Az év eleji időszak, különösen a február eleje igen nehezen megélhető energiákat hozott számunkra. Mintha „valami baj lenne velünk, de valójában mégsincs semmi probléma”. Fáradság, fura közérzet, eddig működött-de-mégsem működő dolgok: ezek üthették fel fejünket az elmúlt hónapban. S aztán itt van ez a misztikus „Új Energia” – nem is szeretném ráfogni az egészet, pedig kénytelen vagyok ezt tenni. :)

Hamarosan, március közepétől kezdve szépen lassan meg fog érkezni a felszabadító érzés, de addig is nagyon fontos, hogy tudatosítsuk azt, ahol most tartunk.

Lassú, belső átalakulás zajlik mélyen belül, túl a kézzelfogható szintek mögött. Akinek nagyobb ráérzése van saját, önmaga elől elrejtett dolgok irányába, az sokszor megmagyarázhatatlan érzéseket, állapotokat tapasztalhatott. Aki pedig elzárja magát, annál a frusztráció erősödött fel, hiszen egyre több és több energiát emészt fel az, hogy elzárjuk Önmagunkat az Önvalónktól.

Vedd észre, hogy nem az az ember vagy, akinek megismerted magad!

Kialakíthattál egy képet magadról, hogy mit szeretsz és mit nem, hogy mi az, ami megmozgat benned bármit is: ám az elmúlt időszakban ez egyre jobban átalakult, csak észre kell venned. Például lehet, hogy gyermekkorod óta azt hitted szükséged van arra, hogy mindig megbeszéld a barátaiddal a dolgokat: ám azt veszed észre, hogy már megváltoztak a találkozások, és teljesen másért szeretnél velük találkozni.

Az életed örömforrásai átalakulnak: ami eddig feltöltött, lehet, hogy már semmit sem ad; ami eddig vágyakozással töltött el, az semleges lett; s olyan dolgokba mész bele, amire eddig semmi igényed nem volt.

Figyeld meg, hogy a szokásaid KÉZZELFOGHATÓAN átalakultak! S mi most a frusztrációt okozhatja az, hogy megváltoztál, csak nem akarod észrevenni. Mert hajt a megszokás, a monoton napi ritmus, s elvesztetted saját magad.

Mint amikor egy autóból kifogy a benzin, mert átalakították hidegfúziósra, s szegény autó keresi újra és újra a benzinkutat, de nem jut előbbre, és nem akarja észrevenni, hogy megváltozott. Ezt úgy tudod észrevenni magadon, hogy talán sorra veszed mit és miért szoktál csinálni életedben.

Érdemes elgondolkoznod, akár listát írnod a régi dolgaidról: mi a fenének szerettél egyedül lenni, mit adott neked? Miért akartál találkozni a barátoddal? Miért szerettél filmeket nézni, vagy nagyokat enni, takarítani, bulizni? Illetve miért határoltad el magad egy csomó mindentől? Hogy elmenj táncolni, hogy kirándulj, vagy bármit is ne akarj megtenni? Szép hosszú lista, s ha mindenről van egy őszinte válaszod, hogy „ez a dolog ezt és azt adta nekem”, akkor érdemes felülvizsgálnod ezt a listát.

Azt fogod észrevenni, hogy ami talán gyerekkorod óta vonzott, már nem is annyira fontos. Lehet, hogy kevésbé számítanak már bizonyos dolgok: hogy ki mit gondol rólad, hogy te mit gondolsz valakiről, hogy igazad van-e vagy sem.

Igaz, ezekről már sokszor hallhattál, sok könyvben olvashattad, hogy mások leszünk/vagyunk… de

DE MÉG A LEGALAPVETŐBB ÉRTÉKEK IS ÁTALAKULNAK BENNED!

„Az rendben van, hogy egy-két barátunk eltűnik” – mondhattad – „de hogy MINDEN, még a LEGFONTOSABB dolgok is átalakuljanak?!” Amiért tűzön vízen átverekedted magad, most semmis lett számodra? Azok a tulajdonság jegyek, amiket gyerekkorod óra mondtak rólad, az eltűnik?

Te jó ég, akkor ki vagyok én? – teheted fel a kérdést. Igen – ez az időszak zajlik most, illetve ez még egyre jobban erősödni fog, kinek-kinek érzékenysége illetve választása alapján.

Mi lenne akkor, ha SZABADON eldönthetnéd, hogy milyen ember is vagy? „És akkor mi van a pszichológiai dolgaimmal, a családi beállítottságommal, a számmisztikámmal, sőt az asztrológiai képletemmel?”

Csak rajtad áll, hogy mennyire rakod rá magadra azokat, amelyeket kitaláltál magadról. Lehetsz TELJESEN más ember. TELJESEN MÁS. S ezt nem eljátszani akard, ne megmutatni akard, ne hazudj magadnak, hanem egyszerűen légy más!

Belepusztultunk sokszor, hogy mások legyünk, mint amik vagyunk. Meg akartuk változtatni saját magunkat, és millió is millió játszmát eljátszottunk, hogy másnak látszunk. De ha megismerjük valódi önmagunkat, ha merünk lelkünk mélyére hatolni, s megengedjük a változást, akkor másokká leszünk.

Nem azzá AMIVÉ VÁLNI szeretnék, aggyal. Nem azzá, amit gondolni szeretnénk magunkról. Hanem egyszerűen belül, mélyen átalakulunk. Ez teljesen más út, mint amit eddig ismert az emberiség.

Eddig a világnak való megfelelésből, a világban való boldogulás miatt akartunk mások lenni. Azért, hogy elérjünk valamit, hogy ezt vagy azt gondolják rólunk. De ha rájövünk, hogy mindez nem számít, és SZABADON létezhetünk, akkor ÖNMAGUNKÉRT lehetünk olyanok, amilyenek vagyunk.

Fontos, hogy tudatosítsuk a különbséget: amíg valamilyen cél érdekében, várt eredményért akar az ember ilyen vagy olyan lenni: a körülmények rabja. A világ rabja! Ha céljaid vannak, ha valami nem akarsz vagy akarsz lenni, ezért és azért, akkor minden a világban téged rángat és irányít.

S bízol-e magadban annyira, hogy mersz önmagad lenni, hogy Te SZABADON választd meg azt, hogy ki vagy? Ne azért hogy ilyennek vagy olyannak lássanak. Mit választanál? Királynő lennél, hogy mindenkit kényed-kedved szerint irányíthass? Milyen lennél? Figyeld meg a válaszodban, mennyire játszik szerepet a másik ember: ha valamit valakiért vagy valamiért akarsz magadra rakni: nem vagy önmagad.

S mielőtt megkérdeznéd, hogy mi lenne a világgal, hogy ha mindenki szabadon adná önmagát: én azt mondanám, hogy a Föld lenne a Mennyország. Mert most maga a pokol: mindenki csak azért viselkedik így és úgy, mert rabszolga: rabszolgája annak, hogy meg akar felelni millió és millió hitnek, elvárásnak, rendszernek. Senki sem mer önmaga lenni, úgy teljesen.

Szerinted az a gyártulajdonos, aki éhbérért dolgoztatja az embereket és szennyet önt ki a földbe, az önmaga? Vagy inkább fél attól, nehogy senki legyen, nehogy ne nézzenek fel rá, nehogy ne kövessék a parancsait, nehogy kiderüljön hogy milyen ember is valójában?

Ha bölcsen, belső csendedre figyelve átgondolod ezt a kérdést, oda fogsz kilyukadni, hogy mennyi és mennyi milliárd és milliárd ember a körülmények rabszolgája. Mert azt gondolja, hogy neki meg kell felelnie egy csomó mindenért. A családnak, a társadalomnak, s egy csomó eszmének. Az emberiség 99,9999999% -a rabszolga: de nem más teszi rabszolgává, hanem mi tettük saját magunkat azzá.

S a felszabadulás nem abban áll, hogy hangosan kiáltozunk, hogy „jaj de rabok vagyunk, és ezt nem tűrhetjük tovább”, majd összegyűlve valamit felégetünk és sok embert börtönbe zárunk. Ez pár ezer év alatt sem vezetett sehová a történelem folyamán. Mi lenne, kedves Embertársam, ha kipróbálnánk valami olyat, amit eddig csak páran tudtak a történelem folyamán? Ha elkezdesz önmagadért élni, akkor a mellett élők azt fogják látni, hogy boldog vagy: s megmutatod, van választásuk. Nem kell annak lenned, ami vagy.

S nem kell valaminek mutatnod magad! Nem kell semmit sem tenned.

Szabadon is lehet gyermekeket nevelni, szabadon is lehet dolgozni – különben csak szolga vagy. S ha szolgálsz, akkor szabad választásból teszed meg azt, amit a szíved diktál. Nem másokért. S ez hidd el, GYÜMÖLCSÖZŐ lesz minden ember számára körülötted!

Mert ha azt hiszed, hogy nem szeretsz dolgozni: akkor annak hitted magad – lehet, hogy nem is olyan vagy? Lehet, hogy csak rossz mintáid voltak. Lehet, hogy imádsz dolgozni és pénzt keresni: lehet, hogy ennek vagy a rabja. De hol vagy Te?

A szabadság belülről fakad, sose valami ellen vagy valamiért dolgozik. S sok szabad ember, együtt, egymásért, nem akarja elvenni más ember szabadságát – ezt elhiheted. :) Aki szolga vagy fél a szolgaságtól, az mindent megtesz, hogy ezt elkerülje, s máris a szolgaság rabja.

Légy szabad, hogy szabaddá tedd önmagad és ezzel másokat.

Merj átalakulni, mert más vagy, mint aminek hiszed magad.