Arktúrusziak  / 2013. március 25.

Suzanne Lie közvetítése 

Plejádi /Arktúruszi Szövetség

A LANDOLÓ CSAPAT

2.RÉSZ

MYTRE BESZÉL: Mytriat és engem mélyen érintett az Arktúruszi emberi testet öltött barátai iránti együttérzése. Azonban bizonyosak voltunk benne, hogy mi nem veszünk el egy olyan valóságban, mely majdnem archaikusnak tűnt ahhoz a világhoz képest, ahol egész életünket eddig töltöttük. Ezért az arroganciáért keményen meg kellett fizetnem. Ez az arrogancia volt az első, a küldetés alatt vétett sok hiba közül. Mi, az 5. dimenziós és afölötti csapatunk nem tudtuk elképzelni azt a hatalmat, amivel egy bolygószintű illúzió rendelkezhetne.

A küldetésünk előkészületei során hamar elfeledtük az aggályainkat, hogy elveszhetnénk az illúzióban. Mytria és én az első landoló csapatokhoz tartoztunk, 98 másik csapattal együtt. Mindegyik csapat képviseltette a női és a férfi nemet, a megfelelő Isteni kiegészítő párral. Az a döntés született, hogy Isteni kiegészítő páros csapatokat vetünk be, így az egyik fél a hajón maradhat, miközben a másik létrehozza a kapcsolatot.

Azért hoztuk meg ezt a döntést, mert tudtuk, mindannyian elveszhetünk a 3. dimenziós feledésben és ez bonyodalmakhoz vezethet. Ezért az Isteni páros egyik fele a hajón maradt, hogy folyamatos kapcsolatot tartson fenn a landoló csapatbeli partnerével. Azt gondoltuk, ez jó terv lesz és egy darabig jól is működött. De az „egy darabig”-nak teljesen más jelentése van egy időhöz kötött bolygón, mint a hajón vagy akár a plejádokbeli bolygónkon.

Miután ezt elmagyaráztam, visszatérek a küldetésünk kezdetéhez. Sokan voltunk, akik erre a küldetésre készültünk fel. Természetesen már sokkal régebb óta tart a felkészülésünk, mint aminek tudatában voltunk, de a hivatalos kiképzés lezárult. 500-an voltunk és két részre oszlottunk: 250-en a hajón és 250-en a bolygón lennének.

 De mielőtt belekezdtünk volna a vállalkozásba Mytria és én egy hajóval egy „tesztkört” szerettünk volna tenni. Erre a tesztútra a legénység tagjai gondosan meg lettek válogatva, hiszen a kiképzés javát az Arktúruszi tartotta mindnyájunknak. Az én pilóta tudásomból kifolyólag, Mytria a landoló csapatban lett volna. Mytria sok éven keresztül az Ibolya Láng őrzőjeként dolgozott, különösen azokkal foglalkozott, akik a templomhoz jöttek.

Tudom, hogy a történetnek ezt a részét Mytria még nem mesélte el, de később erre is sor kerül. Szeretnék egy pillanatra kitérni, hogyan léptek föl egyszerre ezek az idővonalak. Mytria és én egy időben éltük meg a Föld és a Plejádok világának Felemelkedési folyamatát a MOST-on belül, még akkor is, ha ezek az események a szakaszos időszámítás szerint évek választottak el. Ez a koncepció egy metaforán keresztül érthető meg a legjobban.

Képzeljétek el az időt, mint óriási óceánt. Minden idővonal az óceán felszínén úszik és lehatol a mély „vízbe”. Mindegyik idővonal Fényrezonanciaként jelenik meg, mely a víz színén úszik és ebben a rezonanciában tulajdonképpen idővonal-kapuként szolgál. Ezek az idővonalak, melyek Fényként lebegő képeknek jelennek meg, úgy tűnnek egymástól el vannak választva, de az óceán, mely közösen hordozza őket, mindenkit egyesít.

Minden idővonal a „víz” áramlásával együtt mozog és más idővonalaktól függetlenül működik. Ezért egy időre bizonyos idővonalak egymás mellett haladnak, majd apránként egy másik áramlat ragadja el őket és irányt váltva egy másik idővonalhoz közelednek. Ha két különböző idővonal érintkezik, akkor nyílik a legjobb lehetőség a kölcsönös látogatáshoz.

További példa lehetne, amikor hajók úsznak az óceánon, mindegyik a saját áramlatában haladva. Ha bármely két hajó megközelíti egymást, akkor a hajó tagjainak egyszerű egymást meglátogatni. Azonban hasonlóan, mint a párhuzamos énemmel, Almon-nal és velem, az egyik hajó tagja dönthet, hogy meglátogatja a másik hajót és elküldheti párhuzamos valóságbeli énjét.

Engem is összezavarnak némiképp a különböző idővonalak, amit Mytria is jelzett korábbi találkozásunk alkalmával. Amikor Mytria és én újra összekapcsolódtunk az Arktúruszi Anyahajón, már egy ideje az Artúruszival tanultam és Mytria hosszú ideig az Ibolya Láng őrzője volt. Amikor lányunk Alycia készen állt helyét elfoglalni, Mytria el tudott kísérni engem az Anyahajóra.

Először azonban mindkettőnknek meg kellett tanulni a bi-lokaliozációt, hogy két helyen lehessünk egyszerre. Amikor ezt a képességet tökéletesítettük, újra együtt lehettünk. Valóban Mytia és én is különböző idővonalakból bi-lokalizáltunk, hogy együtt lehessünk. Én azt az idővonalat használtam, melyben Mytria megnyitott az átjárót az Anyához, mert ott volt szüksége rám. Ezután Mytria bi-lokalizált hozzám, amikor úton volt felém, hogy összekapcsolódjon velem, és hogy felkészítsen az eljövetelére.

Más szavakkal kifejezve, egyszerűbb volt egy helyre bi-lokalizálni, amiről azt gondoltuk, hogy örülnénk a látogatásnak. Ez az egyik oka annak, hogy a landoló csapat tagjai, miért döntöttek úgy, hogy olyan „emberekhez ” bi-lokalizálnak a Földön, akik valóban Arktúrusziak és/vagy Plejádokbeliek emberi álruhában. Azokkal találkozunk, akik elegendően éberek és vágynak arra, hogy az otthoni világukból üdvözöljék őket. A landoló csapat „nem hagyja el a hajót” miközben a bolygó felszínére bi-lokalizál.

Azonban azok, akik bi-lokalizálnak egy transzállapotban maradnak, ezt a párjuk [iker-lángjuk] felügyeli, mivel a fizikai Föld számos veszélyeiről széles körben informálódtunk. A múltban sokszor próbáltuk felvenni a kapcsolatot a Földdel, de azt tapasztaltuk, hogy a sötét uralkodók bilokalizált formáinkat inkább megölnék, foglyul ejtenék, sőt kísérleteznének velük.

Ezért bi-lokalizálunk inkább, ahelyett hogy leszállnánk. Azonban sem a többdimenziós LÉNYÜNK bi-lokalizált párjának [párunknak], sem nekünk nem eshet nagy bántódásunk. Azért mondom azt, hogy „a mi többdimenziós LÉNYÜNK”, mert nem vagyunk harmadik dimenziós forma viseléséhez szokva. Ezért a többdimenziós formánkban fogunk bi-lokalizálni, hogy a földi képviselőinket álmukban és meditációkban felkeressük. Remélem, hogy sikerült egy nagyon összetett koncepciót oly módon vázolnom, hogy a földi képviselőink megértik és képesek elképzelni azt. Egyes közületek képesek lesznek megérteni a 3D-tudatottokkal a magyarázatomat, míg mások az éjszakai 4. dimenziós testeikkel vagy magasabb meditációs állapotokban lesznek rá képesek.

Ha az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy felizzítjuk bennetek az emlékezés lángját, hogy TI valóban a mi Galaktikus Társadalmunk tagjai vagytok, akkor a küldetésünk sikeresnek mondható. Amint emlékeztek a valódi magasabb dimenziós ÉNETEKRE, tudni fogjátok, TI csak átmenetileg hordjátok a Földi testeteket, hogy szeretett Gaianknak segítségére legyetek. Ezzel az emlékkel jó irányban haladtok majd utatokon és emlékezni fogtok a küldetésetekre.

Gaia, mint multidimenziós lény, mely a Föld bolygó formáját öltötte magára, készen áll, hogy visszatérjen egy magasabb megnyilvánulási formájába. A harmadik dimenzió testiségében tett utazása különösen nehéz volt, de nem volt nagyvonalú jutalom nélküli. Gaia a planetáris idő szerint létezik, ami valóban teljesen más, mint az emberi idő koncepciója. Így azok az emberek, akik még nem emlékeznek ÉNJÜKRE, még van „idejük”, hogy ezt megtegyék.

Szerencsére multidimenzionálisan kezdtek el gondolkodni, amint elengeditek a harmadik dimenziós szekvenciális időhöz való ragaszkodásotokat. Ezzel a kiterjesztett multidimenziós gondolkodással és a harmadik dimenziós agyatok kommunikációjának összekapcsolásával, megkönnyíthetitek az ÉNETEKEHZ való tudatos visszatérést. Amint képesek lesztek multidimenzionálisan gondolkodni, elkezdtek tudatosan kapcsolatba lépni ÉNETEK magasabb megnyilvánulásaival. Ezen a ponton képesek lesztek tudatosan, a nagy Galaktikus Családotok tagjaiként megölelni minket.

Nem fogtok félelmet tapasztalni, hanem hálát és feltétel nélküli szeretetet, mert tudjátok, hogy eljövünk, hogy támogassuk „külsős csapatainkat”, akik számtalan inkarnáción keresztül szolgálták Gaiat. Milyen örömteli pillanat lesz, amikor egymás szemébe nézünk és megmártózunk az emlékekben, megosztva egymással a csodálatos tapasztalatokat.

Látjátok, mindegyikünket egy emberi formát viselő barátunkhoz utaltak ki, azzal a reménnyel, hogy egy ismerős érzés fog el benneteket. Reméljük, hogy ez az ismerős érzés a magasabb dimenziós emlékezeti-sablonokat aktiválni fogja. Ha nem emlékeztek, akkor megértjük és türelmesen várakozunk, míg készen nem álltok, hogy felismerjétek, „nem pusztán egy ember” vagytok.

Ezután emlékeztethetünk benneteket, hogy ti az otthoni világotok képviselői vagytok, akik emberi testet öltöttek magukra, hogy szolgálják Gaiat és annak lakóit. Látjuk, hogy még sokan nincsenek örökségük tudatában, mégis van még lehetőségetek, hogy beteljesítsétek a születésetek előtti szerződéseteket.

Azt kívánjuk, bárcsak láthatnátok az Isteni Fényt, amit a testi állapototokban sugároztok magatokból. Csak akkor várhatjuk a világba kisugárzott nagyobb Fényt, ha valódi lényetekre már emlékeztek.

Mi, a Galaktikus Családotok, örülünk az újbóli viszont-látásnak.

Mytre