Csütörtök
2017-09-21
3:55 PM
A fejezet kategóriái
Cikkeim [355]
Video [68]
Zene [17]
Angyal kártyák [30]
Google
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 46
Pagerank
Google PageRank
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Sátorhelyi néptáncegyesület
  • spirituális ébredés
  • google optimalizálás
  • Ezoteria Magazin

    Cikkek katalógusa

    Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

    JÉZUS TANÍTÁSAI 6/2. rész
    A Krisztuskép illúzió/Mentális rabszolgaság

     


     

    Ha hagyjátok, hogy a Krisztusról alkotott képet az anti-krisztusi tudat definiálja, akkor nem csoda, hogy nem válhattok szabaddá.
    Mint ahogy már mondtam, a kereszténység feletti uralmat teljes egészében az anti-krisztusi tudat és az anti-krisztusi erők vették át. Kezditek-e kapiskálni, hogy ez mit jelent ?

    Azt jelenti, hogy az elmúlt 1700 évben a keresztény vallások által hirdetett Krisztuskép valójában nem más, mint egy illúzió, amelyet az anti-krisztusi tudat szándékosan tervelt ki annak érdekében, hogy az emberiséget az anti-krisztusi tudat illúziójának fátyla mögött tarthassa csapdában.  Annak ellenére, hogy én azért jöttem, hogy az embereket megszabadítsam az anti-krisztusi tudatszinttől, a rólam kialakított hamis kép lett a majdnem teljes mentális rabszolgaságotok eszköze.

    Mert mi a Krisztus, és mi az anti-krisztus? Nos, a legrövidebb válasz alapján a Krisztus az a tudatszint, amely látja minden élet egységét, az egységet a Teremtő és a teremtményei között. Az anti-krisztus pedig az a tudatszint, amely aktívan tagadja ennek az egységnek a meglétét, és helyette olyan képet jelenít meg a világról, amely egymástól elkülönülő részlegekből áll. Ennek a tudatszintnek megfelelően vagy nem is létezik Isten, vagy ha létezik is, akkor is az égben élő távoli lény Ő, nem pedig az az Isten, aki a bennetek lévő belső birodalomban lakik.

    Az anti-krisztus végső értelemben nem valós. Csak egy illúzió, amely csak az önészleléssel rendelkező lények tudatában létezhet. Ez a magyarázata annak, hogy miért alapvető fontosságú ennek a tudatnak az, hogy az embereket az illúziók világának fogságában tartsa, hiszen nélküle az anti-krisztus szó szerint elpusztulna. Nincs ugyanis önálló, saját élete, csak úgy létezhet, ha az önészleléssel rendelkező lényektől az élethez szükséges vérüket, a tudatukat eltulajdonítja.

    A Krisztus azért érkezett, hogy megszabadítson benneteket a különválás illúziójától, hogy el tudjátok fogadni a valóságot, azt, hogy ti a Teremtő lényének és tudatának az egyéniesült kiterjesztései vagytok. Éppen ezért valójában soha sem váltatok Istentől külön, a különválás illúziója csak az egyéni tudatotokban létezhet, valamint egy bolygói egység lakóinak kollektív tudatában.  

    Mivel adott, hogy az anti-krisztus az illúziók fogságában tart benneteket a túlélése érdekében, ezért csoda-e, hogy az anti-krisztus vette át a hatalmat a kereszténységen, amit aztán arra használt, hogy egy teljesen hamis Krisztusképet hirdessen? A keresztény vallást egy zárt rendszerré alakította, amelyből nincs út a szabadsághoz.

    Mert az anti-krisztus elsődleges eszköze az, hogy megszínezi a látásmódotokat. Ha pedig az általatok  látottak már mind az anti-krisztus által megszínezettek, akkor egyszerűen nincs más referenciakeretetek, hogy tudjátok, hogy létezik valami más is azon az illúzión kívül, amit láttok. A Krisztus ezért hozza el nektek ezt a viszonyítási keretet annak érdekében, hogy az ismeretek fényében dönthessetek a Krisztus valósága, vagy az anti-krisztus valótlansága között.

    Az ezen és más hasonló honlapokon nyújtott tanítások és eszközök segítségével képesek lesztek megszabadítani magatokat az anti-krisztus illúzióitól.  Ha elegendően teszitek ezt meg, akkor a lendület megállíthatatlanná válik, és ez arra kényszeríti majd az anti-krisztust, hogy feladja a szorítását a bolygótokon. Ennek az eseménynek a bekövetkezte nincs olyan messze, mint ahogy azt egyesek gondolják; de tény, hogy még nem is megvalósult valóság. Emberek millióra van szükség ehhez, akik kinyilvánítják a Krisztusságukat.

    Ezzel a honlappal az a célom, hogy a lehető legtöbb embert hozzásegítsem ahhoz, hogy eljusson arra a pontra, hogy tudatosan az ÉLETET válassza.  

     
    Éva és a Kígyó 
     

     
    Észrevettétek-e már, hogy vannak olyan emberek, akik nagyon agresszívan próbálnak a saját hitükre téríteni benneteket? Néhányuk még arra is hajlandó, hogy mindeközben lerombolja a hiteteket, arra törekedve, hogy kételyt ébresszen bennetek azzal a tanítással, vagy tanítóval kapcsolatban, akit követtek, vagy akár a teljes spirituális utatokkal kapcsolatban.Tanuljátok meg azt, hogy hogyan ismerhetitek fel az ilyen embereket, mi a forgatókönyvük, és hogyan védhetitek meg magatokat az agresszív mentális befolyásuktól.

    Kim kérdése: Jézus, kérlek, segíts megértenem, hogy mi történt Éva és a Kígyó között. Tudom, hogy említetted már, hogy az Édenkert-történet  annak a szimbóluma, ami minden lélekkel történt. Más szavakkal valójában nem azt jelenti, hogy a nők felelősek a bukásért. Éva ugyanis a lényünk, a tudatos énünk női polaritásának a szimbóluma, míg az ÉN VAGYOK Jelenléte pedig a férfi polaritás. Azt szeretném megérteni, hogy mit jelent valójában az, hogy Évát megkísértette a Kígyó, és mit képvisel a Kígyó?

    Jézus válasza: A bukás előtt Éva képviselte azt a fejlődő életáramlatot, aki még nem érte el a Krisztusi tudatszintet, de aki aktívan, belső megosztás nélkül az Isten észlelési állapot irányába fejlődött. A Kígyó azt az életáramlatot jelképezi, aki az anti-krisztusi tudatszintet testesítette meg, és aki ezért aktívan arra törekedett, hogy megpróbálja bebizonyítani azt, hogy Isten tévedett amiatt, hogy bizonyos életáramlatokat az anti-krisztusi tudat csapdájában tart fogva. Éva a bukás után azt az életáramlatot képviseli, aki részesévé vált az anti-krisztusi tudatszintnek, és aki részt vett a viszonylagos jó és rossz tudásának megismerésében, ezért az önmaga ellen megosztott házzá vált.

    Az anyag valóságába süllyedés kezdetekor ti, vagyis a tudatos én korlátolt tapasztalattal és önészleléssel rendelkezett. Azt mondhatjuk, ahogy Pál említette, „kisbabák voltatok a Krisztusban”. Isten tudatában van ennek, ezért az újonnan lesüllyedt életáramlatok számára védett környezetet és spirituális tanítót biztosít. Az Édenkert egy ilyen spirituális tantermet képvisel a fejlődő életáramlatok számára, és a kertben az „Isten” a felemelkedett mesterek egyike volt, aki tanítóként, vezetőként, guruként, Mesterként működött.

    A réges-régi és jól bevált módszere a fejlődő életáramlatok teljes Krisztusi tudatszinthez segítésének a Mester-tanítvány, vagy Guru-cséla kapcsolat.  Mi ennek a kapcsolatnak az alapja? Az, hogy a Mester többet tud a világegyetemről és Isten törvényeiről, mint a tanítványok, vagyis, hogy ő magasabb szintű Krisztusi tudatszinttel rendelkezik. Ha a tanítvány ugyanazzal a spirituális szinttel rendelkezne, mint a Mester, akkor nem volna szüksége Mesterre, Mester lenne ő maga is. Ha a tanítvány Mester volna, akkor nem testesülne meg a Földön, ezért azt mondhatjuk, hogy a Földön minden embernek szüksége van egy (külső, vagy belső) Mesterre annak érdekében, hogy a Krisztusi tudatszintre eljusson.

    Az én mestereim egyike Keresztelő János volt, aki segített felismerni a valós küldetésemet. Nélküle nem érhettem volna el azt az áttörést, amely ahhoz volt szükséges, hogy hozzákezdjek a küldetésemhez. Ő még más módon is segítséget nyújtott nekem, az azonban az írásokban nem került lejegyzésre. Arra utalok, hogy egyetlen igaz spirituális útkereső se juthat arra az összegzésre, hogy neki nincs Mesterre szüksége, hogy ő Mester nélkül is el tudja érni a Krisztusi tudatszintet. Ha ezt mondja, akkor azt büszkeségből teszi, amelynek spirituális vakság az eredménye.

    A Mester-tanítvány kapcsolat alapja az, hogy a Mester magasabb Krisztusi tudatszintet képvisel, mint a tanítvány. Ezért a Mester irányít, és ha a tanítvány követi az útmutatást, akkor a Krisztusi tudatszint irányába fejlődik tovább. Ahhoz azonban, hogy a tanítvány kövesse a Mestert, ahhoz a tanítványnak meg kell bíznia a Mesterében, és a fejlődési folyamatban.

    Ez azt jelenti, hogy a tanítványnak hajlandónak kell lennie arra, hogy kövesse a Mester útmutatásait anélkül, hogy teljes mértékben tudná, hogy azokat miért kapja. A Mester-tanítvány kapcsolat bizalomra, a Mester ígéretére, valamint a kettejük közötti szövetségre épül, amely kimondja, hogy amennyiben a tanítvány hű marad a Mesterhez, akkor a tanítvány ugyanazt a tudatszintet éri majd el, mint amit a Mester. A Mester kötelessége, hogy átadja a tudatszintjét a tanítványnak, a tanítvány kötelessége pedig az, hogy fenntartsa a fejlődés folyamatához, az öntranszcendencia folyamatához kötődő hűségét.

    Alapvető fontosságú, hogy megértsétek, hogy a Mester útmutatása szakaszos, és nagy odafigyeléssel adaptálták a tanítvány adott tudatszintjéhez. Mint ismeretes, a földi iskolákban sem tanítanak az óvodákban egyetemi tananyagot. Más szavakkal, a kapott instrukciók minden ponton csak kis mértékben haladják meg az adott tudatszinteteket. Képesek vagytok az útmutatás megragadására, de azok alkalmazásához nyújtóztatnotok kell a tudatotokat.

    Ennek a folyamatnak az a lényeges hatása, hogy a tanítvány, különösen a kezdő tanítvány nem rendelkezik annyi végzettséggel, hogy megértse, hogy a Mester instrukcióinak mi a célja, vagy, hogy az útmutatások miért adott formában nyilvánulnak meg. Ennek nem az az oka, hogy a Mester szükségszerűen el akar rejteni a tanítványtól valamit, de ha a tanítvány rendelkezik már annyi végzettséggel, hogy tudja azt, hogy a leckét miért kapja, akkor a tanítványnak nincs szüksége a leckére. Van tehát egy beépített rés a tanítvány végzettsége és a között a tudatosság között, amely ahhoz szükséges, hogy a tanítvány teljesíteni tudja az instrukciók mögött rejlő feladatot. A tanítvány a rés áthidalásával lesz képes teljesíteni a feladatot, és azáltal nő a végzettsége. Ahhoz azonban, hogy a tanítvány át tudja hidalni ezt a rést, ahhoz követnie kell a Mester útmutatását anélkül, hogy teljes mértékben tudná annak okát.
    Alapvető fontosságú annak megértése is, hogy a spirituális tanteremben átadott tanítás nem passzív tananyag. Olyan aktív, alkalmazható ismeret, amely megkívánja a tanítványtól azt, hogy saját erőfeszítésein keresztül, a találékonyságával és a kreativitásával integrálja a kapott tanítást. A tanulási folyamat részeként a tanítvány, közülük a haladók egy vizsgán mennek keresztül, amely azt jelenti, hogy a tanítvány egy útmutatás-csomagot kap, és bár az instrukciók nem hibásak, de ha a tanítvány szó szerint követi azokat, akkor nem megy át a vizsgán. A tanítványnak kell kitalálnia azt, hogy az instrukció pontosan mit jelent. Ezért hívják a spirituális tantermet gyakran „Misztériumiskolának”.

    Más szavakkal, a tanítvány azáltal fejlődik, hogy kitalálja a Mester útmutatása mögött rejlő mélyebb értelmet. Ez egy olyan alapvetően lényegi koncepció, amely magyarázatot ad arra, hogy miért nem követhetőek vakon, vagy mechanikusan a Mester utasításai. A magasabb szintű Krisztusságra törekedve kreatívan kell ugyanis azokhoz hozzáállni, így sokszorozzátok meg a tálentumaitokat. Ez a folyamat jellemzi a Zen Buddhizmust is, ahol a tanítványnak egy koanon, egy ellentmondásos feladványon kell eltűnődnie, amelyet szó szerinti értelmezéssel nem lehet megoldani.

    A tanítványnak azonban ennek ellenére követnie kell az útmutatás szellemét, nem módosíthatja azokat saját kedvére, vagy kényelmére. Más szavakkal, a tanítványnak el kell érnie azt a legmagasabb tudatszintet, amely ahhoz szükséges, hogy megoldja a feladatot, ahelyett, hogy a Mester instrukcióját átértelmezné, és úgy próbálná a saját aktuális tudatszintjébe beilleszteni. Ha a tanítvány nem hajlandó magasabb tudatszintre törekedni a fejlődése érdekében, akkor a Mester instrukcióit egy alsóbb tudatszintre húzza le, és ezáltal nem fejlődik. Arra utalok, hogy a tanítványnak a fejlődése érdekében a hitét a Mesterbe kell helyeznie. Ez azonban nem lehet vak hit; olyan hitnek kell lennie, amely a magasabb megértésre törekvés vágyán alapul. A Biblia ezért mondja azt, hogy: „szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet.” (Példabeszédek 4,7), és ezért mondtam, hogy: „Kérjetek és adatik néktek”. (Máté 7,7)

    Vessünk most az Édenkertre egy újabb pillantást. Éva képviseli a fejlődő tanítványt, aki nagyon különleges utasítást kapott a Mestertől, azt, hogy óvakodjon a jó és rossz tudásának gyümölcsétől. A tiltott gyümölcs képviseli az anti-krisztusi tudatszintet, az Istentől való elkülönülés tudatszintjét, a dualitás és a relatív igazság gondolkodásmódját. Éva nem volt teljes mértékben tudatában annak, hogy az adott instrukciót miért kapta, mert ez a feladat nem járt együtt vizsgával.

    De megoldhatta volna ezt a feladványt akkor, ha úgy követi az útmutatást, hogy közben megpróbál magasabb értelmet keresni arra, hogy miért kapta az instrukciót. Az útmutatás követése helyett azonban Éva a Kígyó megkísértésére hallgatott. A bibliai történetben ez egy olyan lény volt, aki az anti-krisztusi tudatszintet testesítette meg, teljesen azzal azonosult. Ez a lény azért lehetett jelen a Kertben, mert a Mester tiltott gyümölcsre vonatkozó instrukciója mögötti igazi teszt az volt, hogy a tanítványnak találkoznia kellett egy olyan kísértéssel, amely ellentmond Isten törvényeinek.

    Amikor Isten szabad akaratot adott az életáramlatoknak, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy annak lehetősége is birtokolják, hogy Isten törvényei és a kreatív szándéka ellen fordulnak. Nincs azonban garancia, vagy szükség arra, hogy az életáramlat a szabad akaratát arra használja, hogy szembe forduljon Isten törvényeivel, ám fennáll ennek a lehetősége, és ez a fejlődő tanítványok számára állandó kísértést jelent. Ezen a kísértésen csak a teljes Krisztusi tudatszint elérésével juthat túl a tanítvány, csak akkor hagyhatja örökre maga mögött az anti-krisztusi tudatszintet. Hogy ez megtörténhessen, a Mesternek hagynia kell, hogy a tanítvány szembesülhessen az anti-krisztusi tudatszint tesztjével, mint ahogy engem is elért az ördög megkísértése a vadonban való tartózkodásomat követően.

    Hogyan kísértette meg az anti-krisztusi tudatszint Évát? A tanítvány azért lett megkísértve, mert a Kígyó szándékos és kiszámított támadást intézett a Mester-tanítvány kapcsolat lényegére. Mint ahogy mondtam, ennek a kapcsolatnak a lényege a tanítványnak a Mesterbe vetett hite, ezért a Kígyó ezt a hitet támadta meg azzal, hogy a kétség magját elültette a tanítvány tudatában. Szavak segítségével tette meg ezt: „bizony nem haltok meg”. A bizony szó volt a kétségnek az a nyílvesszője, amelynek eredményeként a tanítvány kétségbe vonta a Mester útmutatását.

    Azzal, hogy a tanítvány hagyta, hogy a tudata magába fogadja a kétséget, ezzel „önmaga ellen megosztott házzá” vált, ezért a tanítvány nem volt képes a Mester jelenlétében megállni. Megpróbált elbújni előle ezzel tovább szilárdítva a Mestertől való elkülönülését. A tanítvány végül olyan mélyre süllyedt az elkülönülés, a dualitás, a viszonylagosság tudatszintjében, vagyis az anti-krisztusi tudatszintben, hogy elveszítette a Mesterrel való kapcsolatát, de még a Mester emlékét is. Csak valami bizonytalan belső vágyakozás maradt meg benne valami után, ami túlmutat ezen a világon, egy olyan vágyakozás, amelyet nem lehet végleg megszűntetni, de amely elfedhető.

    Kim: Segítenél abban, hogy megértsem az anti-krisztusi tudatszintet? A kérdésem arra irányul, hogy honnan ered, és mi a lényege ennek a tudatszintnek?

    Jézus: A szabad akarat társaként jött létre.  Mint ahogy azt ezen a web felületen már elmagyaráztam, Isten meghatározott bizonyos kreatív princípiumokat, vagy törvényeket, hogy biztosítsa azt, hogy a világegyetem önfenntartóan fejlődhessen, és ne kerüljön az önpusztítás állapotába. Benneteket teremtőtársként teremtett meg, hogy Isten törvényi keretein belül a kreatív képességeitekkel segítsétek Isten országát a Földre vinni. Ezek a törvények arra lettek kialakítva, hogy biztosítsák az egyéni teremtőtársak és az egész közötti tökéletes harmóniát, annak érdekében, hogy egy-egy teremtőtárs ne használhassa a kreatív képességeit arra, hogy más életáramlatokat, vagy a világot elpusztítsa.

    Isten nem csak az életáramlatokét, hanem az egész fejlődését szeretné látni.  Ha Isten törvényein belül maradtok, akkor harmónia áll fenn az egyéni teremtőerőtök és az egész között. Ha kiléptek Isten törvényeinek keretei közül, akkor úgy cselekedtek, mintha a világegyetem egésze nem számítana nektek, mintha az alárendelt szerepet játszana csupán. Ezért minden cselekedetek arra irányul, hogy korlátozzon benneteket és az egészet.

    Istennek nyilvánvalóan nem ez a szándéka, ezért a biztonság érdekében Isten az anyagi világegyetemet egy tükörként tervezte meg. Bármit tesztek másokkal, a világegyetem azt felnagyítja, és úgy tükrözi vissza számotokra, amelynek az az eredménye, hogy korlátozza a teremtőerőtöket. Ez megvéd benneteket attól, hogy elpusztítsátok az egész világegyetemet, mivel nullára csökkentitek a teremtőerőtöket, mielőtt a környezeteteket nagy részét elpusztíthatnátok.

    Ez azonban csak azon teremtőtársak számár felállított biztonsági intézkedés, akik félreértelmezik a szabad akaratukat. Nincs szükség arra, hogy így tegyetek. Teljes mértékben lehetséges az, hogy a korlátolt teremtőerőtöket úgy használjátok fel, hogy az felnagyítson, többé tegyen benneteket és az egészet is. Ahhoz, hogy megtanulhassátok azt, hogy hogyan egyensúlyozhatjátok ki az egyéniségeteket az egésszel kapcsolatban, ahhoz Isten egy spirituális iskolát, Misztériumiskolát teremtett, valamint egy tapasztalt tanítót biztosított a tapasztalatlan teremtőtársak számára.

    Ha elkülönítitek magatokat az igaz spirituális tanítótól, akkor a karma törvénye, vagy az akció-reakció válik a tanítótokká. Nyilvánvalóan a Mester-tanítvány viszony arra lett kialakítva, hogy Isten törvényeinek biztonságos kikötőjében maradjatok. Az azonban csak akkor működik, ha a Mesterrel kapcsolatban a bizalmatok fennáll, tudva, hogy a végső Mesteretek a Teremtő, aki a világegyetemet a fejlődésetek érdekében hozta létre, a törvényeit pedig a ti védelmetekre alakította ki. Ha elkülönítitek magatokat a Mesteretektől, aki tanítótoknak lett kijelölve, akkor az akció-reakció törvénye tanít majd benneteket úgy, hogy minden, amit kibocsájtotok visszatér hozzátok,. Remélhetőleg egy nap ráébredtek arra, hogy ha a világegyetemre gyűlöletet bocsájtotok ki, akkor a kozmikus tükör azt fogja visszatükrözni rátok, ezért, ha nem akarjátok azt, hogy gyűlölet hulljon vissza rátok, akkor szeretetet kell kibocsájtanotok.

    A Mester feladata az, hogy segítsen nektek ennek a leckének a megtanulásában, anélkül, hogy a cselekedeteitek következményeitől szenvednetek kellene. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha hisztek a Mester útmutatásában, és ha a Mester pl.azt mondja nektek, hogy ne egyetek bizonyos gyümölcsökből, mert biztosan meghaltok, akkor kövessétek az utasítását.

    Alapvető fontosságú, hogy megértsétek, hogy az akció-reakció törvénye miatt Isten különösebb mértékben nem aggódik azért, ha megszegitek a törvényeit. Lehetőségetek van ugyanis arra, hogy kísérletezzetek, és arra is, hogy hibázzatok. Más szavakkal lehetőségetek van tanulni abból, ha Isten törvényeit követitek és abból is, ha azoknak ellenszegültök. Probléma akkor jelentkezik, ha Isten törvényeinek ellenszegülve nem vagytok hajlandóak beismerni, hogy hibáztatok, amely aztán korlátoz benneteket és az élet további résztvevőit is.

    Arra utalok, hogy az élet célja a fejlődés, és mivel a szabad akarat kaptatok, ezért senki sem kényszeríthet benneteket növekedésre. Csak egy úton, az önkorrekción, az öntranszcendencián keresztül fejlődhettek. De mi történik, ha a tanítvány hibázik, és nem hajlandó megérteni, vagy bevallani azt, hogy tévedett, nem hajlandó szembenézni a Mesterrel? Nyilvánvalóan az ilyen életáramlat nem javítja ki önmagát, nem ennek eredményeként nem képes fejlődni. Ez a kreatív szándék ellen irányul, ezért ha a tanítvány továbbra is fenntartja ezt, akkor egy ponton önpusztítóvá válik. Szükségtelen mondanom, hogy Isten sokkal inkább azt szeretné, ha a gyermekei nem esnének bele ebbe a csapdába.

    Ennek megakadályozására Isten a Krisztusi tudatszintet teremtette meg, amely mentőövként szolgál. Az egyetemes Krisztusi tudat Isten egyetlen Fia, és ahogy mondtam, az egyetlen Fiú ismeri az Atyát, (Máté 11,27); senki sem juthat el az Atyához kizárólag a Fiún keresztül. (János 14,6) Ez az jelenti, hogy a Krisztusi tudat egy Istennel és Isten törvényeivel. Az a teremtőtárs, aki a Krisztusi tudatszintet elérte egynek látja önmagát Istennel és Isten Testével. Ezért egy ilyen lény megérti azt, hogy Isten törvényeinek követése számára és az egész számára is a legjobb, amely egész része a nagyobb Énnek.  Ezért a Krisztusi lény soha sem sérti meg Isten törvényeit, mert egy ilyen lénynek az abszolút mérce az, ha ismeri azt, ami harmóniában van Isten törvényeivel és azt is, ami nem.

    Egy teremtőtárs azonban a nem teljes Krisztusi tudatszinttel van megteremtve. Meg van benne a Krisztusi tudatszint csírája azzal a lehetőséggel, hogy teljes Isten-tudatra fejlődhessen. A döntésein keresztül juthat el ide, amelynek következtében a Krisztusi igazság teljes mértékben integrálódik a lényében. Isten törvényeit azonban nem vakon kell követni, ismernetek kell a megvilágosodott önérdeketeket. Egy teremtőtárs úgy fejlődik, ha a Krisztusi abszolút igazság mellett dönt az anti-krisztusi relatív igazság helyett.

    Az anti-krisztusi tudat az Istentől, Isten törvényeitől való elkülönülésből fakad, amely a szabad akaratból eredő lehetőség. Ez az elkülönülés vezet az alapvető dualitáshoz, amelynek eredményeként önmagatokat Istentől eltávolodva látjátok. Attól kezdve, hogy Istentől elkülönítitek magatokat, önmagatokat már nem látjátok egynek Isten Testével. Ekkor veszítitek el azt a képességeteket, hogy az egyéniségeteket ki tudjátok egyensúlyozni az egésszel, ezért arra törekedtek, hogy az egyéni éneteket dicsőítsétek a nagyobb Énetek helyett. Emiatt válnak az emberek ebben az állapotban egyre egoistábbakká, és ennek eredményeként az emberek és a spirituális tanítójuk számára elérhetetlenné.

    A dualitás egy olyan új tudatszintet nyilvánít meg, amelyben nincs értéke a Krisztusi tudatszint igazságának, az Isten törvényein alapuló igazságnak. Az „igazság” relatív koncepcióvá válik, amelyet az az egyén határoz meg, aki az anti-krisztusi tudatszint csapdájába került. Ez a relatív jó és rossz tudásának gyümölcse, ahol nincs olyan abszolút mód, amellyel az igazságot meghatározható, ezért az attól függően változik, ahogy azt meg akarjátok határozni. Ez esetben többnyire az egyéni ént dicsőítitek, és figyelmen kívül hagyjátok az egészet.

    A lényeges pont azonban az, hogy az anti-krisztusi tudatban nincs jelen semmilyen igazság. Ezért ha egy lény egyre inkább ennek a tudatszintnek a csapdájába kerül, ha ezzel a tudatszinttel azonosítja magát, akkor számára egyre nehezebb meglátni, és beismerni azt, hogy tévedett. Végül is ha nincs abszolút igazság, hogy dönthető az el, hogy egy adott cselekedet hiba volt-e? Ha az igazság relatív, akkor mindig van arra lehetőség, hogy az „igazságot” úgy határozzátok meg, amelynek alapján úgy tűnhet, hogy valójában nem is követtetek el hibát, ezért nincs is önkorrekcióra szükségetek. Ha az „igazságot” ti határozzátok meg, akkor mindig elérhetitek azt, hogy úgy tűnjön, hogy nektek van igazatok, mindenki más pedig, Istent is beleértve, téved.

    Nyilvánvalóan ezt az illúziót csak úgy tarthatjátok fenn, ha figyelmen kívül hagyjátok azt, amit az igaz spirituális tanítók tanítottak, és azt, amit a világegyetem számotokra visszatükröz. Más szavakkal, az illúzió fenntartásához figyelmen kívül kell hagynotok a saját tetteitek következményeit, amely azonban egyre nehezebbé váló harccá válik. Ha gyűlöletet bocsájtotok ki magatokból, a világegyetem azt tükrözi vissza számotokra, és minél több gyűlöletet bocsájtotok ki, annál többet kaptok vissza, amelynek következtében egyre nehezebbé válik számotokra az, hogy azt figyelmen kívül hagyjátok, vagy, hogy azt félremagyarázzátok. Ahhoz, hogy továbbra is figyelmen kívül hagyhassátok, hogy felelősek vagytok azért, ami a világegyetemből hozzátok visszatér, ahhoz a teljes büszkeség és arrogancia állapotába kell kerülnötök, amely alapján úgy tűnik számotokra, hogy annak, ami hozzátok visszatér, nem ti vagytok az okai. Az ugyanis mások hibájából következik be, vagy Isten igazságtalansága az oka annak, és nektek van igazatok, mindenki más pedig, Istent is beleértve, téved. Alapvetően abba a harcba merültök ekkor bele, amely a világegyetem uralására irányul, azt gondolva, hogy ha minden megfelel az általatok kialakított világszemléletnek, akkor végső bizonyságot nyertek arra vonatkozóan, hogy az igazsággal kapcsolatos relatív meghatározásotok helyes volt.

    Ha azonban az igazság meghatározásotok relatív, a büszkeségetek pedig abszolút, akkor ezt az illúziót egészen addig fenntarthatjátok, amíg nem szembesültök a tűzpróbával, amely a második halált előzi meg. (Jelenések 20,14 és 21,8) Abban a pillanatban a lélek már nem képes tovább arra, hogy figyelmen kívül hagyja az igazságot, de fenntarthatja a büszkeségét, amely megakadályozza abban, hogy korrigálja önmagát még az abszolút igazság fényében is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a tekervényes tudat alapvető eleme az „igazság” relatív meghatározása; a valós probléma azonban az önkorrekció megtagadása.

    Ez a tagadás Isten ígéretének kétségbe vonásából ered, mint ahogy azt a tálentumról szóló példabeszédemben kifejtettem: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Máté 25,21)  A tanítvány vagy kétli ennek az ígéretnek az érvényességét, vagy nem hajlandó bizonyos mértékben hűséges lenni hozzá, azaz nem sokszorozza meg a tálentumát.  Így nem éri el azt a legtöbbet, amit az adott helyzetben elérhetett volna, igazolva azzal Isten ígéretét.

    Kim: Ez nagyon érdekes, mert ez magyarázatot adhat arra, hogy miért van az, hogy bizonyos emberek olyan agresszívan utasítanak vissza minden olyan elképzelést, amely nem fér bele a világlátásukba. Soha sem értettem, hogy az ilyen emberek miért nem engedik, hogy mások más véleményen legyenek. Miért érzik fenyegetve magukat attól a ténytől, hogy mások más vallásban hisznek, miért akarják őket agresszívan a saját hitükre téríteni?  A tekervényes tudat csapdája-e ennek az oka?

    Jézus: Így van. Az életük, azoknak a lényeknek a létezése, akik jelenleg ők, azon az illúzión alapszik, amelyet ők teremtettek meg maguknak a saját relatív igazságuk meghatározásával.  Ha ezt az illúziót megkérdőjelezik, vagy ha az hibásnak bizonyul, akkor be kell ismerniük azt, hogy az csak Bábel tornya volt, és meg kell változtatniuk. Az ilyen emberekre érvényes abszolút törvány az, hogy ők tévedhetetlennek tartják magukat, ezért nagyon messzire hajlandóak elmenni annak érdekében, hogy megvédjék a relatív „igazságukat”. Az ugyanis nem kérdőjelezhető meg, és nem bizonyítható rájuk, hogy téves. Ez pedig automatikusan szembeállítja őket azokkal az emberekkel, akik őszintén törekednek arra, hogy a Krisztusi igazságot testesítsék meg. Az ilyen emberektől fenyegetve érzik magukat, különösen azoktól, akik a Krisztusságukat megnyilvánítják.

    Azok az emberek, akik teljes mértékben a félelem és a büszkeség csapdájába kerültek képesek megölni mindazokat, akik az általuk hamisnak tartott hitet követik. Ez az alapja az ezen a bolygón látott minden vallási háborúnak. Néhányan nem gyilkolnak embereket, hogy fenntarthassák az illúziójukat, de ennek gyakran az az oka, hogy tudják, hogy annak következményei lesznek. Nincs azonban bűntudatuk azzal kapcsolatban, hogy elpusztítsák mások hitét, amelyről azt mondhatjuk, hogy egyfajta pszichés gyilkosság. Én így neveztem az ilyen embereket: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János 8,44) Az ördög elsőrendű célja az, hogy elpusztítsa az Istenbe vetett hiteteket, és elkülönítsen benneteket az igaz tanítóktól.

    Azt mondhatjuk, hogy az ilyen emberek hamis tanítók, vagy hamis próféták, akiktől óvtam a többi embert. Észlelhetitek ezt, amikor róluk azt mondtam, hogy az ilyenek báránybőrbe bújva érkeznek hozzátok, de belül ragadozó farkasok (Máté 7,15) Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek gyakran látszanak vallásos-, vagy spirituális embereknek. Valójában bizonyos típusuk spirituális szervezetekhez vonzódik, és mint ahogy az igaz spirituális útkeresőkkel, úgy velük is találkozhattok.

    Kim: Értem. Ez az az állítás azonban, úgy gondolom, sokaknak meglepetést okoz. Azt gondolom, hogy sokan nem is hiszik ezt el. Nagyon sok olyan embert látok, akik azt akarják hinni, hogy az ő hitük mindenki másénál különb, hogy az övék az egyetlen igaz hit, ezért azt valószínűleg nem befolyásolja az anti-krisztusi tudatszint.

    Jézus: Nos, ha a történelemre tekintetek, akkor láthatjátok, hogy szinte minden vallás, vagy egyház fokozatosan merevvé, dogmatikussá vált, ezért hagyták elveszni, vagy torzították el az eredeti tanításokat. A kereszténység tökéletes példa erre, mint ahogy erről már részletesen beszéltem ezen a web felületen keresztül.  Azt gondolom, hogy bárki, aki nyitott erre a web oldalra, az nyitott erre a tényre is.

    A lényeges pont itt az, hogy ahogy a spirituális érettségetek fejlődik, úgy váltok meg a korábbi meggyőződéseitektől, beleértve azt a naiv elképzelést is, hogy egy bizonyos szervezet nem lehet az anti-krisztusi tudat hatása alatt. Ahogy Pál mondta: „Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (Korinthusi 1 13,11)

    Alapvető tény az, hogy a bukás után az élet minden aspektusa ezen a bolygón valamilyen mértékben az anti-krisztusi tudat hatása alá került. Ahogy a Krisztusság felé haladtok, fokozatosan nyeritek el azt a megkülönböztető képességeteket, hogy külön tudjátok választani a Krisztusi abszolút igazságot az anti-krisztusi relatív igazságtól, de hajlandóaknak kell lennetek arra is, hogy tudatosan használjátok ezt a képességeteket. Ha azt hiszitek, hogy spirituális fejlődést érhettek el anélkül, hogy különbséget tennétek az igazság és a relatív „igazság” között, akkor még mindig a relatív igazság csapdájában vagytok.

    Éppen ezért, minél érettebb egy útkereső, annál inkább számítson rá, és fogadja el azt, hogy kísértésnek lesz kitéve, vagy más módon próbálkoznak vele olyan embereknek, akik az anti-krisztusi tudat csapdájában vannak. Mint mondtam, ez a földi helyzet jelenlegi állásának elkerülhetetlen következménye, ugyanakkor Isten által is engedélyezett állapot, amely az egyik szükséges lépése annak, hogy megváltsátok magatokat, és elkülönüljetek attól a tudatállapottól, amelynek eredményeként véget vetettetek a Mester-tanítvány kapcsolatotoknak. Előbb a hamis tanítóktól kell elkülönülnötök, mielőtt egyesülhetnétek az igaz tanítóval.

    Arra utalok, hogy tudatában kell, hogy legyetek annak, hogy léteznek hamis tanítók, és vigyáznotok kell velük.  Minél inkább képesek lesztek beazonosítani őket és a módszereiket, annál kevésbé valószínű, hogy félrevezethetnek benneteket, és ezáltal kitérőkre kényszerülnétek. Ennek részeként tudatában kell lennetek annak, hogy a Felemelkedett Mesterek a spirituális tanítók hierarchiáját alkotják, akik hozzásegítenek benneteket ahhoz, hogy a személyes Krisztusságotokban fejlődjetek. A mi szerepünk az, hogy az embereket hozzásegítsük ahhoz, hogy megszabadulhassanak az anti-krisztusi tudatszinttől. Minden igaz tanító a fény hierarchiájának leszármazottjaként tevékenykedik.

    Létezik azonban a sötétség hierarchiája is, amelyet hamis hierarchiának nevezhetünk. Ezek a lények nagyon agresszívak és nagyon jól szervezettek. A végső céljuk az, hogy bebizonyítsák, hogy Isten tévedett, amikor a teremtőtársaknak szabad akaratot adott. Azt akarják elérni minden embernél a Földön, hogy a szabad akaratukat az anti-krisztusi tudatszinten keresztül tévesen alkalmazzák. Közülük sokan test nélküli lényekként léteznek az alsóbb valóságokban, beleértve a mentális és az érzelmi valóságot is, mint ahogy arról már máshol volt szó. Emellett nagyon sokan olyan ember van jelenleg testben, akik őket szolgálják, és ismerik is a hamis hierarchia tagjait, és vannak olyanok is, akik úgy szolgálnak nekik, hogy nem ismerik őket.

    Ezek a lények, mint mondtam, mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy tönkre tegyék az igaz tanítóba vetett a hiteteket, vagy, hogy lerombolják az egész megváltás folyamatát. A probléma lényege a Földön az, hogy az emberek a dualitás csapdájában vannak. Isten a kezdet kezdetétől egy olyan folyamatot tervezett meg, amely lehetőséget ad egy lénynek arra, hogy bármilyen mélyen süllyed is az anti-krisztusi tudatszintbe bele, meg tudja váltani önmagát. Ez a folyamat nem más, mint a spirituális út, amelynek segítségével az igaz tanítót követve eljuttok a Krisztusi tudatszintre, és annak eredményeként Isten törvényeit belülről, a lényeteken belül ismeritek majd meg. A hamis hierarchia mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy megismerjétek ezt az utat, és követni kezdjétek.

    Az elsődleges céljuk az, hogy megakadályozzák, hogy az emberek bármit is tudjanak az igaz útról és annak céljáról, és így továbbra is a tudatlanság csapdájában maradjanak. Ha mégis e fölé emelkednek, akkor arra törekednek, hogy lerombolják a megváltásba, a speciális tanítóba, vagy tanításba vetett hiteteket, amelyet a Felemelkedett Mesterek képviselnek. Emellett le akarják rombolni az abba vetett hiteteket is, hogy képesek, hogy érdemesek vagytok arra, hogy tanítványok legyetek. Ha ez nem működik, akkor megpróbálnak megkísérteni azzal, hogy kövessétek a számos hamis út egyikét, azt az utat, amely az emberek szemében helyes útnak tűnik, mert azt a dualista tudatszintre épül.

    Figyelembe kell vennetek, hogy egy egész csoport ember terelőként szolgál, akik aktívan próbálják meg teljesíteni a fent említett célokat azáltal, hogy minden spirituális tanítót, tanítást, vagy szervezetet tönkretesznek. Egy új spirituális kezdeményezés indulásakor a hamis hierarchia elküldi a képviselőit, (legyenek azok tudatos, vagy nem tudatos képviselők) hogy rombolják le, vagy legalább tartsák kontroll alatt annak vezetőjét. Ez magában foglalja annak minden módját, hogy lerombolják a vezetőnek a küldetés sikerébe, vagy a saját képességébe vetett hitét, hogy teljesíteni tudja azt, de magába foglalhatja azt is, hogy megöljék azt az embert, mint ahogy azt az én tapasztalatom tisztán demonstrálja. Ha mindez nem működik, akkor továbblépnek, és megpróbálják tönkretenni az összes követő tanítót, és így próbálják meg hiteltelenné tenni a tanítókat.

    Ha a mozgalom túléli mindezeket az első támadásokat, akkor a B terv lép életbe, az pedig azon a filozófián alapul, hogy ha nem tudjátok legyőzni őket, akkor csatlakozzatok hozzájuk. A hamis hierarchia képviselői ekkor belépnek a szervezetbe,(néhányuk már a kezdetektől jelen volt) és megpróbálják eltéríteni azt az eredeti céljától. A kereszténység esetében ez jól látható. A római birodalom először minden keresztényt megpróbált megölni, majd egy ponton ezt a hitet hivatalos államvallássá tette. Ennek eredményeként engem bálvánnyá emeltek, akihez imádkozni lehet, ahelyett, hogy a példámat követnék. Így forgatták fel az eredeti küldetésemet, vagy legalább is a hamis hierarchia számára ez így tűnik.

    Kim: Hogyan védhetjük meg magunkat ezektől a támadásoktól, amelyek feltételezem, hogy nagyon alattomosak lehetnek?

    Jézus: A védelem első vonala mindig az, hogy az éberségeteket növeljétek. Meg kell értenetek, hogy a terelők léteznek, és mindig ugyanazt a stratégiát alkalmazzák. Mindig az „oszd meg és uralkodj” elvet követik, amely azt jelenti, hogy kétséget próbálnak a tudatotokba plántálni annak érdekében, hogy önmagatok ellen megosztott házzá váljatok. A szervezetekben pedig megpróbálják a vezetőt és a követőket egymásnak ugrasztani, ismét azzal, hogy kétséget ültetnek beléjük.

    Az igazi védelem azonban a spirituális út céljainak teljes körű megértése. A spirituális útnak az a célja, hogy lehetőséget adjon nektek arra, hogy megváltsátok önmagatokat, és újra egyesüljetek a valódi tanítóval. (Így a továbbiakban már nem lesztek megosztva a lényeteken belül) Így térhettek vissza az Istennel való egységbe, valamint Isten Testének egységébe a Földön és Égben; ez a valós bőség az életben.

    De hogyan érhető ez el? Azáltal, ha hajlandóak vagytok az önkorrekcióra és az öntranszcendenciára. Látjátok már, hogy mire utalok?  Mindegy, hogy milyen hibát követtetek el, mindig visszatérhettek a tanítóhoz. Ahhoz, hogy ezt megtegyétek, hajlandónak kell lennetek arra, hogy beismerjétek, hogy hibáztatok, majd pedig fölé kell emelkednetek annak a tudatszintnek, amely miatt a hibát elkövettétek. Hajlandónak kell lennetek az önkorrekcióra.

    Ez az az alapvető igazság, amelyről a hamis tanítók nem akarják, hogy tudjatok, hogy megértsétek, hogy elfogadjátok. Ők azt akarják, hogy elhiggyétek azt, hogy olyan hibát követtetek el, ami miatt nem térhettek vissza a tanítóhoz, és nem térhettek vissza Isten országába, és minden elképzelhető eszközt felhasználnak arra, hogy lerombolják a megváltásba vetett hiteteket. Arra törekednek, hogy megakadályozzanak benneteket abban, hogy a megváltáshoz vezető utat járjátok. Az erőfeszítéseiknek az a célja, hogy a spirituális út bármelyik pontján megállítsanak benneteket, és megakadályozzák, hogy a következő lépéseteket megtegyétek.

    Hogyan léphettek túl ezen?  Azáltal, ha állandóan, és tényleg MINDIG hajlandóak vagytok megtenni a következő lépéseteket. SOHA se hagyjátok egyetlen erőnek sem, legyen az egy rajtatok kívül álló hamis tanító, vagy a saját egótok hamis tanítója, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy megtegyétek az úton a következő lépéseteket. SOHA se engedjétek azt, hogy bármi megakadályozzon benneteket abban, hogy túllépjetek az aktuális tudatszinteteken, és megtegyétek a Krisztusi tudatszint felé vezető következő lépést. Mindaddig, amíg folyton túlléptek önmagatokon, addig a Krisztusi tudatszint felé haladtok, és egyetlen hamis tanító sem állíthatja meg a fejlődéseteket, hacsak ti meg nem engeditek nekik azt, hogy meggyőzzenek benneteket arról, hogy nem szükséges a következő lépést megtennetek. A mottótok ez lehet: „Innen tovább, mindig tovább!”

    Kim: Azt mondod tehát, hogy vannak olyan emberek, akik közül néhányan a spirituális, vagy vallási szervezetekben tevékenykednek, akik tudatosan, vagy tudatosság nélkül hamis tanítók, és az anti-krisztus hamis hierarchiájának képviselőiként vannak jelen?

    Jézus: Igen. Bárki, aki az anti-krisztusi tudatszint tanítását agresszívan hirdeti, vagy a hamis utat népszerűsíti, az aktívan segíti a hamis hierarchia céljait. Alapvetően bárki, aki arra törekszik, hogy mások hitét a spirituális úton lerombolja, az a hamis hierarchia céljait szolgálja, amely külön akarja választani a tanítványt a tanítótól. Vannak olyan emberek is megtestesülésben, akik a korábbi életeikben vezetőként működtek sok életáramlatot félrevezetve, amelynek eredményeként a félrevezetett emberek a dualitás tudatszintjére süllyedtek, vagy megakadályozták őket abban, hogy az igaz tanítót kövessék.

    Mint mondtam, a tekervényes tudatszint jellemzője az, hogy nem hajlandó beismerni a hibáját, nem hajlandó az önkorrekcióra. Vannak olyan emberek napjainkban, akik nagyon sokáig ezen a tudatszintben voltak, és vannak jelen. Éppen ezért rendkívül képzettek abban, hogy a dualista „igazságot” hogyan használják fel arra, hogy másokat meggyőzzenek arról, hogy nekik van igazuk. Ezek az emberek gyakran nagyon őszintének, nagyon nagy tudásúnak és igen meggyőzőnek tűnnek. Ezért tudnak még mindig olyan sok embert félrevezetni.

    Kim: Mondhatjuk tehát azt, hogy ezek az emberek viselik az emberek félrevezetésének felelősségét a Földön? Arra gondolok, hogy hallottam egyszer azt a kifejezést, hogy valaki Éva karmáját hordozza. Vonatkozik ez arra, amiről az imént beszéltünk?

    Jézus: Abban az értelemben igen, hogy Éva képviseli azt, ami nem csak egy, hanem több életáramlattal megtörtént. Éva karmájának két aspektusa van. Az egyik az a karma, amelyet a tanítvány azáltal, hogy a Mesternek nem engedelmeskedett, azáltal teremtett meg, és ez a karma egyéni. A Földön a legtöbb ember hordozza Éva egyéni karmáját. Mindig felelősek vagytok a döntéseitekért, akkor is, ha hagytátok, hogy a hamis tanítók befolyásolják azokat.

    Éva meg lett kísértve, ezért a karma másik aspektusát az Évát félrevezető hamis tanító hordozza. Azt mondhatjuk, hogy Éva igazi karmája az, hogy agresszívan és rosszindulatúan el lett választva a tanítvány a Mesterétől. Ez a kollektív karma, amely azt jelenti, hogy a hamis tanító hordozza ennek a karmának bizonyos részét minden félrevezetett személy után. A Kígyó az az elsőrendű lény, aki Éva karmáját hordozza. Bárki azonban, aki a Kígyó tudatszintjét testesíti meg, az szintén eszköze az emberek félrevezetésének. Számos olyan ember él jelenleg a Földön, akik a korábbi életeikben sok embert vezettek félre, ezért azt mondhatjuk, hogy Éva karmáját hordozzák.

    Kim: Egy ilyen ember hogyan válthatja meg magát ettől a karmától?

    Jézus: Azáltal, ha teljesít egy elkerülhetetlen feltételt, vagyis túllép a Kígyó tudatszintjén, amely azt jelenti, hogy hajlandónak kell lennie arra, hogy beismerje a múltbéli hibáit, és önkorrekciót hajtson végre. Fölé kell emelkednie annak a relatív igazságnak, amelyet meghatározott, és be kell ismernie a Krisztus abszolút igazságát, amelynek eredményeként a saját korábbi hibái nyilvánvalókká válnak, és így a továbbiakban már nem burkolóznak a dualitás fátylába. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozza annak karmáját, hogy embereket térített el az igaz útról, az adott személynek magának kell az igaz utat demonstrálnia. Ez csak akkor kivitelezhető, ha teljes mértékben maga mögött hagyja az anti-krisztusi tudatszintet.

    Ez rendkívül nehéz feladat lehet annak az életáramlatnak, aki több életen keresztül a dualitásba ragadt. Hogyan ismerheti be egy ilyen ember azt, hogy olyan világszemléletet hozott létre, amely teljesen a dualitásra épül, olyan házat épített, amelyet homokra alapozott? Az ilyen emberek gyakran hiszi azt, hogy ők jobban tudják másoknál a dolgokat, ezért nem képesek, vagy nem hajlandóak arra, hogy meglássák, hogy túl kell lépniük az általuk gyártott „tökéletes” világszemléleten, és az igaz tanító előtt szerénnyé kell válniuk mindaddig, amíg el nem érik az igazi Krisztusi megkülönböztető képességüket.

    Az ilyen emberek gyakran nem hajlandóak arra, hogy felismerjék a Krisztusi igazságot, hanem arra törekednek, hogy azt félremagyarázzák, és relatív igazsággá alakítsák. Többnyire az a céljuk, hogy aláássák az igaz tanító tevékenységét, mivel azt gondolják, hogy ők a dolgokat jobban tudják nála. Mivel az ilyen emberek világszemlélete relatív „igazságon” alapszik, ezért képesek mindig érvelni a céljaik érdekében, hogy meggyőzőnek tűnjenek azok szemében, akik nem látnak túl a dualitáson.

    Ezért rendkívül fontos az, hogy a spirituális útkereső megtanulja felismerni a Kígyó gondolkodásmódját, hogy elkerülhesse azt, hogy ne olyanokat kövessen, akik ennek a gondolkodásmódnak a keretei közé szorultak.

     

    Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: georg47 (2014-05-26)
    Megtekintések száma: 156 | Tag-ek(kulcsszavak): JÉZUS TANÍTÁSAI 6/2. rész | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    Név *:
    Email *:
    Kód *: