Ahogyan 2012 vége felé halad az emberiség, egyre inkább megtapasztalható, hogy könnyebben tudunk túllépni a régóta cipelt játszmákon, gyorsabban találjuk meg kapcsolatunkat a Felsőbb Énnel, és számos apró mozzanat teszi egyre beteljesedettebbé a hétköznapokat. Az Úton Járó ezeket könnyen felfedezi magában, ám nagyon könnyen elveszíthetjük hitünket, lelkesedésünket és teremtő erőnket, ha körbenézünk a hétköznapok világában, bekapcsoljuk a híreket, azaz azt vizsgáljuk, ami látszólag a nagyvilágban zajlik.

Ha életünk nyomorúságos mozzanataira nézünk, az esetleges pénztelenségre, vagy más gondokra-bajokra, akkor az ember nagyon könnyen elfelejti, hogy ő egy Tudatos Teremtő, és nem érti, hogy miért teremt magának ilyen élethelyzetet, problémákat. (Erről már nagyon sokat írtam itt a CsillagMag oldalon, több cikkben is megtalálod ezeket.)

De nézzük meg, hogy mi áll még előttünk idén, EGY NAGYON FONTOS DOLOG, amiről – meglepő módon – még soha sem beszéltem, mert a saját életemben ez mindig is egyértelmű volt. Ahogyan másnak lételeme a tánc, vagy ahogyan ösztönösen gondoskodó egy anya, nekem mindig egyértelmű volt az életemben, hogy soha semmitől, semmilyen körülmény között nem féltem. Mindig is bíztam, és rendületlenül hittem a Felsőbb Énemmel való közös munkában, tudtam, hogy soha nem történhet semmi bajom itt, ebben a játék-világban. S ez a hit, ez a rendíthetetlen bizonyosság az, ami engem mindig is segített előre az utamon. (De kérlek, ne kérd tőlem, hogy lehajolva érintsem meg a lábujjamat, mert egy mosolyt biztosan az arcodra csalok a próbálgatás közben :) ) Ám rá kellett döbbennem, hogy másoknak a félelmekkel való szembenézés nem megy olyan könnyen, mint azt én gondoltam – mint ahogyan nálam még egy egyszerű barkácsfeladat is olyan eredményt szül, amire jobb nem ránézni.

Ahogyan haladunk 2012 vége felé, s megvizsgáltam a csillagos eget és belső sugallataimat, láttam, hogy idén és 2013 első felében bizony a félelem egyre jobban előtérbe fog kerülni. S – hogy visszakanyarodjunk e hosszúra nyúlt bevezető kezdőgondolataira – ez a félelem annál inkább erősödik, minél jobban beletekintesz a média és a hétköznapi valóságnak tartott „élet” információ áradatába. Egyre szigorúbb és embertelenebb törvények, egyre nagyobb áremelkedések jelennek meg, és egyre kisebb lét-térbe szorul az ember.

Hogyan lehet akkor az, hogy itt vagy Te, Tudatosnak és Teremtőnek nevezett spirituális lény, aki jóval több annál, aminek hiszi magát, és nem vagy képes teremteni? S nem vagy képes tudatába kerülni a miérteknek sem… mintha teremtőerőd pillanatok alatt elillanna? Ez hogyan lehetséges?

Megfigyelted már magad olyankor, amikor találkozol egy rossz hírrel, amitől a „jövőd” kerülhet veszélybe, vagy bizonyos dolgaid sérülhetnek, esetleg elvesznek tőled valamit? Ha emlékszel ilyen esetre, akkor figyeld meg, mit érzel ebben a pillanatban a felidézése közben, s azt tapasztalhatod olyan, mintha összeszűkülne minden. Talán a gyomrod is görcsbe rándul, és azt érezheted, mintha elvesztenéd a lehetőségeidet. Az elemi félelem szinte csecsemő pózba zár, ahol csak remegve várod a végét. Ha például arra gondolsz, hogy rossz anyagi helyzetbe kerülsz, akkor egyszerűen kétségbe esel, elveszíted a tudatosságodat – és elveszíted a teremtő erődet.

Ezt teszi a félelem. Ez az egyetlen dolog, ami képes belőled, Tudatos Teremtőből szinte már állati szinten vegetáló, túlélésért küzdő lényt faragni. S gondolj bele, gyerekkorod óta – mi több, hosszú évezredek óta! – folyamatosan félelemben vagy tartva. Ha az úgynevezett civilizációt nézed, minden a félelemről szól. Ha „élni” szeretnél a világban, dolgozni, stb.… akkor szinte folyamatosan a félelemmel találkozol minden mögött. Már gyerekkorodban is ezeket hallottad: „vigyázz gyerekem, mert ez meg amaz lesz, ajjaj!”. A félelemtől irányítható válsz, mert elveszted a tudatosságodat, és ezért azt a látszólagos biztonságot adó dolgot követed, ami kivezet a félelemből.

Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy a félelemnek véget vessünk! Ez is egy olyan dolog, amire teljesen immunis tudsz lenni, amit „meg tudsz oldani”, ami végül nem lesz hatással rád. Úgyszólván nincs is más választásod, mert a jövőben a félelem még nagyobb méreteket fog ölteni – s most el ne kezdj ettől félni! – szinte rá leszel kényszerítve, hogy a saját, és az emberiség érdekében kilépj a félelmekből.

A most születő gyermekek már magukban hordozzák ezt az erőt, nem hat rájuk a tekintély, nem félnek önmaguk lenni bármi ellenében. Ez persze most, mint „probléma” jelenik meg a társadalomban, de valójában ezek az „irányíthatatlan” gyermekek fogják átvezetni az emberiséget a következő korszakba. Te is szeretnél irányíthatatlan lenni? Egyáltalán, miért akarod, hogy irányítsanak? Miért nem bízol magadban, és miért nem hiszel a Belső Vezetődben, (aki Te magad vagy), hogy pontosan tudod, mi az, ami felé haladnod kell? Nyilván, ehhez fel kell nőni – és most még az ember gyerekcipőben jár, de egyszer meg kell tenni az első önálló lépéséket.

S ha azt mondod magadban, hogy „de hát a világ az így működik”, nem lehet így meg úgy tenni – akkor tudd, hogy a félelem beszél belőled, méghozzá az attól való félelem, hogy MEGISMERD, LEHET MÁSKÉPPEN is! Mert lehet – és erre rengeteg emberi történet van a világban, akik bebizonyították és megmutatták, hogy lehet. Csak körbe kell nézned, és látni fogod a boldog és békés embereket jólétben és szeretetben. Nem hivalkodóak, nem a médiában találod meg őket, elbújtak, hiszen nem akarnak semmit, csak boldogan és beteljesülten létezni.

Egyedül rajtad áll, hogy mit választasz, ezt ne feledd el, és egyedül a félelem az, ami azt mondatja veled, hogy nincs lehetőséged. A félelem megöli a teremtőerődet, és egyetlen lineáris vonallá redukálja a jövődet, vagy még azt is elveszi tőled. Miért? Ki engedi be a félelmet? Egyedül Te, csakis Te! Te döntsz úgy, hogy félsz, mert nem ismersz mást.

De nem kell félned, mert ez csak a látszat! S amíg te ezt a látszatvilágot nézed, minden okod meglesz rá, hogy félj, de mindennek az a gyökere, hogy Te nem akarsz túllépni az eléd vetített világon.

Nagyon egyszerű egyébként szembenézni a félelemmel, mert csak el kell indulnod ezen az úton. Igaz, ez a legnehezebb lépés, de egy döntés kérdése. Csak indulj el, jelentsd ki magadnak, hogy nem félsz, és csináld! Tarts ki! Tedd meg a lépéseket! Ha kitartó vagy, hirtelen el fog tűnni minden félelem, ráadásul ez egy nagyon könnyű feladat lesz, meglátod, csak az eleje a legnehezebb. S adok most egy kis löketet ahhoz, hogy elidulj:

Nézd, nagyjából két irányba tudsz menni, bár azokon belül végtelen a választási lehetőséged: a félelmekkel teli, boldogtalan, szegény, beteges és tudattalan lét felé, vagy a szabad és beteljesült létezés felé. Nyilván az utóbbi van a szívedben, hiszen nem olvasnád e sorokat, ha nem lennél lelkileg nyitott erre.

Mégis, a legtöbb ember, amint meghallja a hírekben, hogy jövőre x százalékkal drágul minden, vagy bevezetnek valami törvényt, azonnal megijed, és elfelejti az egészet, hogy mit is szeretne az élettől. De ebből a kondicionáltságból ki lehet lépni, hogy ne így reagáljon! Ez a jelenlegi „társadalom” általában az embernek nem sok szabadságot ad, vagy nagyon szépen egy kényelmes illúzióval takarja el a börtönfalak, például különböző szórakozási lehetőségekkel és csupa lényegtelen dologgal.

De mindig van választása az embernek, hogy a leplek mögé nézzen! Ennek ellenére a legtöbb „spirituális” gondolkodású ember, mégsem tudja megoldani az esetleges anyagi, lelki vagy testi problémáit. Szerinted ezt ki választja?

S tudom, erre az ember azt mondja, hogy „de hát én biztosan nem azt választom, hogy szenvedjek” – akkor vajon miért szenved még mindig? Azért, mert a lényével még ezt táplálja. Mert még mindig vannak benne részek, amik szenvedésre vágynak, akik irányításra és félelemre vágynak. Különben nem ezt tapasztalná meg a világban.

Tehát, nincs más dolgod, mint magadba befelé figyelni, megfigyelni a hétköznapjaidat, hol és mikor adsz teret Te magad a hisztinek, a szenvedésnek, a drámának, a problémáknak. Mikor van igényed egy jó kis hírnézésre, hogy csámcsoghass valamin? Mikor ítélkezel, és mikor háborogsz mások hibáin? Mikor haragszol másokra? Mikor nem bocsátasz meg? Mikor nem vagy képes szeretni azt, aki látszólag ellened dolgozik? És így tovább…

Hisz tudod, hogy minden belőled indul ki, mert Tudatos Teremtő vagy – akkor szépen kérlek, hogy legyél tudatában annak is, hogy Te mit teszel úgymond öntudatlanul. Milyen régi minták pörögnek még benned, amikor megsértődsz, vagy haragszol, amikor nem vagy elfogadó, amikor lenézel valakit, vagy akár magad fölé emelsz valakit? Ilyen egyszerű egyébként az egész. Ezt a sok kis apró dolgot kell észrevenned, és hipp-hopp, átalakul minden.

Miért? Mert kijelented, hogy nem támogatod a félelem világát – és figyelj – ezt a lényeddel is sugározni fogod! Nem csak a tükörre ragasztod, hogy „elfogadó vagyok”, hanem észre is veszed, amikor nem vagy elfogadó! És akkor már nem lesz szükséged erre…

Vedd észre magadon, milyen tettekkel támogatod még mindig azt a világot, amiből megszabadulni vágysz!

Az emberiség persze abban is választhat, hogy mi mindenfélével takargatja tovább a valóságot, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezeknek az időknek lassan vége lesz. A takarók a koszréteg felett szépen lassan eltűnnek, és ott fog állni az ember pőrén önmaga előtt. S ha előtte nem takarított ki, akkor nagyon-nagyon meg fog ijedni… Ezért biztatlak arra minden erőmmel, fényemmel, leheletemmel, hogy lásd meg magadban azt, ami ellen küzdesz!

Csak lásd meg, és te fogsz saját magad alakítani magadon…

* * *

Asztrológiai vonatkozásban most a Szaturnusz kerül trigon kapcsolatba a Neptunusszal, majd ez a fényszög jövőre (június) még jelentőségteljesebben fog elkerülni. Mivel ez egy messianisztikus kapcsolat, ezért hosszú távon, nagy átrendező erőt fog szimbolizálni az emberiség lelkivilágában.

A Neptunuszhoz tartoznak a félelmek, amelyek bennünk munkálkodnak, a ködök, „takarók”, amikkel takargatjuk a valóságot. A Szaturnusz pedig a nagy illúzió-lebontó erőket tükrözi. Tehát kettőjük trigon fényszög kapcsolatának az üzenete, hogy az illúziónak el kell tűnnie, a félelmeket le kell bontani! S aki nem választja a szembenézést önmagával, abban a félelmek erősödni fognak, és – figyelj! – egyre kevesebb lehetőséget fog látni maga előtt az életében, és egyre jobban be fog szűkülni a saját maga teremtette körbe.

Ezek a szavak nem félelmet próbálnak benned kelteni :), abszolút az ellenkezője a célom: hogy ismerd fel a félelmeidet, és ne félj a félelemtől sem, mert annál rosszabbat nem is tehetnél!

Ki lehet lépni a félelemből, csak el kell indulni! Nincs hogyan. Fel kell kötni a gatyát, azt mondani a Felsőbb Énednek: „Kedves felsőbb énem, itt az idő, hogy találkozzunk, és én nem félek semmitől. Tudom, hogy van erőm, hogy felfedezhessem önmagamat, s hogy kiléphessek a félelem világából!”.

További beteljesítő utazást kívánok mindenkinek!