilyen emberek lehessetek, akik csak lenni akartok, de azt nem akarja, hogy azok legyetek itt lenn, akik odafenn vagytok.

    A norma állandóan mozgó célpont  
    A spirituális útkeresők számára alapvető fontosságú, hogy ráébredjenek arra, hogy az ego normái nem fix entitások. Ahogy spirituálisan fejlődtök, az ego úgy adaptálja az új meggyőződéseket az új világszemléletetekhez. Az ego nyilvánvalóan azt szeretné, ha távol tarthatna a spirituális úttól, benneteket az anyagi világ ego játszmáinak csapdájában tartva, amelyekről a következő értekezéseimben szólok majd. Ha ezt nem képes elérni, akkor változtat a normáin, és támogatni kezdi a spirituális meggyőződéseiteket, miközben árnyalt módon eltorzítja azokat, annak érdekében, hogy továbbra is az emberi lények határvonalán belül maradjatok.

    Beszéltem már arról, hogy az ego az automatikus üdvözülés illúzióját vetette be, ezért minden spirituális útkereső számára alapvető fontosságú, hogy felmérje, hogy saját egója által létrehozott normák csapdájába esett-e, amelyek bár spirituális meggyőződésnek tűnhetnek, de valójában a valódi spirituális fejlődés gátjai.

    Az igazság az, hogy mindaddig, amíg az egótok bármilyen kis maradékával is rendelkeztek, addig az a ti adott jelenlegi tudatszinteteken próbál meg alkalmazkodni a saját normáihoz, beleértve ebbe a botot és a répát is. A cél számára mindenkor az, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy túllépjetek a jelenlegi tudatszinteteken. Ezért olyan fontos a spirituális útkeresők számára az, hogy ráébredjenek, hogy soha sem állhatnak helyben. A helyben állás ugyanis azt eredményezi, hogy az ego utolér benneteket, és ekkor olyan új normát teremt, amely alapján úgy tűnhet számotokra, hogy a spirituális úton elért jelenlegi szintetekre volt szükségetek, ennyi, ami elérhető.  Érezzétek tehát magatokat kényelmesen, és felejtsétek el azt, hogy feljebb induljatok.

    Legyetek tudatában annak, hogy minél magasabbra emelkedtek az úton, az egótok annál kifinomultabbá válik. Azzal, hogy spirituális koncepciók ismeretére tesztek szert, az egótokat is továbbképzitek, aki ezt a tanítást arra használja fel, hogy olyan normát teremtsen, amely nagyon meggyőző. Ez a norma minden spirituális meggyőződéseteket bele vonja a játszmába, és sok igazságot is tartalmazhat. De mindig jelen van benne az a finom kis torzítás, amely arra törekszik, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy túllépjetek a jelenlegi tudatszinteteken.

    Ezért nem állhattok egyhelyben, és soha sem engedhetitek meg azt magatoknak, hogy túlzottan elkényelmesedjetek. Ha őszinte pillantást vettek a spirituális szervezetekre, akkor láthatjátok, hogy mindre egy adott minta jellemző. A tagjaik közül sokan elszántan követik a szervezet által hirdetett utat, bármi legyen is az, teljes odaadással szolgálva a hatalmas eredmények elérése mellett. Amint a tagok a külső szervezeti rangsorban fokozatosan előrébb jutnak, egyre inkább a külső pozícióik válnak a számukra fontosabbakká a belső előrehaladásuk helyett.

    Ekkorra a pozícióikat védik inkább, mint hogy túllépnének azokon. Ez az ego ismérve. Ez a biztos jele annak, hogy olyan új normát fogadtak el önmaguk számára, amely azt a meggyőződést erősíti bennük, hogy nagyon spirituális emberek, mert túlléptek már az ego dualista víziójának külső jellemzőin. Sok spirituális szervezet torzul el ennek a folyamatnak az eredményeként elveszítve az eredeti transzformatív minőségeiket. Ekkor már arra törekednek, hogy az embereiket bizonyos szinten csapdában tartsák, megakadályozva őket abban, hogy túllépjenek a szervezet által meghatározott nyílt, vagy rejtett normákon.

    A normák megkérdőjelezése  
    A normák eredménye az, hogy azt hihetitek, hogy semmit sem kell már tennetek, vagy csak azt kell folytatnotok, amit eddig is tettetek, úgy érezve, hogy nincs szükségetek önmagatok, vagy az életetek bármilyen oldalának megváltoztatására. Ez az oka annak, hogy nagyon sok ember csak akkor kezd spirituálisan ébredezni, amikor nagyobb krízis következik be az életükben. Csak akkor, ha valami külső esemény összezúzza azt az érzésüket, hogy minden normális, hogy minden rendben van, akkor ébrednek fel, és kezdik észlelni, hogy valamin változtatniuk kell.

    Tűnődjetek el azon, hogy hányan haladnak nagyon lassan valamilyen krízis felé, és bár körülöttük mindenki látja azt, hogy mi történik, ők saját maguk nem veszik azt észre.  Nos, azért nem látják, mert mindeddig semmi sem zökkentette ki őket a normáikból, abból, hogy minden rendben, hogy semmi rossz nem történhet velük mindaddig, amíg azt teszik, amit eddig is tettek. Az ego normáitól minél elvakultabbá válik egy ember, annál súlyosabb krízisre van ahhoz szüksége, hogy felébredjen, és hajlandó legyen a változásra.
    A spirituális útkeresők számára mindig szomorú látvány az, ha az emberek egy krízis felé tartva figyelmen kívül hagynak minden előzetes jelzést. A homokba temetik a fejüket, és megtagadják, hogy hallgassanak valakire, vagy odafigyeljenek azokra az eseményekre, amelyek jelzik, hogy ideje megváltozniuk. Spirituális tanítóként leginkább azt kívánom, hogy minden őszinte útkereső elkerülje ezt a csapdát, amely azonban csak akkor lehetséges, ha mindenki tudatában van az ego normáinak és hajlandó megkérdőjelezni azokat.

    Alapvető tény az, hogy az ego normája mindig arra irányul, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy egy bizonyos szint fölé emelkedjetek. Egyszerűen nem juthattok egy adott szinten túl mindaddig, amíg meg nem látjátok azt, hogy mi tart benneteket vissza, amíg nem látjátok a dualista tudat által megteremtett normákat. Ezért minden spirituális útkereső számára alapvető fontosságú az, hogy tudatában legyen a normák létezésének, és legyen mindig kész azok megkérdőjelezésére.

    Ez magába foglalja a norma minden elemének megkérdőjelezését, beleértve a felső-, az alsó- és a középértéket is.

    A középérték. A legtöbb ember számára normálisnak tűnik az, hogy bizonyos módon viselkedjen, vagy higgyen, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy a spirituális útkereső számára is ez a normális. Ha igazán megértitek a spirituális út lényegét, akkor a célotok mindig az kell, hogy legyen, hogy túllépjetek önmagatokon, mert ez az az állandó norma, amelyet alkalmaznotok kell. Továbbra is segítséget nyújtanak-e azok a normák, amelyekkel eddig rendelkezve spirituálisan előrébb jutottatok, vagy bizonyos szinthez kötnek, egy olyan szinthez, ami kényelmesnek tűnik, de nem szolgálja a fejlődéseteket? Tudatában kell lennetek annak, hogy mindig jelen van annak a kísértése, hogy a spirituális út bármely szakaszán kényelembe helyezzétek magatokat. Így, ha kényelmesen kezditek érezni magatokat, és azt kezditek érezni, hogy már nincs szükségetek arra, hogy feljebb jussatok, vagy azt érzitek, hogy semmi újat nem kell tennetek, akkor legyetek éberek, és kérdőjelezzétek meg azt a normát, amely ezeknek a gondolatoknak és érzéseknek teret engedett. Az öntranszcendencia azt jelenti, hogy nem tehetitek, vagy hihetitek ugyanazt a végtelenségig. Eljön annak az ideje, amikor meg kell hoznotok az Életre irányuló döntéseteket, és egy teljesen új szintre kell emelkednetek.

    A felső érték.  Kérdőjelezzétek meg a legnagyobb álmaitokat, elképzeléseiteket, és legyetek hajlandóak a Krisztusi énetek által még azoknál is magasabb víziók kialakítására. Legyetek tudatában annak, hogy az egótok soha sem érti meg igazán a spirituális utat, ezért képtelen kitűzni számotokra az elérhető legmagasabb célt. A Teremtői tervetekben a célotok már ki van tűzve, nektek azt már csak a felszínre kell hoznotok, de ehhez túl kell látnotok az egótok korlátolt elképzelésein. Meg kell kérdőjeleznetek a célotokhoz, vagy az ego céljához vezető azt a módot is, amelyet az ego határoz meg a számotokra. Az ego soha sem érti meg az öntranszcendenciát, ezért hajlik arra, hogy külső kritériumokkal álljon elő bármilyen célotok eléréséhez. Legyetek hajlandóak túllátni azokon. Tanulmányozzátok a spirituális tanításokat, és kérjétek meg a saját Krisztusi éneteket, hogy finomítsa az elképzeléseiteket a céljaitok elérését illetően. Mindenek felett mindig legyetek hajlandók a többre törekedni, egy annál magasabb vízió megteremtésére, amellyel éppen rendelkeztek.

    Az alsó érték. Legyetek hajlandóak ráébredni arra, hogy minden félelem az illúziókból fakad.  A félelem megnyomorító hatása miatt rettegtek attól, hogy szembenézzetek azzal, amitől féltek, és ezért nem fedezhetitek fel, hogy a félelmetek illúzión alapul.  Ha egyszer szembe néztek a félelmeitekkel, akkor látni fogjátok azok irracionalitását. Ez az első lépés ahhoz, hogy magatok mögött hagyhassátok őket. Kérdezzétek meg magatoktól: „ Mi lehet a legrosszabb, ami velem megtörténhet? Az megakadályozhat-e abban, hogy megtanuljam a leckém, hogy túllépjek önmagamon?” Mint láthatjátok, ha egyszer az ego normáin túlra tekintetek, akkor ébredhettek arra rá, hogy az élet valós célja a spirituális fejlődés, amely azt jelenti, hogy megvan bennetek annak a lehetősége, hogy minden helyzetből tanuljatok. Sok ember a legnagyobb tragédiák következtében fejlődött legtöbbet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tragédiák bekövetkeztére kellene vágyakoznotok, hanem azt, hogy rá kell ébrednetek arra, hogy ha a legrosszabb dolog történik is veletek, az akkor sem jelentheti a spirituális fejlődésetek végét. Ha egyszer eltűnődtök azon, hogy amennyiben az egótok legnagyobb félelme következik is be, az is a fejlődéseteket gyorsítja majd, akkor kezdtek majd valóban felülkerekedni az ego bénító félelmeinek hatásán. A tudatos énetekben nincs félelem. Kizárólag az ego fél, ezért ha hozzákezdetek ahhoz, hogy leváljatok az egóról, akkor soha sem lesztek többé az ego félelmeivel elborítva, mivel látjátok majd, hogy mennyire irracionálisak és paranoidok valójában.

    Miért döntöttem úgy, hogy ezekről a norma játszmákról beszélek, mielőtt az ego különlegesebb játszmáiról ejtenék szót? Azért, mert minden különleges ego játszma esetén jelen van egy norma játszma is. Ha valamelyik speciális ego játszma fogságába kerültök, azt gondoljátok, hogy a viselkedésetek normális viselkedés, ezért egyszerűen nem veszitek észre, hogy valami gond van vele. Nem veszitek észre, hogy az mennyire korlátoz, vagy esetleg még is árt is nektek, vagy más embereknek. Egyszerűen nem veszitek észre a gerendát a saját szemetekben, ezért nyilvánvalóan nem is kezditek kiszedni azt.

    Mielőtt tehát hozzákezdenétek ahhoz, hogy egy adott ego játszmán átlássatok, előtte túl kell lépnetek azon az illúzión, hogy ez a játszma normális viselkedést képvisel. Rá kell ébrednetek arra, hogy lehet, hogy ez a legtöbb embernél normális viselkedésnek számít, de nem számít viszont normálisnak a spirituális útkeresők számára, vagyis egy olyan ember számára, aki spirituális szabadságra törekszik. Rá kell ébrednetek, hogy a játszmák elveszik a szabadságotokat, ez pedig erőt adhat ahhoz, hogy elkülönítsétek magatokat az adott játszmától, a későbbiekben pedig végképp megválhassatok attól. A kulcsfontosságú dolog minden ego játszmán való túllépéskor az, hogy eljussatok az igazság momentumához, oda, ahol látjátok, hogy mit tesztek, látjátok, hogy az adott dolog egy ego játszma, és spontán döntéssel határozva kimondjátok, hogy: „nem folytathatom ezt így tovább, meg kell változnom.”

    Az igazság ilyen momentumai kezdetben megrázkódtatásként érhetnek benneteket, mivel még az egóval azonosítjátok magatokat. Érzelmi sérüléseket okozhatnak nektek, fájdalommal járhatnak, és sértheti a büszkeségeteket az, ha ráébredtek, hogy egy ego játszma tart benneteket csapdában. De amint hozzákezdetek ahhoz, hogy különválasszátok magatokat az egótól, a megrázkódtatás egyre kisebbé válik, eljutva egészen odáig, amikor egy újabb ego játszma felfedezése már semmilyen megrázkódtatással, vagy fájdalommal nem jár majd. Egyszerűen látni fogjátok, hogy mi az, és megváltok tőle, mint ahogy egy kopott nadrágtól is megváltok.
    Az ego játszmák felfedésének és az róla való lemondás momentumának megteremtésével, megkönnyítitek saját spirituális utatokat. Ahhoz, hogy erre bátorítsalak benneteket, néhány igen materiális ego játszmáról ejtek majd szót, azokról a játszmákról, amelyeken a legtöbb spirituális útkereső már túljutott. Azt remélem ugyanis, hogy ezek segítségével látni fogjátok, hogy ti már elindítottátok az ego játszmáin való túllépés momentumát. Ennek a tudatában kell lennetek annak érdekében, hogy alkalmazni tudjátok azokra az ego játszmákra is, amelyeket még nem vettetek észre, és hogy fájdalom nélkül túlléphessetek rajtuk. A spirituális út ugyanis nem fájdalmas folyamat, hanem örömteli megszabadulás mindattól, ami korlátoz benneteket, annak érdekében, hogy egyre nagyobb szabadságot tapasztalhassatok meg.

     

    Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: georg47 (2014-05-26)
    Megtekintések száma: 201 | Tag-ek(kulcsszavak): JÉZUS TANÍTÁSAI 7/1. rész | Helyezés: 5.0/1
    Összes hozzászólás: 0
    Név *:
    Email *:
    Kód *: