Ha meg  kéne határoznunk tömören, hogy miről szól az Idei évünk és a felemelkedési hullám amiben ülünk, akkor jó eséllyel egy újfajta egyensúlyról, egy különleges egyensúlyba kerülésről beszélnénk. Az egoista, harsány teremtő energiák finomodása történik, az önzés és az agresszió alakul át. Ugyanakkor a gyengéd, befogadó erők is elveszítik játszmáikat és energianyerésüket, amelyek a gyengeség, az áldozat, a megalázkodás és kiszolgáltatottságból fakadnak.

Az újfajta egyensúly nem tör a másik ellen, hanem befogad s így emel, így változtat. Nem CSAK változtatni akar vagy CSAK befogadni. Ez tulajdonképpen a férfias és a nőies energiák újfajta, közös, teremtő egyesülése, ahol mind a kettő egymásért, egymást szolgálva létezik, egymást erősítve – nem egymás ellen. Természetesen a nőies és férfias energiákon túl mindenről szól, amit hasonló rezgéssel illethetünk. Nem a női energia túlsúlyáról kell beszélnünk – hanem az egyensúlyról.

 * * *

Asztrológiai nyelven a Vénusz-hoz tartozik az Egyensúly, a Harmónia, s ennek magasabb oktávja a Neptunusz. A Neptunusz maga a Minden Egy, az Unio Mystica, amikor a másikban látom önmagamat, eggyé olvad a két rész, és létrejön valami, amiben ott van az Egység, a Forrás.

Februárban különös figyelmet fordítottunk arra a messianisztikus eseményre, amikor is a Neptunusz belépett a halak jegyébe – azaz hazatért. Ez is szimbolizálja az Egység kialakulását.

Idén továbbá érdemes fókuszálnunk a Mars és a Vénusz égitestek által jelölt eseményekre (is :)), mert ezek fogják nekünk szépen megmutatni, hogy mi zajlik ebben az egyensúlyi átalakulásban.

Most, Húsvét előtt, alatt és után, 5 napon keresztül nem tudjuk nem észrevenni, hogy mennyi minden történik a Vénusz bolygóval – szimbolizálva ezt számunkra, hogy bizony alakul az egyensúly. :) (és persze minden más, amit a Vénusz szimbolizál)

 * * *

Kezdjük az elsővel: Április 6-án pénteken, Telihold napján a Vénusz kvadrát fényszög kapcsolatba kerül a magasabb Oktávjával, a Neptunusszal.

Az Egyensúly, amiről az írás elején beszéltünk, most léphet át a magasabb oktávjába, most kerülhet egy magasabb rezgésbe. Ehhez viszont alakítani kell, átalakulni. Meg kell érteni, hogy a polaritás, a jó és a rossz, a szép és a csúnya csak egymáshoz képest létezik.

Amikor azt mondod valamire, hogy ez „rossz nekem”, s ezért felborul az egyensúlyod, akkor valójában Te valamihez képest mondod azt, hogy rossz neked. Mert van egy elképzelt állapotod, aminek van egy címkéje, hogy „jó”, és amikor nem ezt tapasztalod, akkor az a „rossz”.

S ki mondja meg neked, hogy hol húzd meg a határt? Ha elkezdesz figyelni, rájössz, hogy teljesen önkényesen vannak ezek a határok meghúzva. Hol van a határa a gazdagságnak és a szegénységnek? Van egy ilyen átlagkereset? Hol van a határa annak, hogy valaki jó futó-e vagy sem? Van egy ilyen másodperc érték, ami alatt valaki tudja a 100-at akkor az nem jó futó és ha fölötte, akkor igen? Ki mondja meg ezeket? Te mondod, vagy elfogadod ezt mert mások mondják? Ki mondja meg neked, hogy te miben érzed „jól” magad?

Aki elkezdi ezeket őszintén megfigyelni, akkor rá fog jönni, hogy életében nagyon sok minden valójában teljesen felesleges szenvedés számára, mert azt tanulta, hogy rossz. Elfogadta, és csak azért akarja elkerülni, mert nem akarja, hogy mások azt lássák, hogy rossz. Nézd meg pl. a ruházkodásodat, őszintén. Mennyi benne a divat, a mások által diktált „szép”, „divatos”, és mennyi benne az „Én”? S csak ez egy példa, rengeteg ilyen dolog van az életünkben, aminek nem mi határozzuk meg a jó-rossz oldalát, hanem elfogadjuk. (Autó, ház, kert, gyep, spiri szinted, stb…)

 * * *

S akkor most vissza az alap gondolatunkhoz, a jó-rossz vonalához, ami csak egymáshoz képest létezik! Vedd ki belőle az elválasztást, és mit fogsz kapni? Egységet. Mindenséget. Önmagadat.

Hívhatjuk Elfogadásnak is, hogy címkézés nélkül, tudati ellenállás nélkül elfogadod a dolgokat olyannak amilyenek. Ez – nem győzöm hangsúlyozni – nem azt jelenti, hogy ne változtass a dolgokon, sőt!

Figyeld meg az életedben a „rossz”, a negatív jelzővel ellátott dolgokat, amiken már túlvagy. Vedd észre, hogy ezek által tapasztaltál meg valamit, ezek által váltál olyanná, ami most vagy!

Egy „negatív” esemény csak azért jön az életedbe, hogy felismerhess valamit.

Áldás minden ilyen történet. A betegség, a társtalanság, minden szeretet nélkül megélt pillanat azért jön életedbe, hogy általa megéld az egészséget, a társat, a szeretetet! Hiszen, ha nincs szeretet nélküli állapotod, akkor honnan tudod, hogy mi a szeretet?

Ezért csodálatos a mi poláris világunk, mert ezen kettészakítás által tapasztalod meg saját magad.

S most, amikor VÁLTOZIK, alakul az Ember, akkor tulajdonképpen az történik, hogy a poláris világban új értelmet, új egyensúlyt nyer a „jó” és a „rossz” fogalma. Azaz, vissza a Vénuszhoz, ami az ikrek jegyében jár: a polaritásban van maga az egyensúly. Egy valami önmagában nem tud önmagával egyensúlyban lenni, csak valamihez képest! Egy dolog, csak Van.

És ki mondja meg, hogy mit mihez hasonlítok? Egyedül TE!

Te mondod, vagy eddig esetleg a TV, a rádió, a család, a civilizáció mondta meg neked, hogy mi a rossz, és mi a jó? Azt láttad (láttatták veled), hogy azoknak "jó”, akiknek van férjük/feleségük, van sok pénzük, autójuk, nemtomijük, és Te elhitted… és ezért volt benned egy kívülről jövő jó és rossz elválasztás.

Ám ennek, HA KÍVÁNOD, akkor vége.

Kerülj egységbe önmagaddal. Engedd el, hogy valami jó neked vagy rossz neked! Hiszen minden „rossz” azért van, hogy valamit megtapasztalj magadból, hogy bizonyíthasd teremtő erődet!

A megvilágosodott állapot pl. nem azt jelenti, hogy lebegsz a nagy semmiben, lebegsz a jólétben, és minden szuper és fényes. Hanem azt, hogy a „rossz” dolgokban látod a csodát, hogy visz Téged ez előre, hogyan erősödsz és fejlődsz általa! Minden „rossz” egy csoda az életedben! Köszönd meg :)

 * * *

S vissza tehát ehhez a pénteki naphoz, Telihold napjához, amikor mindez felerősödve, kibontakozva, láthatóan jelenik meg az életünkben – tudsz-e váltani, tudsz-e elengedni, hogy egy új Harmónia kerüljön életedbe?