|
A fejlődésről
Folytatva
az előző üzenetet, mindenki tökéletes a teremtés szintjén túl, a saját
szintjén is. Mindenki a saját tapasztalati, fejlődési szintjének
megfelelően működik, reagál a környezet hatásaira. A legbutábban reagáló
ember is. Az hogy ki merre tart, lefelé, az alsóbb dimenziók felé, vagy
stagnál, vagy fejlődik, az mindenki saját döntése. Ezért nem kell
senkit el és megítélni. Ha szembesítenünk kell valakit, mert nem veszi
észre saját korlátait, és bántani akar minket, azt célszerű a saját
szintjének megfelelő módon és stílussal, szóhasználattal tenni, mert úgy
talán valamit felfog belőle. Fülemülének hiába magyarázzuk a
kétismeretlenes egyenlet megoldási módját például. De a saját szintjén
tökéletesen és gyönyörűen énekel. Van, aki a célzást is megérti, van,
aki csak a keményebb megfogalmazást. Ezt mindenkinek a saját szintjéhez,
eszéhez szükséges mérni. Azt is célszerű figyelembe venni, hogy van
olyan, hogy valaki úgy próbálja meg elterelni magától a megoldandó
problémát, feladatot, hogy megsértődik a legfinomabb megjegyzésen is,
bűntudatot keltve a környezetében. Ilyenkor a szembesítő, ha kellő
tisztelettel és szeretettel teszi, nem lesz negatív következménye,
bármennyire is megpróbálja elhitetni azt a másik. Aki
fejlődni akar, és éri bármilyen vád, kritika, elgondolkodik rajta, hogy
valóban van-e alapja, vagy csak bántani, megsérteni akarta a másik.
Amennyiben valóban van alapja, változtat azon. Ha nincs, a másik
tapasztalati szintjéhez és eszéhez méri és megy tovább. Olyan
típusú emberrel is kár vitát folytatni, aki a „kötekedem, tehát vagyok”
életszemléletet éli ki. Ezt hamar felismerni, mivel, egyáltalán nem jut
el a tudatáig, mit mond a másik, csak azt keresi, hogy mibe köthet
bele, még a súlyos tárgyi tévedései sem érdeklik. Az ilyennek súlyos
szeretethiánya van, de még azt sem hajlandók elfogadni, mert az ő
játékukba nem fér bele a szeretet, csak a kötekedés által szerzett
energia. De ő is tökéletes, és tökéletesen működik a saját tapasztalati
és észbeli szintjén. Természetesen ő is szembesülni fog valamikor
tettei, szándékai következményeivel. Azonban ha ezt a másik orra alá
dörgöljük, annak mi fogjuk viselni a következményeit… E témában ajánlom a
„Mennyei prófécia” sorozatot, szépen leírja az emberi játszmák
energetikai hatását, és nagyon jó alap a fejlődéshez. Legyünk minél
tudatosabbak, mérjük fel előre a kimondott szavak, és tettek előtt, mit
okozhatunk másoknak. Az viszont, hogy valaki problémát csinál abból,
aminek adott esetben semmi alapja sincs, csak problémázni akar, az az ő
dolga és baja. Rá kell hagyni.
Nagyon sok szituációra ki lehetne még térni, de ha mindig fő elvként szem előtt tartjuk,
- hogy
szándékosan ne bántsunk másokat, szeretettel tekintsünk a legutolsó
koldusra is, még ha tudjuk is, saját maga okozta ezt a helyzetét,
- csak
akkor szembesítünk másokat önmagukkal, ha bennünket érint a
tevékenysége, így nem avatkozunk bele a másik ember fejlődésébe, csak ha
kéri, már tettünk valamit a fejlődésünkért.
- Amennyiben
más nem akar fejlődni, az ő dolga, döntése. Meg kell hagyni mindenkinek
a szabad akarathoz való jogát, hogy arra menjen amerre akar, még ha
látjuk is, a vesztébe rohanni.
Ezeket
az üzeneteket is az olvassa, aki akarja, senki nincs rákényszerítve.
Aki akar belőle hasznosítani bármit, ugyanúgy az ő dolga, döntése, mint
annak, aki semmit nem fogad el belőlük. Nekünk a dogunk csak az
információ átadása. A többi az olvasó dolga, sorsa, döntése. Amennyiben
már csak egy ember is elgondolkodik rajta, változtat gondolkodásmódján
és fejlődik, már megérte…
|
