Avatara előadása a 2012-es jóslatokról:

mi várható, pontosan mikor várható, és miért? Mi közünk nekünk, magyaroknak mindehhez, és miért?)

 

Aranykori szeretettel köszöntök mindenkit. In medias res – Homérosszal és követőivel szólva, a dolgok közepébe vágva, elkezdeném az előadást.

Örülök, hogy ilyen gyönyörű időben eljöttetek ide, hogy egy kicsikét közösen gondolkozzunk az előttünk álló évekről, évtizedekről. A jövőnkről.

Hogy megértsük, mi lesz a magyarság sorsa, hogyan diagnosztizáljuk hazánk helyzetét, mi vár ránk, emberekre, magyarokra?

Az előttünk álló globális változás során, miért lesz bármilyen változás, mire számíthatunk, mi fog történni, mik azok az okok, amelyek ezt a változást kiprovokálják és gondolkodjunk el azon, hogy 2012 miért ilyen fontos és ilyen ominózus dátum?

2012-vel kapcsolatban nagyon sok pletyka, szóbeszéd, találgatás terjed. Sokat írnak, beszélnek 2012-ről, annyit mindenki tud, hogy valahogyan ez a dátum fontos, valami történni fog 2012-ben.

Várni kell a jövő évet? Netán félni kell a jövő évtől? Örülni kell neki és készülni kell az angyalszárnyainkra, meg a dimenzióváltás utáni lebegésre? Vagy pedig éppen ellenkezőleg, vásároljunk hideg élelmiszert, túlélő-felszerelést és vonuljunk be valami atombiztos bunkerbe?

Jelenleg a 2012-vel kapcsolatos szóbeszédeket 2 kalapba, 2 csoportba sorolhatjuk, az egyik az abszolút pesszimizmus, ezek általában arról szólnak, hogy valami irdatlan nagy katasztrófa során elpusztul az emberiség, elpusztul a Föld, elpusztulunk mi és a makrokozmoszunk is.

Különböző jósolgatások vannak arra nézve is, hogy hogyan fog bekövetkezni és vadabbnál vadabb történetek keringenek erről. Netán becsapódik egy óriási aszteroid, elmozdul a Föld mágnestengelye és valamilyen globális lehűlést hozva, jégkorszak végez mindenkivel? Netán felforrósodik a világ és mindenki megsül?

Nyilvánvalóan mindenki kíváncsi arra, hogy igaz-e ez?

Én nem vagyok jós, nem is tartom magam annak, egyetlen módon tudok segíteni ennek a problémának a megválaszolásában, mint vallástörténész: az ókori szent iratokban, ősi jövendölésekben, próféciákban található leírásokat ismerem, különböző ókori nyelveken eredetiben olvasva, én azt tudom megmondani, hogy az ősi jóslatok mit mondanak erre nézve.

Ez is megdöbbentő, hogy ezek szerint ősi jóslatok foglalkoznak velünk, a modern emberekkel? És konkrét előrejelzésük van arra is, hogy Kr. után 2012-ben mi lesz? Igen.

Nem csak 2012-re van konkrét előrejelzésük, hanem úgy általában véve az ókoriak térben és időben végtelen tudással, látással rendelkeztek az idők hajnalán, amikor a tudásuk tökéletes volt.

Abban az időben, amit a törikönyvetekben találtok, hogy már államok vannak, társadalmak vannak, ókori sumer, ókori Egyiptom, aztán az ókori görögök, rómaiak. Ebben az időkben ez a tudás már csak nyomokban, homályosan volt meg, de még mindig őrizték főleg a papok, és leírták.

De az a tudás, amire most hivatkoznunk, már a leírása, rögzítése idején nagyrészt elveszett, nagyrészt elfelejtődött.

Ami annyit jelent, hogy a mi időnkről mi semmit sem tudunk, mi csak ülünk és elszenvedjük, az ókoriak már többet tudtak, de az ókor előtt, még annál is régebben létezett emberi civilizáció még többet tudott.

Akkor tehát ezek szerint, évezredek során nemhogy nem okosodott az emberiség, hanem butult? Nemhogy nem fejlődünk, hanem hanyatlunk? Ezek szerint, ha vannak olyan információk, amelyek rendelkezésre álltak az emberről, akkor az hogy lehet, hogy az évek során nem egyre több információ lett, hanem egyre kevesebb? Az emberiség nem okosodik az évezredekkel, hanem felejt? Igen.

Míg az iskolában azt tanultátok, hogy az ember ősemberi, primitív, barbár létből fejlődött lépcsőzetesen, valahonnan nagyon-nagyon lentről, a homo-elektusz, pitekusz, tehát ilyen szőrös makimajom állapotból és lemászott a fáról stb., eljutottunk egyre magasabb fokokra és úgy tanultátok, hogy fejlődtünk-fejlődtünk, ókori Egyiptom, Athén, Spárta, Róma, fejlődtünk, középkor, újkor és eljutunk 2011-be.

Ezzel szemben, ami az egészben a legizgalmasabb: 1. Az ókori szent iratok teljesen mást írnak a történelem menetéről, szó sincs az ő világképükben fejlődésről, teljesen fordítva képzelték el, az ókoriak azt mondták, hogy épp ellenkezőleg: az emberiség egy nagyon magasrendű állapotból indul, és hanyatlik, hanyatlik, hanyatlik, és most valahol itt vagyunk a hanyatlás végpontjánál 2011-ben.

Most akkor kinek van igaza? Az ókoriaknak vagy a modern történészeknek?

Nézzük meg, mit mondanak a bizonyítékok?! Ilyenkor szoktam elmesélni, hogy ezzel a „szép” kis evolúciós elmélettel az a probléma, hogy régészhallgatóként tisztában vagyok vele, hogy egy csomó olyan ókori régészeti lelet van, ami ebbe a kiváló, kényelmes sablonba egyszerűen nem illeszthető bele.

Mit kezdünk pl. az olyan leletekkel, mint pl. az 1962-ben Nevada államban ércbányászás közben előbukkant többféle tárgy, precízen, simán megmunkált alumíniumgolyó, alumíniumérc. Mesterséges úton készített fém. A dologban nem is az az érdekes, hogy alumínium, hanem hogy a réteg, ahonnan előbukkant, írd és mondd 1 milliárd éves.

Na most, ha egy ilyen leletünk lenne, akkor valaki rávághatná, hogy valami véletlen, elcsúsztak a rétegek a földmozgás miatt, valahogy odakerült stb. Csak amikor előkerül a századik, nem a századik, hanem az ezredik, nem az ezredik, hanem a tízezredik ilyen, az evolúciós elméletbe beilleszthetetlen lelet, akkor az ember már egy kicsit elgondolkodik.

Hogy most a leletek a „bűnösek”, miért jönnek elő, hogy ezt a jó kis darwinizmust csúnyán megcáfolják, vagy talán inkább a kiindulópontunk, a darwini evolúciós elmélet lenne a hibás. A régész kollégáim többsége nagyon egyszerűen oldja meg ezt a problémát, a leleteket vagy megsemmisítik, vagy eldugják, hogy soha senki ne vizsgálhassa őket. Hf: elolvasni a Tiltott régészet című szakkönyvet, magyarul is megjelent.

Bizony-bizony, úgy néz ki, hogy a leletek alapján egyáltalán nincsen fejlődés, hanem éppen ellenkezőleg, zuhanás van, vagy pedig azt lehet mondani, hogy azt a civilizációs szintet, amin mi most vagyunk 2011-ben, úgy néz ki, hogy ezt az emberiség már jó néhányszor elérte, talán magasabb szintet is elért.

A mi felfedezőink felfedezték a villanykörtét, a mesterséges műholdat, számítógépet, hidrogénbombát stb.

Úgy néz ki, hogy nem felfedezték ezeket, hanem újra felfedezték. Tehát erre a körre, ahol most vagyunk, már jó néhányszor eljutottunk. Tehát nem fejlődés történik, hanem egy állandó hanyatlás. Viszont ha állandó hanyatlás történik, akkor miért hiteles arra a kérdésre azt válaszolni, hogy mi fog történni jövőre?

Amit nem a modern jövőkutatók mondanak, hanem az ókori szent iratok, akkor ebből arra következtethetünk, hogy mivel fejlettebbek voltak, többet tudtak az Univerzumról, mint mi ma, ezért jobban hihetünk az ő előrejelzéseiknek.

Ilyen egyszerű. Ezért van az, hogy ezen az előadáson az ősi szent iratok alapján fogom megmondani nektek, elmesélni nektek, hogy feltehetőleg mire számíthatunk.

Az emberiség és konkrétan Magyarország, a magyarság egész pontosan mire számíthat.

Ott tartottunk, hogy vannak az abszolút pesszimista jóslatok – köztük olyan elméletek, hogy leszállnak az ufók a Földre és kiirtják az embert. Különböző ötletek vannak, hogy 2012-ben mi fog történni.

Van a másik kalap, az optimisták, ide sorolhatók azok a történetek, akik enyhe kifejezés, hogy optimisták – inkább „hurráoptimisták”. A különbség, hogy az optimizmus, az egy egészséges derűlátás, - a „hurráoptimizmus”, az meg egy irreális derűlátás, olyan, amire nincs ok, valós indok, inkább ilyen bárgyú szentimentalizmusnak hinni.

Ezekkel is tele van az ezoterikus piac, hogy pl. 2012-ben azonnal beáll az Aranykor csúcspontja, hogy 2012. dec. 21-én lefekszünk aludni és akkor másnap reggel már angyalszárnyaink nőnek, vagy nem kell kilépni az ágyunkból, mert megváltozott a gravitáció és lebegünk, mint a Holdon. Vagy már nem is vagyunk ebben a dimenzióban, és minden nagyon rózsaszín és az ember innentől végtelenül boldog.

Eszerint az ötlet szerint ugye egy csapásra megszűnik a világban minden gond és bánat.

A két véglet közül vajon melyik igaz? Nyilván sejtitek, hogy mint mindig, az arany középút a helyes elmélet.

S az, hogy mitől helyes, azt a szent iratok alapján lehet megnézni.

Nézzük meg, hogy mit mondanak az ókori szövegek? Mi lesz 2012-ben?

Máris megnyugtathatok mindenkit, én a magam részéről kb. 20 ókori szent iratot tanulmányoztam eredeti nyelven, ebben volt tibeti, páli nyelvű anyag is, ebben volt az a bizonyos maya naptári prófécia rendszer is.

A közös bennük: mind a 20, a mayáktól a tibetiekig, keltáktól az ógörögökig, iráni jövendölésektől egészen az ősgermán, izlandi anyagokig, szent könyvekig, mindegyik egyértelműen 2012. december 21-ét jelöli meg valamilyen váltás időpontjaként. Ez például rögtön sokkoló.

Hogy lehet az, hogy a maya naptár is ezzel a nappal foglalkozik, illetve ezen a napon ér véget? Ez így nem igaz.

A maya naptárban van egy korszak, egy emberiség civilizációjának a korszaka, egy ciklus ezen a napon zárul és rögtön nyílik a következő.

És bár mindegyik naptár azt mondja, hogy 2012. december 21-én történik valami, de a 20-ból egy sem – azaz nulla – jelez pusztulást. Egy olyan ókori próféciával sem találkoztam 16 éves kutatómunka során, hogy 2012-ben megsemmisül az emberiség. Mert ilyen nincs.

A másik véglet sincs az ókori szent iratokban, hogy dimenzióváltás, meg angyalszárny-növesztés és hogy hirtelen mindenki nagyon boldog lesz.

Egyik sem szerepel, ez valószínűleg az ezotériában mozgó szenzációhajhász embereknek a fantáziálása.

Ezeket a lapokat, persze, könnyebb úgy eladni olyan főcímmel, hogy 2012. világvége, mint azzal, ami az igazság.

Az egyik véglet felesleges pánikkeltés – nincs rá ok, a másik felesleges „hurráoptimizmus”, arra sincs ok.

Mert nehézségek lesznek.

Akkor tehát mire számíthatunk, mit mondanak az ókori szent iratok 2012-re?

Annyit mondanak, hogy az emberiség történelme világkorszakokra osztható.

Az ősi tradíciók jellemzően négyet szoktak felsorolni. Úgy tanították, hogy amikor az emberiség megjelent a Földön, évmilliókig egy nagyon-nagyon ideális, tökéletes időszak volt jellemző.

Erre a tökéletes időszakra az ősi tradíciók azt mondják, hogy az ember már ember volt, és a külleme olyan jellegű volt, mint a mostani, de sorolom, hogy milyen tulajdonságai voltak, ill. hogyan élt.

A kezdeti világszakaszban az ember az istenekhez volt hasonló. Az indiai szent iratok írják, hogy az akkori emberek aurája kb. tízszer nagyobb volt a mainál, pránaáramlása kb. százszor gyorsabb, csakrái sokkal hatalmasabbak és nem héttel rendelkezett, hanem több csakrával, ebből adódóan ebben a korszakban az embernek irdatlan mágikus ereje, potenciálja volt. Olyan spirituális képességei, amelyek ma már csodaszámba mennek. Amit ma guruktól, csodatévő emberektől várunk, hogy meditáció, hogy fénygyógyítás, testelhagyás, előző inkarnációk tökéletes ismerete, telekinézis, tehát pusztán az általa kibocsátott energia segítségével tárgyak mozgatása, ezeket mind-mind birtokolta az akkori emberiség.

Sorolom, hogy mit írnak a szent iratok: az akkori ember gyönyörű volt, felségesen szép arca volt, ragyogó szeme, a mostani testalkatnál magasabb volt a mérete, csontozata azonban nem ennyire kemény, sokkal képlékenyebb, a rajta lévő hús rész is, homályosabb, fénytermészetű volt. Kicsit kevésbé megfogható és kemény.

A mostani kezünkkel simán keresztülmennénk egy ilyen egykori embertársunk testén, mivelhogy képlékenyebbek voltak. Ennek van egy olyan oka – ezt is leírja Hésziodosz, a görög költő – hogy a tárgyak, ha leejtettek a földre egy almát, nem zuhant olyan gyorsan, mint ma. A gravitációs gyorsulás kisebb volt.

Az összes ókori hagyomány szerint ekkoriban az emberiség úgy élt, mint az istenek.

A következőket írják: az ember végtelenül szépséges volt, boldog, tökéletes, jóságos, ismeretlen volt a düh, a gyűlölet. Semmi más nem határozta meg érzelmi létüket, mint a szeretet, elfogadás, béke.

Tudásuk végtelen természetűnek tűnt, mágikus képességeik olyan nagyok voltak, hogy Platón azt írja, hogy ebben az időben, ha az akkori ember elképzelt a kezében egy rózsát, nem kellett kimenni a kertbe és levágni egyet, hanem egyszerűen befelé figyelt, becsukta a szemét, összpontosított, és ott illatozott kezében a rózsa.

Ha ebben az időben egy ember el akart menni valahová, mit gondoltok, űrhajót épített, vagy autókat?

Természetesen nem, ezért is nem találjuk régészetileg a nyomaikat.

Az összes hagyomány azt mondja, hogy annyira fejlettek voltak, hogy nem voltak tárgyaik. Nem kellettek eszközök. Ezért, ha leásunk – akkor felmerül a kérdés, hogy mi az az alumínium golyó ott Nevadában – azt ugyanez a civilizáció már hanyatló fázisában hozta létre. Ahogyan ez a kultúra hanyatlott, úgy egyre inkább kezdtek el tárgyakat készíteni, mert már a mágikus képességeik fakultak.

Ahogy ezeket a képességeket veszíti el az ember, úgy lesz szüksége ilyen mankókra.

Nekünk pl. az űrhajó egy mankó gyakorlatilag a Holdra szálláshoz, mert az eredeti megoldás a Holdra szállásra az az lenne, hogy befelé figyelek, elképzelem a Holdat, kinyitom a szemem, és ott vagyok.

Tehát teleportálok a Holdra. Ilyen volt az eredeti verzió.

A magyar népmesékben a „hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok jelenség”, hogy cserdít egyet az ostorral, fejébe nyomja a sisakot és lábára húzza a bocskort – Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok – legyek Tündérországban – kinyitja a szemét és ott áll Tündérországban! Ez micsoda? Ez egy hiperugrás egyértelmű leírása.

A mítoszokban ezt az állapotot gyönyörűen megőrizték. A legenda szerint az ekkori ember nem táplálkozott. Hésziodosz azt mondja, hogy az ember, ha éhes volt, felnézett az égre és töltekezett a Nap, a Hold, vagy a csillagok fényével. Húst még hanyatló periódusban sem ettek, az még ennek a kultúrának a végnapjaiban is elképzelhetetlen barbárság és bűn lett volna, körülbelül olyan iszonyatot keltett ebben az ősi civilizációban a húsevés, mint ma pl. a kannibalizmus.

Mindez azért, mert értették az állatok nyelvét, nem csak az állatokét, a növényekét, ásványokét, bármivel kommunikáltak. Nem úgy beszéltek, mint a mai ember, nem adtak ki hangot, egyszerűen átsugározta a társának azt, amit mondani szeretne. És az pedig értette.

Ismeretlen volt a betegség, nem volt öregség. Hésziodosz azt írja, hogy a kultúra fénykorában nem volt halál sem. Ezek az emberek akár több ezer évig itt lehettek a Földön. Ha mégis elfáradtak és szerettek volna „hazamenni”, mert bármilyen csodálatos ez a világ, akkor is csak egy megnyilvánult világ, és van ennél sokkal tökéletesebb, ilyen esetben – azt írják az ősi szövegek – hogy aki elfáradt, fényéből kezdett veszíteni, kezdett halványodni, amikor már egészen elhalványodott – szinte már félig a másik világban volt – leült egy csendes helyre, pl. egy kertbe, és elméjét ezúttal a szellemvilágra, a Mennyországra, Istenre összpontosította, felébresztette magában a vágyat, hogy ott lehessen, és a következő pillanatban az illetőnek az a kis fényteste is, ami még megvolt, eltűnt. Így halt meg ebben az időben egy ember.

Nem volt agónia és nem maradt holttest. Ezért nem találjuk a legendák szerint a sírjaikat. Mert nem kellett sír. Egyszerűen átmentek a másik világba. Ezeket mind-mind megtaláljátok ősi szent iratokban.

Hogy hol éltek? Messze nyugaton – írja Platón – Héraklész oszlopain túl – ez a mai Gibraltári szoros – az óceán közepén volt egy hatalmas kontinens ezekben az időkben, amelyet a Boldogok Szigetének vagy Nyugathonnak nevez. Állítólag ennek az embertípusnak a legnagyobb civilizációja ezen az Atlanti-óceán közepén elterült kontinensen volt.

Ennek a civilizációnak a végét azzal a dátummal jelöli Platón, amikor ez a kontinens megsemmisült, elsüllyedt, Platón szerint Kr.e. 12 000 környékén pusztult el ez a kontinens, ami azt jelenti, hogy ennek a kornak durván 12 000 évvel ezelőtt vége szakadt.

A kor neve – az összes szent iratban – Boldog Birodalom, Tündérország, Igazság kora, Álomidők – mindenféle neve van. Mi maradjunk a legismertebbnél, az Aranykornál, mert általában így nevezik ezt a világkorszakot.

Következtek utána az alantasabb korok, az Ezüstkor, ahol már Európában a jégkorszak van, és kezdődnek a civilizációk itt Európában, de már van halál, de már van húsevés, de már nem tud senki beszélni az állatok nyelvén, vagy csak néhány nagyon mélyen beavatott pap. Később jön a Rézkor, ott még alacsonyabbak a képességeink – ez már történelem – megszűnik az egyiptomi kultúra, fáraók uralma, megszületik Sumer, India.

És az ókori naptárak szerint kb. Kr.e. 3000-ben kezdődött el az a világkorszak, amelyben mi most vagyunk.

Négy ilyen világkorszak van tehát: az Aranykor, az Ezüstkor, a Rézkor és a Vaskor.

Ha hiteles akarnék lenni, akkor az Aranykor a leghosszabb, az Ezüstkor már rövidebb, a Rézkor még rövidebb, és a Vaskor egészen rövid.

Magyarán, ahogy megyünk minél jobban lefelé, annál rövidebbek a korok. Biztos észrevettétek, hogy utóbbi időben felpörgött minden, azelőtt nem volt ilyen gyors sem az élet, sem a történelem. Ez azért van, mert a Vaskor a pusztulása végén bepörög. Ez egyfajta haláltánc.

A Vaskor utolsó előtti esztendejében vagyunk, az ókori szent iratok erről a következőt írják le:

A Vaskor minden korok legalantasabbika, legborzalmasabbika. Nemhogy szó sincs ilyen magasrendű létmódról, mint az Aranykorban, az ősi szent iratok a következőt mondják:

A vaskori ember hazug, önző, erkölcstelen, kapzsi, kegyetlen, civilizációja alantas. Csak a pénzre, csak a testiségre épül. A vaskori ember az istenekben nem hisz, a fényre nem vágyik, kizárólag földi gyönyörszerzésben akarja megtalálni a boldogságát.

Az indiai szent irat, a Vishnu Purána katartikus erővel írja le, hogy milyen lesz a Vaskor, szó szerint így írja:

„Az istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki istennek és a világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik. Ezen kívül ugyanez a szent irat a következőt mondja:

Az ember fájni kezd a Földnek és a Föld betegségévé válik. Végletesen elszaporodik, úgyhogy alig fér el a Földön, közben pusztítja a bolygót, gyilkolja önmagát.

A következőt írja még a Vishnu Purána: a vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is. A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek. Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembejövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni.

Az összes jóslat szerint: a vaskori ember – pontosan ezek miatt – végtelenül boldogtalan és beteg.

A Vishnu Purána azt mondja: a vaskori ember állatokat gyilkol, hogy megszerezvén testüket, saját testét elégítse ki, ezzel azonban nem életet, hanem halált szív magába. A vaskori ember a saját szennyét a folyókba önti és a tengert mérgezi vele.

Pedig nem tudhatták a Vishnu Purána korában, kr. e. 3200 környékén, amikor keletkezik a szöveg, hogy egyszer majd valóban a tengerekbe fogják önteni a gyárak a különböző bomlástermékeiket. Erről nem tudhattak az Ókorban, akkor nem volt ilyen.

Vishnu Puránából idézek: a vaskori ember ki fogja vágni a fákat – honnan tudhattak az őserdőirtásról? – a vaskori ember elképesztően rövid életű lesz, nem maradhat sokáig a Földön, csak 60-70 esztendeig, ami az ókori ember életidejéhez képest nevetségesen rövid, még a hanyatló idejében is, az óbirodalmi Egyiptomban durván 110-120 évig éltek. Ez volt a természetes, tehát nagyjából a duplája a mostaninak.

A vaskori ember kegyetlen országokban, igazságtalan és zsarnok vezetők uralma alatt fog élni.

A vaskornak igazából egy maharadzsa lesz, egy császár, a pénz. Honnan tudhatták mindezt?

Hogyan diagnosztizálhatták a kapitalizmus válságát ilyen gyönyörűen, ilyen precízen az ókori szent iratok?

Az Aranykorban nem volt pénz, nem volt magántulajdon. Nem volt enyém és én. Ismeretlen volt a magántulajdon.

Platón írja gyönyörűen: az Aranykorban senki nem kerített le egy darab földet, senki nem mondta, hogy ez az enyém, ide ne jöjjön más.

Egy egyiptomi szöveg azt írja, Kr.e. 2000 végéről: az Aranykorban, Ré idejében (a Napisten – ezzel jelképezik az egyiptomiak az Aranykort) nem volt zár az emberek házain, hiszen nem is kellett. És ez nem csak arra utal, hogy az Aranykorban olyan volt a közbiztonság, hogy nyugodtan nyitva hagyhattad a házadat, nem történt vele semmi, hanem hogy nem volt zár az ajtóikon mások előtt, értsd: nem volt zár szívük ajtóin sem.

Gyakorlatilag mind a 20 ókori prófécia, amivel foglalkoztam, következőket írja:

2012. december 21-én mi pusztul el? Az emberiség? Nem! Földanya? Hát nem csodálkoznánk, amennyire tönkretettük. Netán a világ? Nem.

A Vaskor semmisül meg ekkor.

A pénzre, tőkére, az önzésre, a kizsákmányolásra alapuló gondolkodásmód és berendezkedés semmisül meg!

Nagyon érdekes, mert amikor azt mondják, hogy 2012-ben elpusztul a világ, valahol igazat mondanak, valóban elpusztul, olyan értelemben, hogy a Vaskor ér véget, az pusztul el.

De nem egyik napról a másikra, nem katasztrófa-jellegűen, és nem velünk együtt, hiszen az emberiség nem feltétlenül van összekötve ezzel a Vaskorral.

Hiszen a Vaskornak – gondoljunk bele – mi is szenvedői vagyunk. Miért rántana bennünket magával az agonizáló és kiszenvedő Vaskor, amikor mi is szenvedünk tőle?

Az összes jóslat azt mondja, hogy 2012. december 21-én világkorszak-váltás lesz, megsemmisül a Vaskor és egy új Világkorszak kezdődik. Csillagászati precizitással: 2012. dec.21-én éjfélkor.

Ekkor az a világkarma, ami mostanáig a Vaskort támogatta, vált, és egy másik új világkorszaknak ad lehetőséget.

Hisz miért van az, hogy egészen idáig a Vaskort sehogy sem lehetett eltakarítani az útból, sokan próbálták, a vaskor szörnyű, a nyugati civilizáció válsága legalább 300 éve érződik Európában, és később Amerikában is.

Rengetegen próbáltak elhozni a Vaskor helyébe egy szebb, boldogabb világot! Sikerült eddig? Nem!

Mindenki belebukott. Vagy belehalt, vagy börtönbe került miatta, vagy megkeseredett és abbahagyta.

De miért? Mert az ősi hagyományok azt mondják, hogy a korok váltakozását nem tudjuk befolyásolni, s nem lehet egy kort erőszakkal lezárni és elhozni egy másikat.

Ez körülbelül olyan lenne, mintha én januárban azt mondanám, hogy én nyarat akarok, és igenis elhozom a nyarat. Természetesen ilyen nincs.

A tél is, ha úgy vesszük olyan, amíg nem áll be a tavasz, alkalmazkodni kell hozzá és készülni lélekben a tavaszra, de nem tudom elhozni azt, majd ha jön magától, akkor örülök neki és akkor boldog lehetek, de ahogyan kudarcot vall az, aki januárban nyarat akar, ugyanúgy kudarcot vall a Vaskorban az, aki el akarja hozni az Aranykort és a Vaskort meg akarja semmisíteni.

Ugyanis ez karma. Mostanáig a világkarma a Vaskort támogatta. Ezért mindenki, aki az Aranykort akarta elhozni, elbukott.

Mi történik 2012. dec.21-én? A világkarma ún. orientációja, iránya fordul. Kihátrál a kozmikus karma a Vaskor mögül, a Vaskor ott marad támogatatlanul, és a világkarma innentől kezdve az új világkorszakot fogja minden erővel támogatni.

Tehát jövőre zárul a Vaskor és nyílik az új Aranykor a Föld számára, a Világ számára.

És ahogy a tél után a nyár is a tavasz átmenetével érkezik, nem egyik napról a másikra lesz mínusz után 30 fok, hanem tavasszal elkezd lassan melegedni, és visszaesésekkel, ingadozásokkal megy át az évszak télből tavaszba és aztán nyárba.

Szerintetek 2012. dec. 21.-étől kezdve minden szuper lesz, lemondanak az elnyomó kormányok, Amerika többé nem akarja lerohanni a riválisait meg a potenciális piacokat, a katonák elhajigálják a fegyvert és a puskacsövekből galambok fognak kiszállni? Természetesen nem!

Csak egyszerűen megváltozik a világ, innentől kezdve, ha valaki az Aranykorért él, aranykorian viselkedik, valahogy azt fogja tapasztalni, hogy minden sikerül neki.

És azok, akik a Vaskort szeretik – egy csomó embertársunk – van ilyen – mert ő a Vaskorból él, a Vaskorból húzza a hatalmát, mert neki a Vaskor kényelmesebb, hiszen a Vaskor erkölcstelen. Sok ember számára erkölcstelennek lenni kényelmes. Nincsenek gátlások. Gazdagodhatok, fütyülhetek a másikra, eltaposhatok bárkit. Ilyen a Vaskor.

Más kérdés, hogy a Vaskor végén – milliárdos is lehetek, ha van bennem kellő pofátlanság és arrogancia, de a híd alá is kerülhetek éppenséggel, ha úgy hozza a sors. A Vaskor ilyen…

Nem véletlen, hogy minden országban sarkítódnak a társadalmak. Mindenhol megjelenik a beteges, szinte már elviselhetetlen luxus és a borzalmas, vérforralóan hatalmas szegénység.

És ez mindenhol így van. Nemcsak Magyarországon.

A Vaskor így szabályosan kettétépi az emberiséget. Lesz egy nagyon-nagyon szűk réteg – akinek nagyon jó a Vaskor – és a környezetszennyezés az klassz, mert olcsóbban lehet így termelni, mint környezetkímélően.

Nagyobb profitot ad.

Vegyszeres földben termesztett növények mennyisége kb. kétszázszorosa annak, mintha mondjuk biotermesztéssel, rákkeltő műtrágyák nélkül, meg egyéb hozamnövelő, növekedési hormonok hozzáadása nélkül.

Kérdezték tőlem, hogy ha tudjuk, hogy elpusztul a Földünk és az unokáink egy radioaktív sivatagot fognak itt találni a gyönyörű kék bolygó helyett, akkor miért vágjuk ki az őserdőket?

Miért öntik az olajat a tengerbe? Miért vadásszák a bálnákat? Miért vegyszerezzük az ételeket?

A válaszom az volt: gondolj bele, olcsóbb talán biominőségben termelni valamit, vagy megfelelő szűrőberendezéseket felszerelve termelni, vagy drágább?

Tömegárut, sok-sok terméket csak környezetszennyezve tudsz létrehozni.

Magyarán a kapitalistának megéri a környezetszennyezés és nem kifizetődő vigyázni Földanyára. Túl drága.

Nem lesz akkora profitja.

Amióta megjelent az iparosodás, azóta szennyezzük hatványozottan a Földet. És amióta profitközpontúak a piacok.

Tehát a nyarat nem lehet erőszakkal elhozni, amíg még tél van.

Mit lehet tenni? Megvárni a jövő évet, készülni rá, készíteni a szíveinket, lelkeinket.

Van egy szép egyiptomi mondás:

„Élj úgy a Vaskorban, minden korok legpusztítóbbikában, mintha számodra sose múlt volna el Ré ideje.”

Tehát élj úgy a Vaskorban, mintha Aranykor lenne.

Mikor vagy vaskori? Ha elfogadod azt a mentalitást, amit a Vaskor diktál, pl. jogom van boldogulni egy embertársam rovására. Ez a Vaskor főtétele: boldog akarok lenni, ha ezért mások boldogtalansága is az ár.

Az Aranykor kulcsgondolata: az együtt, közösen. A nem egymás ellen élni.

Az Aranykor mentalitása: én akkor vagyon boldog, ha te is. És te is akkor vagy boldog, ha én is mosolygok. Legyünk boldogok együtt és nem egymás rovására.

Mi lesz Magyarországgal?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismernünk kell megint csak egy-két ókori próféciát.

Nagyon különös, az ókori próféciák azt mondják, hogy az Aranykor jövetele az nem egy csapásra zajlik, nem általában úgy, hogy az egész Földön mindenhol Aranykor lesz, hanem lesznek olyan országok, ahol előbb, jobban látszik az Aranykor és lesz olyan ország, ahol 200 év múlva is még Vaskor lesz. Aztán később az is átáll. Tehát nem lesz egyformán világkorszak-váltás mindenhol rögtön, szimultán.

A szent iratok azt mondják, hogy minden világkorszak-váltásnál van egy olyan nép, kultúra, aki annak a világkorszak-váltásnak a fáklyája, vezérhajója. Ez annyit jelent, hogy ott történik meg először az átalakulás az új világkorszakra, ezért az a nép mutat példát a többinek.

Annyiból érdekesek az ókori szövegek a magyaroknak, mert 20 próféciából kb. 15 foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy melyik ez a nép. Kb. öt nem foglalkozik ezzel, ezek arra utalnak, hogy zárul a Vaskor és jön az Aranykor és ennyi.

Kb. 15 viszont leírja, hogy hol köszönt be legelőször az Aranykor, ill. leírja, hogy milyen lesz és melyik népen lesz az ún. világ szeme, tehát a vaskor falai hol recsegnek-ropognak, és hol dőlnek össze először.

Vishnu Puránából szó szerinti idézet: a szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is.

Szakák, mi ez? Indológusok talán tudják, szaka alatt az ókori indiai szövegek a szkítákat értik.

Tehát a szkíták népe viszi máshová is a tüzet, a lélek tüzét.

Egy másik indiai szent irat szó szerint a következőket írja: a szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt!

Ez megjelenik egyébként babiloni jóslatokban is, itt a következőt mondják: elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.

Nagyon izgalmas, nagyon érdekes ez.

Természetesen a vaskori materializmus erre azt mondja, hogy ezek fantazmagóriák, miért hinnénk egy ókori jóslatnak?! Másrészt tudjuk, hogy évek óta mindent elkövetnek a magyarországi hivatalos tudományban, hogy: na jól van, de mi hol vagyunk szkíták? Mi finnugorok vagyunk.

Itt halász-vadász-madarász szibériai, meg különböző lakosságelemek vannak, és azt mondják, hogy nekünk a legközelebbi rokonaink az ún. szamojédok, akik szibériai eszkimók.

Nem tudom, ki szereti annyira a telet, hogy eszkimónak érezze magát, én talán mégsem.

Az is gyanús, hogy ha szamojédek, szibériaiak vagyunk, akkor hogy létezik az, hogy a népdalainkban, népmeséinkben, szimbolikánkban semmi olyan jelkép, vagy állat, vagy növény nincs, ami az Északi-sarkhoz kötődik?

Nem tudom, tud-e valaki olyan népmesét, amelyben rozmár szerepel, netán jegesmedve?

Egy csomószor elgondolkodtam, hogy ugye mi van Árpád vezér hátán? Párduckacagány. Ha belegondolok… nem jegesmedveprém van a hátán.

Meg egyéb szimbolikán is el lehet gondolkodni, hogy tulipános láda volt vidéken, és nem rénszarvasos, vagy zuzmós láda, a népdal is azt mondja, hogy felszállott a páva és nem azt mondja, hogy felszállott a siketfajd.

A finnugor elmélet igazából miért jött létre? Politikai okból, a Habsburgok számára ez volt a legkényelmesebb a levert 1848 után, mert: - szó szerinti idézet egy korabeli jegyzékből, miniszteri utasításból, Haynau adta írásba a különböző beosztottainak, szó szerint idézem:

„A magyaroktól örökre el kell venni a szittya büszkeséget, hogy elfelejtsék végre a lázadozást és megtanulják, hol a helyük.”

A finnugor elméletnek ez az oka, mert tudnunk kell, amit mások is tudnak: ha egy népet tönkre akarsz tenni, meg akarsz semmisíteni, szolgasorba akarsz vetni, egyetlenegy módszer van erre, nem tank, meg atombomba, hanem vedd el a múltját.

Ha egy népnek elveszik a múltját, elvágják a gyökereit, amely az ősi hagyományaihoz vezet, az a nép végtelenül gyönge lesz, önbizalmát veszti, orientációját veszti, és az ilyet ki lehet fosztani, rabszolgává lehet tenni, el lehet pusztítani.

A múlttalan népnek nem csak hogy nincs hazája, de nincs jövőképe sem. Ezért vették el eredeti múltunk tanításait a Habsburgok, és ezért igyekeznek a 20. században is, valahány diktatúra ment keresztül Magyarországon, mind-mind először a múltat próbálta kiszedni a talpunk alól.

Volt olyan ideológiai is, amely nem csak a magyarok múltját akarta elvenni, hanem úgy általában a népek, az emberiség hagyományait, gondolok itt teszem azt a „a múltat végképp eltörölni” dalsorra.

Gyerekfejjel én a kádári korszak végnapjaiban voltam kicsi, amikor először hallottam ezt a dalsort, hogy a múltat végképp eltörölni, hát hogy őszinte legyek, a hideg rázott, de nem a gyönyörűségtől, hanem attól a döbbenettől, hogy ezt senki nem veszi észre?

Hogy ez azt jelenti, hogy a hagyományaimat, az ősi világképemet, azt az erőt, ami engem nagymamán–dédmamán keresztül bekapcsol az ősökhöz, azt eltörölni?

Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám – oké, töröljük el annak, aki mondja, de minket hagyjanak békén. Ha ők utálják a hagyományaikat, akik ezt mondták, hát legyen, lelkük rajta, de hadd válasszuk mi meg, hogy kérjük-e a hagyományainkat, vagy nem.

Gyerekfejjel úgy gondoltam, ha én egyszer nagy leszek, nem mozdonyvezető, vagy táncdalénekesnő vagy ilyesmi akartam lenni, hanem kedves-aranyos vallástörténész, filozófus néni, aki mindent megtesz azért, hogy a hagyományok fontosságára emlékezteti az embereket!

A legendák szerint minden népnek van egy olyan lelkisége, amely őt bekapcsolja egy világkorszakhoz.

Vannak ennek megfelelően vaskori népek, ezüstkori népek, rézkori népek és aranykori népek, ez azt jelenti, hogy melyik nép mikor érzi jól magát.

Miért van az, hogy váltakoznak a civilizációk a történelemben? Egyszer Róma virágzik, aztán hanyatlik, aztán jön egy másik nép. Egyszerűen azért, mert maguknak a népeknek is van, ugyanúgy, mint az embereknek, egy újszülöttkora, egy serdülőkora, egy felnőttkora, aztán öregedni kezd és a végén meghalnak.

Egy nép akkor sikeres, amikor olyan világkorszak van, ami az ő lelkiségével azonos.

A vaskorban egy aranykori nép mit tapasztal?

A vaskorban ki a sikeres? Aki vaskori tulajdonságokkal rendelkezik. Lelkiismeretlenül harácsol, hódít, indít gyilkos háborúkat, elpusztít más népeket stb-stb.

Ha olyan népet nézünk, aki aranykori, az ettől borzadni fog, soha nem fog ilyet csinálni.

Ebből következően a Vaskorban mit fog tapasztalni egy ilyen? Azt, hogy állandóan kudarcot vall. Hogy mindenki őt nyomja el, mindenki az ő területét veszi el, hogy mindenki rajta masírozik keresztül, hogy minden háborúból vesztesen jön ki.

Szokták tőlem kérdezni, miért van az, hogy Magyarország, mióta csak… egy nép, amely annyit szenvedett, szokták tőlem kérdezni, hogy van turáni átok? Miért szenvedett annyit a magyarság? Miért hullott annyi könnyünk? Miért van az, hogy annyi fájdalom van?

Miért van az, hogy már az ókori Sumérben gyilkoltak bennünket, már a szkítákat megpróbálták kiirtani?

Mióta bejöttünk ide, csökken-csökken az országunk területe. Keresztülment rajtunk török, tatár, Habsburg, orosz – mindenki.

Miért van az, hogy azt látjuk, hogy ez a tehetséges, szorgalmas, munkaszerető, kulturált nép – a magyar – egyszerűen hervad, fogy, önbizalmát veszti, területét veszti?

Szinte minden újkori háborút elvesztettünk. Vagy a vesztesek oldalára kerültünk. Miért?

Ez nem azért van, mert ilyen rossz lapjárás van a magyarokra. Hanem mert a Vaskor egyre alantasabb és ezért csak az a nép sikeres, amelyik vagy alkalmazkodik hozzá, vagy eleve olyan lelkisége van, aminek jó a Vaskor.

---------------------------------------------------------------