Azt tanították nekünk, hogy ítéljük el
önmagunkat.
Az önszeretet bűnnek számít. Pedig nem az.
Az önszeretet
minden más szeretet alapja. Csupán az
önszereteten keresztül lehetséges
az emberbaráti
szeretet. Minthogy az önszeretetet elítélik, a szeretet
minden egyéb lehetősége is eltűnt a Földről. Ügyesen
kiszámított
stratégia ez a szeretet elpusztítására.
Olyan, mintha azt mondanád egy fának:
"Ne tápláld magad a földből; az
bűn.
Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból;
az önzés.
Légy önzetlen - szolgáld a többi fát."
Logikusnak látszik, ezért
veszélyes. Logikusnak látszik: ha másokat akarsz szolgálni, hozz
áldozatot; a szolgálat
egyenlő az áldozattal. De ha egy fa feláldozza
magát,
akkor meghal, nem lesz képes más fákat szolgálni;
egyáltalán nem
lesz képes létezni.
Azt tanították neked: "Ne szeresd magadat."
Szinte ez lett az
úgynevezett szervezett vallások
egyetemes üzenete. Nem Jézusé, de a
kereszténységé mindenképpen; nem Buddháé, de a buddhizmusé
- minden
szervezett vallásnak ez lett a tanítása:
"Ítéld el önmagadat, bűnös
vagy, értéktelen vagy."
És ennek az elítélésnek a következtében az emberi lények
fája
összezsugorodott, elveszítette a fényét, képtelen
a megújulásra. Az
emberek csak vonszolják magukat
valahogyan. Nincsenek gyökereik a
létezésben,
gyökértelenek. Próbálnak mások szolgálatára lenni, de
képtelenek rá, mert még önmagukkal sem barátságosak. |