Ha
a szeretetről beszélünk, ha arról van szó, hogy a szeretetteljességünk
előrébb visz minket, akkor mindenképpen szót kell említenünk az
alázatosságról is. Az alázatosság épp úgy, mint az önzetlenség a
szeretetünk részét képezik.
Egy
nagyon érdekes dologról írunk most, és csak nézzünk önmagunkba, hogy ez
mennyire valósul meg bennünk is, hiszen ezzel lemérhetjük, hogy hol is
tartunk lélekfejlődésünkben, milyen mértékben vagyunk képesek mi is a
szeretetteljességre.
Megfigyelhető
saját magunk számára is, hogy milyen erősen alázatosak vagyunk a tőlünk
fejlettebb lényekkel, és milyen elfogadóak velük szemben bármilyen
téren is. Legyenek ők akár angyalok, akár fénylények, elfogadjuk őket,
mondjanak bármit vagy segítsenek akármilyen formában is, szeretettel és
alázattal viseltetünk irántuk. De mi a helyzet azokkal az emberekkel,
akik tőlünk fejletlenebbek, és ezáltal sokszor a szeretettel ellentétes
módon viselkednek?
Hiszen
mi sem vagyunk tökéletesek, mi sem vagyunk olyan fejlettek, mint az
angyalok, mint a fénylények, sőt sokszor türelmetlenek vagyunk, sokszor
hibázunk.. mégis, ők ugyanolyan szeretettel, ugyanolyan türelemmel
vannak felénk, mintha tökéletesek lennénk.
Nekünk
ugyanilyen alázattal kell viseltetnünk azok iránt, akik még
lélekfejlődésük legelején járnak.. azok iránt, akik még nálunk is
türelmetlenebbek, tőlünk is többször, tőlünk is nagyobbat hibáznak.
Annál erősebbek és fejlettebbek leszünk minél szélesebb körben vagyunk
alázatosak és szeretetteljesek, és most nem csak a tudattal
rendelkezőkre gondolunk, hanem minden élőre. A természetre, az
állatokra, a növényekre is, mindannyian lelkek, mindannyian fejlődésre
van szükségük, ugyanúgy, ahogy nekünk is, és ahogy mi is elvárhatjuk a
tőlünk fejlettebbektől.
Ahogy
nekünk a fejlettebbek alázatossága segítség, ahogy mindez szeretetet
éleszt és erősít bennünk, ugyanúgy segítség azoknak a lelkeknek is,
akiket mi még most "rossz" embereknek hívunk. Számunkra mindez csak
azért van, mert ők még nem érték el lélekfejlődésük azon szakaszát, ahol
mi tartunk. Sok-sok élettel ezelőtt mi is ilyenek voltunk,
lélekfejlődésünk folyamán ugyanazokon a megtapasztalásokon mentünk
keresztül, mint most ők, akkor nekünk is sokat jelentett volna más
szeretete, mások alázata, mint ahogy most is sokat jelent ugyanez a
tőlünk fejlettebbektől. Minél fejlettebbé válik egy lélek, annál
alázatosabb lesz, és meghajol azok előtt is, akik előtt korábban ezt
sosem tette volna meg.
Ha
csupán már gondolatainkban úgy nyilvánulunk meg a tőlünk fejletlenebb
lelkek felé, mint ahogy segítségkérésünk folyamán a tőlünk fejlettebbek
felé, ezzel már hatalmasat lépünk előre.
Szeretettel:
Carmelian & Cedamus
Carmelian & Cedamus
