"Először az 1987-es Harmonikus
Együttállás alkalmával találkozhattam Atlantisz tizenkét arkangyalával.
Azóta számos csodát ismerhettem meg kegyelmük, igazságuk és bölcsességük
által. A tőlük kapott tanítások formálták olyanná tudatomat, hogy képes
legyen közvetítő csatornát alkotni a világmindenség méhéből eredő
Nagyszerű Hang energiája számára. E kapcsolatot hangjuk (Sona) és
dicsőségük (Doxa) által az angyalok teremtik meg. Feladatuk, hogy
inspiráljanak és felemeljenek bennünket, hogy előcsalogassák belőlünk az
Isteni Dalt, amelyet elkántálhatunk és elénekelhetünk. E különleges cél
teszi kiemelkedővé szerepüket a Hang Alkímijaként is ismert
Szent Gyógyító Hang Templomának fejlődésében.
Épp ilyen templomok álltak valaha az ősi Atlantiszon és Egyiptomban.
Falaik között a lélek hangjegyei csendültek fel a szív tudásának és
könyörületének húrjain, hogy nagyszerű harmóniát árasszanak az
emberekre. A hang és annak megszámlálhatatlan rezgés kristályból
szétszóródó fényként juttatnak bennünket közelebb a legnagyobb
jutalomhoz: az Istennel való kapcsolathoz.
A hang, a színek és a kristályok rezgésének köszönhetően Atlantisz népe
hosszú időn keresztül jólétben élte mindennapjait. Az angyalok
sugalmazása szerint Atlantisz aranykorában az emberi élet több ezer évig
tartott, ami a hang és fény által táplált 12 szálú DNS-nek volt
köszönhető. Civilizációjuk időszámításunk előtt 250 000 és 15 000 között
virágzott.
Atlantisz szent számát, amely az ősi numerológia szerint a szellemi
tisztasághoz vezető ösvény kódját rejti, ez a 44 jóskártya (orákulum)
testesíti meg.
Fennállása alatt az arkangyalok szeretve szolgálták Atlantisz tizenkét
közösségét. Nagyszerűségükhöz nagyban hozzájárult a tizenkét
kristálykoponya, amelyeket tizenkét templomukban rejtve őriztek.
Templomaik a települések központjában álltak, s így a kristálykoponyák
felerősíthették az intergalaktikus energiákat, amelyek az angyali
bizonyosságon keresztül áramlottak.
Meghatározott bolygóciklusok alkalmával az arkangyalok az
Atlasz-hegységben emelkedő Poszeidon-templomban gyülekeztek, és az ott
őrzött Ametiszt Kristálykoponya (a tizenharmadik kristálykoponya)
segítségével sugározták szét az Arkangyalok Királyságából, vagyis a
hetedik dimenzióból eredő, földöntúli energiát.
Az energiák közvetlen összeköttetésben voltak a Forrással és a
Feljegyzések Csarnokával, az Akasával, ahol az emberek isteni
eredetükről tanulhattak.
Atlantisz végnapjaiban Thot, a tudós pap az arkangyalok segítségével
elvitte az Ametiszt Kristálykoponyát Gízába, a Szfinxhez. Mind a mai
napig tizenegy kristálykoponya rejtőzik a föld ismeretlen pontjain,
kivéve a tizenkettediket, amelyet Belíz esőerdeiben találtak a XX.
század elején.
Atlantisz angyalai tőlünk sem kívánnak mást, mint hogy szívől jövő
szeretet vezérelje tetteinket, és hogy az alkímia ajándékát
transzmutációs gyógyításra, a prána segítette felemelkedésre és szellemi
feltöltődésre használjuk. Így tükrözhetjük vissza az angyali szeretetet.
Mivel az itáliai reneszánsz művészei az angyalokat szárnyas emberekként
ábrázolták, akik trombitát fújnak, és teli torokból zengik
dicshimnuszukat az úrnak, mi is elfogadtuk és hozzászoktunk, hogy
ilyennek gondoljuk őket. Én ezzel szemben a tizenkét arkangyalt mindig
is gömbként gondolom el, hiszen ők közvetlenül a Forrásból eredő tiszta
fényből vannak. Ezért a jóskártya lapjain is így ábrázoltuk őket.
A kártyákat is maguk az angyalok sugallták, megengedvén, hogy olyannak
lássuk őket, amilyenek mindig is voltak, hasonlóan ahhoz, miként a
kortárs digitális fotográfiákon feltűnnek.
Az angyalok Isten gondolatai. Magáért a szeretetért szeretnek, és
kegyelem útján sietnek segítségünkre. Idő és tér nem korlátozza őket.
Erejüket a kvantumok energiájából nyerik ,amely szétárad és mindenhol
jelen van a kozmoszban. Bárhol legyenek is, a föld isteni mátrixán
keresztül mindig a segítségére sietnek annak, aki hívja őket."