A Teremtés kertjében
A Teremtés Kertjében
Ma hajnalban, miközben meditációra készülődtem Jézus állt elém és felém nyújtotta a kezét. Így szólt:
- Gyere velem!
Én
kezébe tettem az enyémet és hagytam, hogy vezessen. Egy csodálatos
Fényútra léptünk, mely nem máshonnan, mint szívemből nyílt. Ez a Fényút
egy kapun át vezetett, de ennek a kapunak nincs ajtaja, hanem egy
szivárvány boltívből áll. Amint átléptünk a kapun, egy csodálatos
kertben találtam magam, és egy ösvényen haladtam Jézussal kézenfogva.
Ez
az ösvény csodaszép virágok, bokrok és fák között vezetett. Patak
csobogott a közelben és angyali kórus hangja szállt a levegőben, mely
kristálytisztán járt át. A fények elmondhatatlanul élően és intenzíven
ragyogtak, és mindent átitattak. Mindent meg tudtam különböztetni, de
mégis olyan egységes és összetartozó volt minden. Tudtam, ha bármit is
elmozdítanánk, azonnal tudnám.
Jézus egy padhoz vezetett, mely egy csodaszép fa alatt állt. Leültünk, de egymás kezét nem engedtük el.
Megkérdeztem Uramat, mi ez a csodaszép hely, s Ő így válaszolt:
- Ez a Teremtés Kertje. Itt ülök mindig, minden pillanatban kézenfogva veled, s mindenkivel.
- Ezt nem értem igazán. Hol van ez a hely, s hogy lehetek mindig itt Veled?
- Ez
a hely maga a Létezés, hol a Szeretet ÉL! Ez az a hely, honnan minden
indul s véget ér. Itt EGYként Létezik minden teremtett dolog. Ez az első
isteni teremtő Gondolat KÉPe. Mindig mindenki itt van, hiszen e hely
Minden Teremtés kezdete, az Univerzum bölcsője.
- De mindenkinek ilyen szép és csodálatos ez a hely?
- Igen,
mindenkinek az igaz Szeretet Képét mutatja, ami benne ÉL! Itt mindenki
isteni Önmaga, mert egy szellemével. Egy a Szeretet Tudatával!
- De hogy lehet mindenki itt Veled és mégsem tud róla?
- Ahhoz,
hogy ezt megértsétek elmondom, hogyan is működik ez a dolog a
Szeretettel. Isten Maga a Szeretet! Ez egy olyan gondolaton és érzéken
túli állapot, mely Önmagában a LÉT! Maga a Létezés SZERETETnek Lenni! Ez
a VAN. A VAN gondolatokon és érzéseken túlmutató LÉTezés állapota.
Mozdulatlan, változatlan, időtlen, tértelen - VANság.
Ez a SZERETET állapot. Ilyenkor a Szeretet Létezésben Van.
A
mozdulatlan azonban magában hordozza, mint Mindennek eredete, a
mozgást. Ezt a mozgást az Idea megnyilvánulása hozta létre. A
megnyilvánulatlanság Szeretet Létéből - eszköz vált.
- A Szeretet mint eszköz?
- Olyan nehéz ezt elhinni?
- Mindig úgy gondoltam a Szeretetre mint Isten olyan kegyelmére, mely jóvá tesz mindent.
- Most válaszoltad meg a kérdésedet. Hiszen, mit csinál a Szeretet? Jóvá tesz. Akkor a Jó eszköze, nem?
- De igen, de valahogy most kicsit zavaros… ha a Szeretet állapot, hogyan lehet eszköz?
- Az egyik nem zárja ki a másikat, hanem egymásból következik. Ha a Szeretet Minden, mi valósulhat meg a tiszta Szeretet által?
- Szeretet!
- Látod,
érted te ezt. A Szeretet a Létezés, míg Önmagában VAN, a
megnyilvánulatlanság ÁLLapotában (ÁLL=ÁLLandóság). Amint mozgásba lendül
a szellemi Gondolat (kiáradás), az Idea teremtő akarata által, eszközzé
lesz. Ez a Teremtés: a Szeretet, mint Eszköz.
Szeretet, mint Létezés, VANság – maga ISTEN. A Szeretet, mint eszköz – maga a TEREMTÉS.
- Akkor a Teremtés a Szeretet eszköze?
- Nem.
A Teremtés az, mikor a Szeretet eszközzé válik. Amikor a Szeretetből,
Isten saját Esszenciájából, annak formálásával, létrejön, megnyilvánul
Valami. Mikor a Szellemi Akarat a Van-ságot átformálja érezhetővé,
gondolhatóvá, láthatóvá.
- De ez az Esszencia – Isten, mindenkiben öröktől benne létezik, változtathatatlanul.
- Igen. Hogyan is lehetne másképp, hiszen Egy dologból származik Minden, hogyan hiányozhatna pont az belőle ?
Benne VAN minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan részében. Mint a
víz. Mint maga létezik, vízként Van. Bármibe töltöd, bármilyen formát is
vesz fel, attól víz marad. Ha eszközként a hőmérséklet-változást,
hevítést használod, hogy megváltoztasd és gőzzé alakítsd, megteheted.
Víz marad akkor is, csak más formában nyilvánul meg. Ahhoz, hogy újra
feltáruljon eredeti formája és visszanyerje eredeti megnyilvánulását azt
az eszközt kell használnod erre a visszaformálásra is, amivel
megváltoztattad, azaz a hőmérsékletet. Lehűtöd, és vízként látod újra.
Ez a Szeretet is, és mindkét dolgot Maga „testesíti” meg. Ő a VAN és az ESZKÖZ is egyszerre!
Az
ember Szeretetben született és a Szeretetet kapta eszközül, hogy
ráeszméljen minderre! A Szeretet által lett azzá, ami, így csak a
Szeretet által lehet a Létezés Maga újra. A Szeretet által juthat vissza
a VANság ÁLLapotába.
- Ez csodálatos és igen, értem! Ha a Szeretetet eszközül használom, azaz Szeretek , általa visszajuthatok abba a Létezésbe, mi Isten-i EGY Velem.
- Ilyen egyszerű. Az eszköz által jutsz el célodig. Most pedig elárulom azt, amit sokan nem értenek: ÉN VAGYOK AZ ESZKÖZ!
- ?
- Isten a VANSÁG, a SZERETET. ÉN VAGYOK az eszköz, mely visszaállítja a VAN-ság ÁLL-apotát.
- Akkor Isten és Te is Szeretet Vagytok!
- Igen,
ezért mondom, EGY VAGYOK ATYÁMMAL! Ő a Szeretet, mint VANság, LÉTezés.
Én vagyok a Szeretet, mint eszköz. Ugyan az! Ezért juthat általam
mindenki a Szeretetbe. Az eszköz nélkül nem állíthatod vissza az eredeti
ÁLLapotot!
- De olyan sokan nem látják ezt és nem értik.
- De
szívükkel igen, csak kényelmesebb nem gondolni erre, mert tenni kell
érte. Meg kell fogni az eszközt, magáévá kell tenni és visszaalakítani
vele azt, ami „elromlott”. Visszaállítani az eredeti állapotot mindig
több munkával jár, mint lerombolni azt. A félelem az, ami eltakarhatja a
Szeretet ragyogását. Mivel mindenkiben benne van a Szeretet, mint
eredendő LÉTezés, hiába tagadja, nem számít, hiszen nem tudja
megváltoztatni a változtathatatlant. Ezért inkább eltakarja, hogy ne is
lássa, mert arra a munkára figyelmezteti, amit meg kellene tennie célja
érdekében. Ezért vagyok sokaknak elfogadhatatlan. Mert megkapták az
eszközt a visszatérésre. Nincs több kifogás, hogy jaj, nem tudom
megcsinálni, nincs semmi, amivel nekifoghatnék! Nem hivatkozhatnak már
kényelmes foteljukból arra, hogy nincs mivel megoldaniuk a feladatot.
Ezért nem akarnak elfogadni, mert akkor be kellene ismerniük, hogy nem
Isten nem tesz semmit értük, hanem ők nem tesznek semmit magukért!
Inkább eltakarnak engem a szemük elől, így csapják be és hitegetik
magukat, hogy még ráérnek.
- Nem tudod őket valahogy buzdítani?
- Minden
pillanatban azt teszem. Itt Vagyok Mindenkivel, ülök ezen a padon,
fogom a kezét és beszélek hozzá. Itt megértenek és EGYként vannak Velem,
Bennem, mint Szeretetben. De ahogy visszatérnek a félelem leplei közé,
elvesztik azt a határozottságot és elhivatottságot, mit Velem éreznek.
Elfelejtenek.
- De akkor mit tehetnek?
- Hogy
minden tudatosságukkal elfogadnak! Nem hagyják, hogy megfélemlítsék
őket és a Szeretetet választják. Így fognak emlékezni Rám, így táplálja
szívüket a Teremtés Kertjében Velem töltött örök pillanat Fénye. Nem
kell mást tenni, csak igent mondani. Én mindenki kezét megkértem . Várok mindenkire. A türelem erénye bennem van . Most mindenkinek magának kell válaszolnia, és ez a döntés ÖRÖK ÉLETRE szól.
A szemembe nézett és mosolygott. Ebben a mosolyban minden benne volt. A Létezés Fénye és Isten Örök Szeretete.
Lassan
felálltunk és visszaindultunk a kapuhoz. Nem bírtam megszólalni, szívem
most is túlcsordul a szeretettől és szemem könnyben úszik.
Visszavezetett Szívembe, ahol a Szeretet Fénye ölelt át. Itt, Örök
Isteni Létem Kapujában tudom, Én elfogadtalak Jézusom. Kérlek légy
eszközöm, a Szeretet, hogy Én is eszköz lehessek a Te Kezedben,
Szeretet!
Köszönöm!
|