|
A szeretetnek nem szabad követelőzőnek
lennie, mert
akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni.
Gyökeret
ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig
nem más, mint kéjvágy; és
boldogtalanságot hoz, nagy
szenvedést. A szeretetnek nem szabad
feltételekhez
kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod
vele
szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie
- nem valamilyen jutalomért,
nem valamilyen
eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat
az
égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték
lesz a
meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek
határai:
tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.
És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre,
egyáltalán nem
következik, hogy nem születik
eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra
szüleik,
mert bármit adjunk a világnak, az visszatér,
visszaverődik.
A
világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára,
harag jön vissza; ha
szeretetet adunk, szeretet jön vissza.
De ez egy természetes jelenség;
felesleges gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban; önmagától történik.
Ez a karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod;
bármit adsz, azt kapod.
Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és
gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak. | 
