A keresztények hite szerint Jézus meghalt, majd testben feltámadt egy másik világban.

A tibeti buddhizmus és a hindu vallás nagy része hisz abban, hogy a halál után a tudatosság egy különös formájában létezünk tovább, amiből aztán visszaszületünk a Földre, a reinkarnációnak nevezett folyamat révén. Abban viszont nem hisznek, hogy az élet az újraszületésben nyeri el az értelmét – inkább abban, hogy ez a létezésnek egy olyan folyamata, ami elengedhetetlen a magasabb tudatszint eléréséhez.

És végezetül, jelen korunk New Age közösségeinek nagy része is hisz abban, hogy hamarosan tudatszint-emelkedésen fogunk keresztülmenni – egy Új Világba lépünk.

Mi az értelme és a célja ennek a gondolkodásmódnak? A valóságról szól? Vagy csak simán meghalunk és soha többé nem jövünk vissza?

Újraszületés, feltámadás, felemelkedés

Először is, definiáljuk e három fogalmat, melyek azokat a leehetőségeket jelölik, amik közül valamelyik hitünk szerint meg fog történni a földi sík elhagyásakor.

Újraszületésről (reinkarnáció) akkor beszélünk, amikor olyasvalaki hal meg, aki még nem áll készen arra, hogy véglegesen egy magasabb világba emelkedjen. Ebben az esetben a Lélek – miután bizonyos időt eltöltött egy olyan világban, ami kifejezetten erre a célra teremtődött (hitem szerint ez a negyedik dimenzióban található) – mint újszülött ember érkezik vissza a Földre. Ezzel egy új életciklus veszi kezdetét, amiben a Lélek újabb lehetőséget kap arra, hogy megszerezze azt a bölcsességet, ami a magasabb tudatszintre való emelkedéshez szükséges. Ez a ciklus több életen keresztül folytatódik addig, amíg a Lélek megtanulja hogyan kell felemelkedni magasabb világokba. Ekkor a reinkarnáció olyan lesz, mint gyerek számára a játéka: abban a pillanatban elfelejtődik és felváltja a feltámadás vagy a felemelkedés.

A feltámadás akkor veszi kezdetét, amikor a Lélek elért a Valóság egy bizonyos tudatossági szintjére, de még nem teljesen ébredt rá, hogy mi is az, amit az ősök Mer-Ka-Ba-ként említenek, korunk ezoterikusai pedig Fénytestnek. Amikor valaki ennek tudatában hal meg, már birtokában van annak a tudásnak, amely segítségével újra tudja teremteni a testet, folytathatja útját a magasabb világokba és elérheti a halhatatlanságot. Ez azonban egy olyan valóságlátáson keresztül valósul meg, amikor még nem fogjuk fel a fénytest teljes természetét.

A felemelkedés akkor valósul meg, amikor a Lélek teljesen ura a Fénytestnek vagy Mer-Ka-Ba-nak, de még mindig fizikai testben van. Ehhez a mutatványhoz általában több száz, ha nem több ezer emberöltőre van szükség. Amint teljesen megértettük és meg is tapasztaltuk ezt, a Földet elhagyó Lelkek közvetlenül jutnak el a magasabb világokba anélkül, hogy a szokványos módon halnának meg. Amikor a pillanat megfelelő, a test mindenestül csak úgy eltűnik, „köddé válik” és megjelenik a felsőbb világokban. Nem teremtik újra a fizikai testüket; magukkal viszik azt.

Ezt a felfogást követve, szükségünk is lesz fizikai testre az ezt követő világban, mert az evilági felnőtt emberi test lesz odaát az „újszülött” test. Ezért olyan fontos, hogy velünk legyen a fizikai test. Nézzük csak meg az egyiptomi és a keresztény gyakorlatot, példának okáért. Mindkettőnél központi kérdés a fizikai test megtartása.

Azért létezünk, hogy felfedezzük a lehetőségek teljes spektrumát

Fontosabb az egyik út a másiknál? Számít az, hogy mi módon halunk meg?

A tanáraim azt mondják, hogy végtére is egyáltalán nem számít. Miért? Hát nem egy magasabb tudatosság útja a felemelkedés, mint a szimpla elenyészés? Ők ezt válaszolnák:

Isten úgy rendelkezett, hogy a teremtés minden lehetőségét ki kell próbálni. Ez teljesen magától értetődő, ha valaki kellő nyitottsággal vizsgálja meg a Természetet.

A kristályok, melyek még mindig a változás stádiumában vannak, kipróbálnak minden lehetőséget atomjaik új mátrixba rendezéséhez, hogy létrehozzák a kristályszerkezet minden változatát. A kovaföld – mely körülöttünk a legrégebbi életforma – jelen van minden elképzelhető geometrikus mintázatban. A szén alapú életformák állandóan átalakulóban vannak új formákba, kipróbálva minden lehetőséget. Még a vírusok is, melyek alap formája tisztán geometrikus, állandóan változnak, hogy kipróbálhassanak minden lehetőséget.

Ebből a szemszögből nézve az élet kipróbálja a halál és a magasabb világokba emelkedés minden letehetőségét. Talán egyes utak több tudást és bölcsességet igényelnek. De a fő irányelv kielégítése szempontjából, minden út egyenrangú. Ráadásul a legtöbbünk hisz a szabad akaratban. A szabad akarat viszont azt jelenti, hogy minden lehetőség nyitott. Ez azt jelenti, hogy választhatunk jó, illetve gonosz út között – mert ha ezek a polaritások nem léteznének, akkor a szabad akarat sem létezhetne.

Bizonyítható lesz-e valaha, hogy léteznek más világok ezen a látható univerzumon kívül, és hogy a „Szellem legnagyobb kalandja” nem ér véget a fizikai test halálakor? Léteznek más dimenziók is? Léteznek párhuzamos valóságok? Van az életnek egy láthatatlan oldala, amit innen nem láthatunk?

Halhatatlanok vagyunk?

Szeretettel és szolgálattal

Drunvalo