Az Íbisz Tarot nem új találmány, hanem
egy 1901-ben megjelent tarot-kártya felújított és továbbfejlesztett
változata. A kártya eredetileg a Comte C. de Saint-Germain álnév
alatt író Edgar de Valcourt-Vermont Gyakorlati asztrológia című
könyvében jelent meg, az író számos más, többek között asztrológiáról,
hipnózisról és tenyérjóslásról írott műve mellett.
A Tarot-nak ezt a fajtáját már a XIX. század vége felé is használták,
H. P. Blavatsky korában, a Teozófiai Társaság belső körében.
A könyvtől független, önálló kártyacsomagként először 1980-ban adták ki.
Az eredetileg meglehetősen szegényes külső nem kedvezett a kártya
elterjedésének, ennél fogva ez a mély szimbólumokat hordozó tarot-fajta
szinte teljesen ismeretlen maradt.
Az egyiptomi gázlómadár, az íbisz
Thot istenség legfontosabb szimbóluma. A "Háromszorosan Nagy",
azaz Hermész Triszmegisztosz, ahogyan később a görögök nevezték,
az isteni írómester, aki matematikára, tudományokra, írásra és beszédre
tanította a predinasztikus kor embereit. A mágikus hieroglifák
mestereként ő jegyezte fel a "szív megmérettetésének" eredményét
a Holtak Ítélőszékénél. Ebben a feladatkörben ő a Sors Könyvének, a
múlt, a jelen és a jövő valamennyi eseményét magában foglaló,
láthatatlan kozmikus krónikának a szerzője.
Az egyiptomi Thot istent tekintik a
Tarot patrónusának. Ezért jelenik meg íbisz alakjában a Mágus kocka
alakú oltárán.
Ennek a
Tarot-nak fontos alkotóeleme a felhasznált színek szimbolikája, amely a
Gyakorlati asztrológia című könyv szerint asztrológiai analógiáiból
fakad. Ezek az analógiák a héber Kabbala kozmogóniájában, a Széfer
Jecirában gyökereznek. Ugyanilyen szoros kapcsolatban áll a kártya a
betűkkel és a számok értékével is, különösen ami a héber titkos tanokat:
a 22 betűt és a tíz szefirát illeti.
Joseph Machynka 1957. december 20-án
született a Bécs melletti Bad Vöslauban. Wolfgang Hutter professzornál
tanult festészetet az alkalmazott művészetek főiskoláján. 1984-ben
diplomázott, s jegyezte el magát végleg a művészettel. Azóta dolgozik
festőművészként, s jelenik meg képeivel számos egyéni és közös
kiállításon. Emellett az "Új Akropolisz" Nemzetközi Szervezetének
keretein belül illusztrált olyan könyveket, mint a Naturgeister
és az Ankor der Jünger. Első tarot-kártyája, az Eklektikus
Tarot 1984-ben jelent meg Bécsben, a Piatniknál.
Már kora ifjúságában is foglalkoztatta őt a filozófia és a misztika, s
korán állandó kísérőtársává vált a Tarot, mind klasszikus, mind
modernebb formáiban. Naturalisztikus-szimbolikus képeivel a művész a
természet szépségén és harmóniáján alapuló szellemi törvényszerűségekből
fakadó etikus világnézet közvetítésére törekszik. Képeinek filozófiai
távlatai főként a Tarot szeretetteljes részletességgel kidolgoz ott
szimbolikus képi világában mutatkoznak meg.
Ajánlom a Háromszorosan Nagy
Írómesternek
|